„Lombos erdőkben, árnyas, nedves réteken gyakran előfordul nálunk is az úgynevezett medvehagyma (allium ursinum). Mikor e növény virágzik, rendkívül kellemetlen hagymaillatot terjeszt, s ha a tehén megeszi, tején is érezzük bűzét. Ha e növényt vízzel görebben lepároljuk, nehéz, illó olajat nyerünk. A hagymanem minden fajából párolhatni le hasonló olajat.
Ez olaj barnás sárga színű, súlyosabb a viznél, s milly adagban van öszpontosítva benne a hagybűz, megtetszik onnan, hogy bármi erős a foghagyma bűze, legalább 30-40 font foghagyma kell egyetlen unczia hagymaolaj előállítására”
– ezt az izgalmas leírást olvashatjuk a medvehagymáról a Greguss Ágost és Hunfalvy János által szerkesztett Család könyve – hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok című, 1858-ban megjelent műben.
Csengery Antal Bűzök című írásában egy egészen új világ tárul elénk: a növényvilág sokszínűségének bemutatása, annak „bűzei”, illatai alapján. Mai fejjel egy szinte teljesen ismeretlen megközelítésnek tűnik – már csak azért is, mert a felsorolás egyik főszereplője, a medvehagyma se arról ismert manapság, hogy olaj is készülhet belőle.
Virágzó medvehagyma – Fotó: 123RF
Belemerülve a régmúlt idők feljegyzéseibe, magával ragadhat az a találékonyság, ahogyan alkalmazták a természet számunkra biztosított kincseit. Maradva írásunk főszereplőjénél, a medvehagymánál: hosszas leírásokat olvashatunk arról, hogy az 1800-as években milyen tapasztalatokat szereztek a legeltető gazdák a növények tejre gyakorolt hatásairól, és hogy mennyire meghatározó volt az, milyen fajok jutnak lehetőséghez egy-egy legelőn. „A tejnek íze nagyon kellemetlen, sőt undorító keserű izü, ha a legelőn medvehagyma (Allium ursinum), fekete bodza, orvosi csicsorka (Gratiola officinalis) fordul elő” – olvashatjuk.
Szezonja most van, de hatását később is élvezhetjük – nem csoda, hogy a medvehagymát a medve is szereti
Idén a kikelet különösen hamar érkezett, amin lehet örülni vagy bánkódni, de egy biztos: a tavasszal együtt végre az első zöld (gyógy)növények is megjelentek! Bár a jó kertész asztaláról télen sem hiányozhatnak a kamra polcairól leemelt, különféle módokon betárolt gyümölcsök és zöldségek, a savanyúságok után minden évben igazi felüdülés végre ismét harsogóan friss, vitaminokban gazdag zöldekbe harapni! A téli szűkséget követően a természet ismét az életet hirdeti, az újjászülető tavasz gyógynövényei különös erővel segíthetnek bennünket, embereket is.
Ezért kerülte minden gazda a medvehagymával borított területeket, és ezért lett „ellensége” a medvehagyma a tejnek.
Bár hozzá kell tennünk, hogy a medvehagyma alapvetően erdei faj, és csak ritkán és kis eséllyel fordul elő legelőkön, így valószínűleg a legtöbb esetben inkább rokona, az Allium acutangulum okozhatta a problémát, ami valamivel magasabb növésű és rózsaszínű virágai vannak – nevezik gyíkhagymának vagy egérfokhagymának is. Annak idején ugyanis az Allium acutangulum nagymértékben elterjedt volt például a dunántúli réteken – olyannyira, hogy szinte teljes réteket festett rózsaszínre virágzásakor.
Allium angulosum – Fotó: 123RF
Már az 1900-as évek elejétől találkozhatunk a medvehagyma tápláléknövényként történő említéseivel:
kezdetekben egész Európában a fokhagyma kiváltására, pótlására használták a medvehagymát,
majd a harmincas években szárnyra kapott F. K. Mecsnikov orosz tudós megállapítása, miszerint a hagymák között a legmagasabb C-vitamin tartalommal a medvehagyma rendelkezik. A feljegyzések szerint „a friss hagyma nedvéből két köbcentiméternyi elég volt ahhoz, hogy súlyos skorbutban szenvedő tengeri malac életben maradjon”.
Fotó: 123RF
A hegyi erdők vad hagymafajaként emlegetett medvehagymát a lengyel, orosz és tatár népek is szívesen ették – leggyakrabban hallal főzve. A magas hőmérséklet hatására vagy szárítva elveszti vitamintartalmát, így
mindenképpen csak alacsonyabb hőmérsékleten párolva, de legfőképpen frissen fogyasztva érdemes beiktatnunk napunkba.
Leveleit márciustól májusig szedhetjük, még virágzás előtt, a hagymáját pedig a nyár végén, illetve az őszi hónapokban: hagymáját ugyanúgy használhatjuk fel, mint a fokhagymát. Szedésekor arra érdemes odafigyelnünk, hogy egy tőről csak a levelek felét szedjük le: ne tépjük ki tövestül, mert csak így tud később virágozni és magot szórni.
Frissen szedett medvehagyma – Fotó: 123RF
Leveleiből gyógyhatású levet préselhetünk ki, amit kúraszerűen fogyaszthatunk, de ha egy kis kísérletező kedv is van bennünk, akkor készítsünk medvehagyma esszenciát: ehhez apróra vágjuk a leveleket, üvegbe tesszük őket, és 40 fokos pálinkával felöntjük, majd 14 napon keresztül érleljük egy meleg helyen. Igazi különlegesség a medvehagyma bor is: egy marék apróra vágott levelet felöntünk 0,25 dl jó minőségű fehérborral, pár perc forralás után mézzel ízesítjük, és így fogyasztjuk el.
Medvehagymás ínyencségek – madárdallal tálalva
Medvehagymát enni egészséges, medvehagymát gyűjteni pedig trendi. Akiben bármi kétely merülne fel, hogy összetévesztené a medvehagymát a gyöngyvirággal, a salamonpecséttel vagy bármi más zöld levéllel, az hagyja meg a gyűjtés örömét másoknak! A piacon, sőt már a szupermarketben is hozzájuthatunk szép medvehagymához.
A medvehagyma tehát nemcsak kiváló szendvics alapanyag, nemcsak főzelék, leves, saláta vagy pogácsa készíthető belőle, hanem számos más egészséges és tápláló finomság, amiket érdemes kipróbálnunk és alkalmaznunk odahaza is. Kedvenc receptünk a medvehagymás vaj, ami a pirítósok és vendégváró falatok különleges összetevője lehet. Elkészítése a következő:
Vegyünk 250 gramm vajat, 20 gramm medvehagymalevelet és ízlés szerint fűszereket (bors, fokhagyma, chili). Akkor tudunk igazán jól dolgozni, ha a vajunk szobahőmérsékletű, így könnyedén ketté választhatjuk. Az első adagot keverjük ki zúzott fokhagymával, sóval és a választott fűszerekkel- majd terítsük el egy darab sütőpapíron. Ugyanígy dolgozzuk el a másik felét is a sóval és medvehagymával (esetleg további fűszerekkel), és terítsük rá a medvehagymás vaj adagot az előző, fűszeres vajra. A sütőpapír segítségével csavarjuk fel a rétegezett vajat, tegyük be a hűtőbe, és miután megdermedt, szeleteljük fel. Nemcsak kenyérhez, falatokhoz vagy pirítóshoz lesz kiváló, hanem még húsokhoz, grillezett zöldséges ételekhez is.
Nyitókép: Pixabay / Wolfgang Eckert
