Védett növényeink: a leánykökörcsin

(Szomory Károly: Tavasz virági közt)

 

A leánykökörcsin könnyen felismerhető selymesen gyapjas, 5–15 cm magas alkatáról. Virágai a lila és a kék izgalmas keverékében pompáznak, és ezt élénksárga porzói emelik ki, a kékeslila csészelevelekkel. A virágok jellegzetes tulajdonsága, hogy borús időben bókolnak- mintha a napfény eltűnését a növény szomorúan venné tudomásul.

Fotó: 123RF 

Így írnak róla az előző század feljegyzéseiben: „Március elejétől a húsvéti harangok allelújázásáig egyfolytában, hangsúlyozott tavaszexponens, ibolyaszín virágcsészi a magyar rög legszebb ajándékai.”

A leánykökörcsin tehát március és április hónapokban virágzik: idehaza a Magyar Középhegységben és a Dél- Dunántúlon találkozhatunk vele – igaz, csak szórványosan.

Ha szerencsések vagyunk, esélyünk van még megpillantani a Nyugat-Dunántúlon és a Nagyalföldön is, de ezeken a területeken kifejezetten ritka növény.

A leánykökörcsin gyakori vizsgálati alanya volt a rovarok viselkedését befolyásoló színekkel és azok hatásaival foglalkozó kutatásoknak. Az alapos megfigyeléseknek köszönhetően kiderült, hogy a kékes-lilás háttér előtt szikrázó sárga porzószálak felerősítik a rovarvonzó hatást, így

a leánykökörcsin egyike azon virágoknak, amelyek árnyalataik éles kontrasztját használják fel a figyelemfelkeltésre.

Fotó: 123RF  

De nemcsak a színkavalkád teszi izgalmassá kutatását: számos környezeti változás és újdonság köthető a nevéhez – így több levéltetű faj megjelenése is, amelyek mint új tápnövényt célozzák meg a hazai élőhelyeken.

Olvashatunk olyan feljegyzéseket is az 1800-as évekből ránk maradt emlékiratokban, hogy a leánykökörcsin nyers leveleit vízben áztatták, és ezzel a vízzel gyógyították a legkülönfélébb szembetegségeket.  

„Még a fekete vagy farkashályogot is meggyógyítja, ha az extractumából, melyet patikában lehet kapni, 70-10 gránt egy kenting nádmézzel vagy czukorral összé elegyítve, a betegnek beadják. Az élesen szúró fájdalom, jele szokott lenni a gyógyulásnak” – olvashatjuk.

Fotó: 123RF 

Nemcsak szembetegségek esetén hívták segítségül, hanem fagydaganatoknál is: „Krüger orvos a fagydaganatok ellen egy mindenkor sikeresnek tapasztalt balzsamot ajánl, mely borszesz által valódi leánykökörcsinből kihúzott nedvből, s egy 1 rész kökörcsinnedvből (tinctura pulsatillae) s 100 rész borszeszből áll. Ezen balzsamból két evőkanálnyit előbb fölforrt, de már kihűlt vízbe kell önteni, s a keveréket vagy 5 perczig jól összerázni. Ezután rögtön használatba vehető ezen szerzés pedig:

Egy kanálnyi ily folyadékkal a megfagyott tagot addig kell dörzsölni, míg az ismét teljesen meg nem száradt.

E bedörzsölések reggel fölébredés után, s este lefekvés előtt viendők végbe; ha nagyobb a baj, napközben is egyszer vagy kétszer… Eresedő fagydaganatoknál vászonrongyokkal kell a vízzel vegyült balzsamba mártani, aztán kifacsarni, s a szenvedő tagra tenni. Ekkor száraz pólyával be kell kötni. Mihelyt a vászonrongyok forrók és szárazait, le kell azokat venni, s újakkal kicserélni, mi mellett azon nem szabad elfelejteni a szenvedő tagokat naponként egyszer friss vízzel megmosni” – szólnak a korabeli leírások. 

Fotó: 123RF  

Bár vannak róla írásos emlékeink, mégsem javaslom, hogy ezeket bárki kipróbálja. A leánykökörcsin ugyanis bármennyire szép, erősen mérgező növény: már puszta érintése is ekcémát okoz az arra érzékeny embereknél. Nem utolsó sorban pedig védett, így egyetlen szálának leszakításáért tízezer forint büntetés jár.

A leánykökörcsin része a Vadonleső programnak, amelynek segítségével bárki hozzájárulhat a faj előfordulási adatainak gyűjtéséhez, és ezzel segítve hosszú távú megőrzését. Ha kirándulás közben felfedezzük egyedeit, akkor ezen az oldalon tudjuk bejelenteni.

Nyitókép: 123RF