A bőség, a túlkínálat, a fogyasztásközpontú életvitel és a feldolgozott, valós beltartalmi értékeket sokszor nélkülöző élelmiszerek az egyik legkomolyabb és legtöbb egészségügyi szövődményt okozó társadalmi problémává tették az elhízást. A túlsúly nem pusztán esztétikai probléma: szerteágazóbb fenyegetés, amely egészségünk és életminőségünk modern kori Damoklész kardja lett. Sajnos a modern kori ember életében már egészen korán: a kisgyermekkor első időszakától jelentkezik az elhízás veszélye – köszönhetően a nem megfelelő táplálkozásnak, a gyakran mozgásszegény életmódnak és a sokkal kevésbé egészségtudatosabb mindennapoknak.
A gyermekkori elhízás
Már az első életévekben is képes növelni számos krónikus, nem fertőző megbetegedés kockázatát. Ilyen a cukorbetegség, aminek esetében akár ötszörös is lehet az elhízott gyermekek kockázata, vagy az asztma, aminek kialakulása 23 százalékkal nagyobb eséllyel fordulhat elő túlsúlyos gyermekeknél. Esetükben gyakoribb a magas vérnyomás és a depresszió kialakulása is, nem beszélve arról, hogy ezek a gyermekek egyre inkább és egyre nagyobb mértékben vannak kitéve az iskolai kortárs bántalmazás veszélyeinek.
A Global Obesity Observatory adatai szerint Magyarországon több mint 20 százalékos az elhízás aránya a felnőtt lakosság körében. A férfiak körében valamivel magasabb, mint a nőknél. A magyar lakosság több mint 63 százaléka küzd a túlsúllyal, ami bár meghökkentő adatnak tűnik, sajnos közel sem számít kirívónak, ha a világtérképet nézzük.
Forrás: World Obesity
A Föld minden részén problémát okoz a testünkről történő nem megfelelő gondoskodás, ami olyan hibás döntésekben nyilvánul meg, mint a túlzott cukorfogyasztás, a gyorséttermi ételek fogyasztása, a mozgásszegény életmód és a nem megfelelő összetételű és minőségű étrendek. Magyarországon közel 41 kg az egy főre jutó átlagos éves cukorfogyasztás,, ami még mindig messze van például Montenegrótól, ahol ugyanez az érték 126,4 kg vagy Luxemburgtól, ahol egy főre évi 162,2 kg cukormennyiség jut.
Tudatos életmód, felelős döntések
Sajnos hiába a tudatos életmódot és a felelős döntéseket hangsúlyozó kampányok végeláthatatlan száma, az elhízás és az ahhoz kapcsolódó veszélyek egyre növekvő számot mutatnak világviszonylatban is. A globális adatok szerint pár évtizeden belül a világ lakosságának több, mint fele elhízott lesz, és már most vannak olyan régiók, ahol kiugróan magas értékeket figyelhetünk meg.
Amerikában a férfi lakosság 79 százaléka él magas BMI-vel. A Body Mass Index vagy testtömegindex a kilogrammban megadott testtömeg és a méterben megadott magasság négyzetének hányadosa – a WHO meghatározása szerint a normál testsúly BMI-indexe 18,5 és 24,99 között van. A 18,5 alatti értékek esetén beszélünk soványságról, a 25 és afeletti értékek esetén túlsúlyról. Kórosan soványnak a 16 alatti értékkel, elhízottnak a legalább 30-as, de 40 alatti értékkel, súlyosan elhízottnak a legalább 40-es értékkel jellemezhető személyeket tekintjük.
Kockázatok
A túlsúly nem elsősorban az önértékelés miatt jelent problémát, hanem azért, mert megnöveli a szívkoszorúér-betegségek, a cukorbetegség vagy a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Az érrendszerben felszaporodnak a vérzsírok, az érfalakon plakkok képződnek, és érelmeszesedés alakulhat ki, ami sokszorosára növeli a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a stroke és a trombózis kockázatát. Az elhízás okozhatja az inzulinháztartás zavarát, több emésztőszervi megbetegedésért is felelős lehet, és idővel mozgásszervi megbetegedések is nehezíthetik az elhízott emberek mindennapjait.
Ráadásul a fizikai és lelki tünetek mellett olyan problémákkal is meg kell küzdeniük, amelyek a társadalom többi tagja felől gördülnek útjukba. Ilyen az előítélet és a stigmatizáció, ami bizony gyakori kísérőjelensége a túlsúlynak és az elhízásnak. A túlsúllyal küzdő embereket ugyanis gyakran érik előítéletes megnyilvánulások testsúlyuk miatt, és egyre gyakrabban kénytelenek szembenézni ennek durvább, lelkileg is megterhelőbb formáival. Nem véletlen, hogy pár évvel ezelőtt, egy világkampány épült arra, hogy az előítéletességre felhívja a figyelmet, kiemelten foglalkozva azzal, hogy megértsük: a stigmák nem oldanak meg semmit, és nincs helyük a társadalmunk kommunikációjában.
Sohasem késő elkezdeni
Nincsenek csodák, és általános receptek sem a megoldásra. Mindenki egyénileg dönt arról, hogy mikor érzi elérkezettnek az időt a váltásra. Próbáljunk meg időt szakítani arra, hogy rendet tegyünk saját fogyasztói magatartásunk és életvitelünk háza táján. Ne akarjunk rögtön hegyeket megmászni! Elég apró lépésekben haladnunk: egy kicsit több mozgás, kevesebb szénhidrát, a feldolgozott élelmiszerek fokozatos elhagyása, kevesebb édesség és több tiszta víz fogyasztása már önmagában komoly hatással lesz egészségünk megőrzésére. Később pedig, ha már ezekkel jól haladunk, akkor érdemes újabb célokat kitűznünk, egészen addig, amíg sikerül normalizálni a testsúlyunkat, és ezzel együtt az egészségünket is.
