Milyen fajta tengeri szőlő terem a kertedben? – Ribizli fajtákat mutatunk

A történészek szerint a ribizli a középkori Európában jelent meg termesztett gyümölcsként, és valószínűleg az arab népeknek köszönhetjük jelenlétét. Elterjesztésében Hollandiának és Franciaországnak volt kiemelkedő szerepe: a francia Ruellius 1536- ban a ribizlit úgy említette, mint a kerti utak szegélyezésére alkalmas gyümölcsöt.

Fotó: 123RF  

Magyar nyelven először Lippai János írt róla 1667-ben Posoni kert... című művében, és azt is tudjuk a leírásokból, hogy

a ribizlit számos néven emlegették: legismertebb elnevezése a tengeri szőlő.

Rendszertani beosztását és ezzel egységes nevét először Linné Károly tette helyre, és bár azóta az ő beosztásán is változtattak, ettől kezdve követhetjük nyomon a ribizli történetének alakulását.

Fotó: 123RF 

Alapvetően három fő csoportba sorolhatjuk az idehaza termesztett ribizliket a színük szerint: fekete-, fehér- és piros ribizlire.  

A piros ribizli Észak-Európából került hozzánk, és olyan értékes történelmi fajtákban mutatkozik meg, mint a Heros, a Holland piros, a Red Lake, a Jonkheer von Tets, a Fertődi piros vagy a London market.

A Heros lazán szétterülő, közepes növésű bokrairól ismeretes, azonban hosszú fürtjei és nagy bogyói kompenzálják a bokor hiányosságait. Június közepén érik, és a tapasztalatok szerint bőven terem. A Holland piros az egyik legrégebbi fajta, aminek jelentősége az újabb fajták megjelenésével folyamatosan csökkent. Kései érésű, de ellenálló fajta.

Fotó: 123RF  

Az amerikai Red Lake kiváló minőségéről híres: lédús bogyói sokféle felhasználásra alkalmassá teszik. A Jonkheer von Tets egy későbbi nemesítésű holland fajta: erőteljes növekedésű, korán érő és bőtermő. A Fertődi piros a hazai fajták királynője: kiváló termőképességű, ellenálló, bőtermő ribizli.

A fekete ribizliről úgy tartják, hogy az egyik legvitamindúsabb gyümölcsünk.

Nyers fogyasztása kevésbé kedvelt, de a feldolgozóipar örömmel alkalmazza. Talajra és környezeti feltételekre igényesebb, mint a piros ribizli, de olyan kiváló fajtákat találunk a fekete ribizlik közt, mint a Wellington, a Fertődi 1-es, a Pobeda vagy az Altáji Desert.  Az Altajskája deszertaja a legkorábbi érésű fajta, aminek bogyója nagy, és gyümölcse sokkal ízletesebb, mint a régebbi fajtáké. A Szovjetunióban állították elő 1938-ban a Sanders8384 és az Altajszkij velikán fajták keresztezésével, honosítását pedig 1958-ban kezdték Fertődön. Legjobb termékenyít fajtája a Brödtrop, amely időben utána érik, és fő jellemzője az ikerfürtök fejlesztése és bőtermő tulajdonsága.

Fotó: 123RF  

A Dorottya fekete ribiszkét 1995-ben a Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézetben nemesítették: egy kései érésű, nagy gyümölcsű, kettős felhasználású, erős növekedésű és magas terméshozamú fajtaként. Az Otelo egy 1961-es szlovák fajta: szintén kései érésű, középnagyságú, kettős felhasználású, közepes terméshozamú, gépi szüretelésre kiválóan alkalmas ribizli.

Talán a legkevésbé keresett fajta a fehér ribizli: ezek közül ma a Blanka az elérhető fajta. Középérésű, szlovák ribizli, aminek gyümölcse kellemes ízű, friss fogyasztásra és konzervipari célra is alkalmas. Terméshozama kiemelkedő- jobban teljesít az olyan fehér ribizli elődeinél, mint a Lütenborgi fehér, a Holland fehér vagy a Versailles-i fehér.

Fotó: 123RF 

Németországban nemesítették a Zitavia fajtát, ami az egykori NDK-ban egy kifejezetten népszerű, nagy mennyiségben termesztett fajta volt. Júliustól érnek hosszú laza fürtjei, amelyeken szinte átlátszóan fehér bogyókat találunk. Kifejezetten lédús fajta, kiváló lekvár, szörp és ivólé készíthető belőle.

Természetesen még számtalan fajta elérhető a kínálatban, mindhárom színben. Érdemes utánajárnunk, melyik fajtának mi az előnye és a hátránya, mert ezzel egy olyan ribizlisort is kialakíthatunk kertünkben, ami nyár elejétől a végéig bőven termő fürtökkel látja el kertünket.

Fotó: 123RF  

Nyitókép: 123RF