Védett növényeink: az ezüstös útifű

Általában 15-20 centiméter magas, de ha jól érzi magát, akár 40 centisre is megnőhet. Tőlevélrózsát alkotó, hosszan hegyesedő levelei lándzsásak, és a rásimuló selymes szőrzettől jellegzetesen ezüstös színűek- így könnyen megkülönböztethető a többi útifű fajtól. Bordázott, rányomottan szőrös tőkocsányának csúcsán fejlődik a virágzat, ami fejecskeszerűen tömött, alakja tojásdad.

 Virágzására április közepétől számíthatunk, és egészen június végéig, július elejéig élvezhetjük. A Mátra, a Vértes és a Bakony útjain járva, vagy a Gerecse illetve a Mecsek vidékét felkeresve van legnagyobb esélyünk élőben is megpillantani példányait, de akár a Villányi-hegységben vagy a Balaton-felvidéken is utunkba akadhat. 

Fotó: 123RF 

A növényt Chaix Dominique orvos és florista (1730–1799) vezette be a tudományba, és még Horchy Zircen őrzött herbáriumában is megtalálhatjuk préselt példányát, amelyet Várpalota mellől gyűjtöttek. Baranya megyében elsőként Kitaibel Pál igazolta jelenlétét, Nagyharsány mellett, a Tobánhegy déli lejtőin pedig Polgár Sándor kutatta fel.

Gyakori alkotója volt az olyan természetes sziklás-hegyoldali társulásoknak, amelyek meg tudták őrizni az ősi természet emlékeit: ezekben olyan fajok társaságában találhatjuk meg, mint a méregölő sisakvirág, a sziklai üröm, a pikkelyharaszt vagy az osztrák zanót.

Fotó: 123RF  

Bár botanikai közleményekben, flóraelemek listáiban és más összeírásokban gyakorta szerepel, a fajról vajmi kevés információval rendelkezünk. Nemigen akad olyan kutatás, ami más útifüvekhez hasonló gyógyhatásairól ír, vagy ami részletesebben foglalkozna leírásával. A faj kertészeti alkalmazásáról pusztán annyi információnk van, hogy kerti körülmények közötti termesztését a fokozatosság bevezetése mellett ajánlják.

Az ezüstös útifű kifejezetten szereti a napfényt: olyan élőhelyen érzi csak jól magát, ahol legalább 6-8 órát érik a napsugarak.

Talajban a jó vízelvezetésű, homokos- kavicsos helyeket kedveli, és ha odahaza szeretnénk megtelepíteni, akkor mindenképpen komposztos, trágyázott talajba érdemes próbálkozni.

Fotó: Wikipedia / Robert Flogaus-Faust 

Tekintettel arra, hogy hatásairól keveset tudunk, ez okból történő termesztése és ültetése nem különösebben ajánlott, azonban egy-egy kellemes tavaszi séta alkalmával érdemes elidőznünk populációi mellett, ugyanis virágzása egyike a legszebb útifű virágzásoknak. Virágzata formás, tömött és impozáns, az egészséges egyedek teljes növényteste erőt és egészséget sugároz.

Arra azonban vigyázzunk, hogy taposásunkkal ne tegyünk kárt benne, mert amellett, hogy alapvetően érdemes vigyáznunk növényeinkre, egyedenkénti természetvédelmi értéke 5000 forint.

Nyitókép: 123RF