Könnyen készíthetsz házi illatosítókat az őszi kert kincseiből – öt variációt mutatunk

Otthon

Könnyen készíthetsz házi illatosítókat az őszi kert kincseiből – öt variációt mutatunk

A hosszúra nyúlt ősz még kecsegtet illatos kincsekkel. Öt ötletet mutatunk, hogy a kert kincsei vezessék az orrodat!

Őszi potpourri házilag

A potpourri olyan szárított növényi részekből álló keverék, amely kellemes illata mellett látványos eleme lehet a szobának, pláne ha egy hozzáillő szép edényben helyezzük el. A déli órákban, amikor már a növényekről ellebbentette a szellő a reggeli párát, összegyűjtök egy kosárra valót. A potpourrihoz olyanokat válogatok, amelyek már kezdenek száradni, színűk kezdi az ősz fakó-pasztell hangulatát átvenni. Természetesen aromás, illatos növények ezek: citrom- és mentaillatú muskátli, cickafark, zsálya, de kerül bele néhány kicsi örökzöld ágacska, dália, örömmel virágzó rozmaringág. Szépen elrendezem őket egy dekoratív, lapos tálon.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Néhány hétig lehet benne gyönyörködni. Ha teljesen megszáradt, felfrissíthető néhány csepp tiszta illóolajjal, ha pedig már a karácsonyi dekorációknak kell átadni a helyet, akkor a komposztra kerül.

Illatzsákocskák

A legnépszerűbbek illatosítók a zsákocskák, amelyekbe szárított, finom szagú növények kerülnek. Legtöbbször a levendulára gondolunk ilyenkor, de ez sem kötelező elem. Maradék vékony anyagokból kisebb-nagyobb zsákocskát varrhatunk – de akinek kényelmesebb, vásárolhat kis textil- vagy organza zacskót. Ebbe tegyük a teljesen megszárított növényi részeket: lemorzsolt levendulát, rózsaszirmot, körömvirágot vagy bársonyvirágot. A zsákok száját vagy bevarrjuk, vagy egy hozzáillő szép szalaggal átkötjük. Kerülhet a ruhásszekrénybe, vagy a bőröndbe, táskába. Adható ajándékba, ott lehet az irodában a kezed ügyében, mert megnyugtat a gyömöszölése és az illatolása is…

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Illatos csokrok csipeszen

Ezek a kis csokrok nagyszerűek, és roppant egyszerű az elkészítésük! 7-8 pici szál aromás, illatos növény kell csak hozzá, egy vékony zsinór vagy rafiaszál, és egy facsipesz. Az apró növénykéket csokorba szedjük, átkötjük, majd a madzaggal szépen ráerősítjük a csipesz egyik szárára. Ehhez a művelethez lehet, hogy három vagy négy kézre lesz szükség, de csak egy pillanatig, amíg mindkét madzag a csipeszen belülre kerül. Az így felékesített kis „virághordó” csipeszek remekül mutatnak az ünnepi asztalon: teheted szalvétára, rácsiptetheted az abroszra. Lehet ültetőkártya-tartó, ajándékkísérő, ajándéktasak-lezáró. Vagy mosolyt varázsolhatsz vele bánatos barátnőd, arcára egy ködös reggelen.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Úszómécses befőttesüvegben

Fogj egy befőttesüveget, töltsd meg vízzel. Tegyél bele néhány növényt, ami a kezed ügyébe akad: lehet fenyőágacska, tuja- vagy borókahajtás, rozmaring- vagy levendulaág. Kerülhet bele citrom- vagy narancskarika is, esetleg egy fahéjrudacska. A lényeg, hogy tetszetősen mutasson az üvegben a növény-összeállítás. A mécsest ejtsd a víz tetejére, és kész is! Ha csinosabbá tennéd, köss rá zsinórt vagy egy szép spárgából masnit. A vízbe cseppents egy-egy csepp citrom- vagy erdeifenyő-olajat, aztán élvezd a táncoló lángjátékot és a szétáradó illatfelhőt!

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Illattölcsér

Sajnálom a szép csomagolópapírokat kidobni. Ha kapok becsomagolt ajándékot, mindig óvatosan bontom ki, kisimogatom a papírt és elteszem. Ez ilyen nagymamás dolog, azt hiszem. És a végén rájövök, hogy a kicsit meggyűrt és már használt papír nem igazán jó semmire. Illetve, csak egy dologra: kreatívkodni lehet vele. Például kis tölcsérek készülnek, amelyekbe illatos friss, vagy szárított virágok kerülnek, kis csokorba kötve. Remekül mutatnak, ajándékba is adhatók, de szép díszei a lakásnak, irodának is, és kellemes illatot árasztanak. Ennek persze feltétele, hogy jól válasszuk össze a belevalókat! Ha a színekre figyelünk, nem lehet baj!

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho

Ajánljuk még:

Szíverősítő csodaszer mellékhatások nélkül: a galagonya ereje

1946-ot írunk, helyszín az Országos Széchényi Könyvtár. Egy alacsony, szikár fiatalember kopogtat az ajtón és vékony hangon a főigazgatót keresi. Alaine felismeri a látogatót, és mikor tudatosul benne, hogy nagyra becsült költőjével áll szemben, a meghatódottságtól remegő hangon autogramot kér. A költő elmélyülten mered a papírlapra, majd a következő sorokat nyújtja át a fiatal hölgynek: „Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája...".