Talán akkor érezzük át mindezt a legjobban, amikor egy hosszú, gép előtt ledolgozott vagy intézményben áttanult hét után kiszabadulunk a természetbe, és nyugodt körülmények között, időt adva a kapcsolódásoknak, szeretteink társaságában töltjük el értékes óráinkat. Ki ne emlékezne az őszi kirándulások frissítő emlékeire, amikor a hűvös hétvégi délutánokról hazaérve, egy nagy bögre jóleső teával kezünkben, érezzük a közös séta frissítő és újjáélesztő hatásait.
Nemcsak saját, szubjektív élményeink és megfigyeléseink mutatják azt, hogy a természetben töltött idő csökkenti a stresszt és javítja a hangulatunkat, hanem bizony komoly kutatások is, amelyek egytől egyig arra jutottak, hogy a friss levegőn töltött közös pillanatok megannyi formában segítik egészségünk megőrzését.
Az egyik leghíresebb kísérletsorozat az Egyesült Államokban zajlott le, ahol az egyetemi hallgatók körében kifejezetten magas a stressz, a szorongás, a depresszió és a mentális egészségügyi problémák szintje, és ez számos esetben gyógyszeres kezelést vagy kórházi tartózkodást igényel. Természetesen, mint oly sok más esetben, ezzel kapcsolatban is igyekeztek jól működő megoldásokat találni a problémák kiküszöbölésére, ezért útjára indítottak egy olyan vizsgálatsorozatot, amelynek célja annak meghatározása volt, hogy mekkora is lenne a természetben töltött idő azon „adagja”, amelyet az egyetemista korú diákoknak felírhatnak, megelőző és támogató mentális és jólléti beavatkozásként.
Kár lenne azonban azt gondolni, hogy a természet és jól-lét kapcsolatának kutatása a modern kor sajátja - mert ez közel sincs így. Az elmúlt 150 évben ugyanis számos elmélet született arról, hogy a természet hogyan hat az emberi egészségre. 1865-ben például Olmsted elmélkedett a természet pszichológiai regenerációban betöltött szerepéről, és azt írta: „fáradtság nélkül foglalkoztatja az elmét, mégis edzi azt; megnyugtatja, mégis élénkíti; és így az elme testre gyakorolt befolyása révén frissítő pihenést és újjáéledést kölcsönöz az egész rendszernek”.
A Stephen és Rachel Kaplan által az 1980-as években kidolgozott figyelem-helyreállítási elmélet (ART) szerint a természetben szerzett tapasztalatok egy helyreállító környezetet teremtenek, amely lehetővé teszi az agy irányított figyelme számára, hogy pihenjen és felépüljön a problémamegoldás megpróbáltatásai után. Sőt: tovább is mennek, és nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy nemcsak a természetben töltött idő, hanem már pusztán az arról történő elmélkedés is képes enyhíteni a mentális kimerülést és javítani a koncentrációt.
2019-ben sikerült konkrétan is meghatározni a leginkább ajánlott minimum időtartamot: a kutatók szerint a hetente minimum háromszor 20 és 30 perc közötti időtartamú természetben tartózkodás a leghatékonyabb egészségünk megőrzése szempontjából.
És most térjünk vissza egy kicsit a cikkünk elején említett egyetemi kutatáshoz, melynek során azt állapították meg, hogy a napi 30-50 perces szabadban végzett séta kimutathatóan a stresszmarkerek csökkenésével jár. Bebizonyították, hogy a városi környezetben, a forgalom mellett és a betonjárdán sétálókhoz képest a természetben sétálók mérhetően is stresszcsökkenést mutattak: a séta megkezdése után 30 perccel szignifikáns vérnyomáscsökkenés mutatkozott.
Hasonló eredményre jutott számos más vizsgálat is: azoknál a gyerekeknél, akik napi 60 percet töltöttek a természetben: 50 százalékkal alacsonyabb volt a mentális egészségügyi problémák kockázata, és ma már azt is tudjuk, hogy a zöld iskolaudvarok összefüggésben állnak a magasabb teszteredményekkel, a jobb iskola látogatással, a jobb társas kapcsolatokkal és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességgel is.
A természetben töltött idő segíthet az önértékelés növelésében, pozitív hatással van a koncentrációra, a hangulatra és a kapcsolódásokra is - miközben a friss levegő javítja a tüdőkapacitást és az agyműködést is. A természetes környezet mikroorganizmusai stimulálják az immunrendszert, azaz a természetben történő tartózkodásnak immunerősítő hatása is van, emellett a vérnyomás csökkentésében is segíthet. A természetes fény segíti a cirkadián ritmusunk helyreállítását, a csendes környezet hozzásegít az elmélyüléshez, a minket körülvevő természetes illatok, színek és hangok pedig képesek megteremteni szervezetünk belső harmóniáját.
Összességében elmondhatjuk, hogy azok az emberek, akik hetente két vagy több órát töltenek a szabadban, jobb egészségnek és jobb közérzetnek is örvendenek azon társaiknál, akik egyáltalán nem mennek ki a szabadba. Kis túlzással talán Voltaire-nek is igaza volt, amikor azt mondta: „Az orvoslás tudománya abban áll, hogy lekösse a beteg figyelmét, amíg a természet meggyógyítja a betegséget.”
Matt viharkék
Stílus és funkcionalitás a modern otthonban
