Kevés tanár volt olyan nagy hatással az életemre, mint Vekerdy Tamás pszichológus, író. Az életben többször, többféle minőségben találkoztunk, és mai napig forgatom a szívemben, amit tőle kaptam. Remélem, nem vagyok ezzel egyedül.

Talán mindannyian úgy érezzük, hogy soha nincs egyetlen szabad percünk sem. Én mindenképp így vagyok ezzel, ezerfelé szaladok, és úgy érzem, egyetlen területen se tudom azt nyújtani, amit várnak tőlem. De mióta figyelek arra, hogy pontosan mire szaladnak el a perceim, már több időm jut arra, amiért valóban érdemes élni.

Fontos szembeszállni az idősödő embereket sújtó sztereotípiákkal, igenis minden egyes embernek van dolga az ageizmussal. Részben azért, mert érintett lesz: érdemes előre felkészülni arra az igazságtalan és negatív megítélésre, ami felhangosodik az idős emberek körül. Olyan modelleket hoztunk példának, akik vállalják a korukat, az ősz hajukat is. Sőt, volt, aki ötven felett kezdett el a szépségiparban dolgozni.

Fiad lesz – mondták nekem a faluban a nálam sokkal tapasztaltabb asszonyok három terhességem idején is –, csúcsos a hasad. Emlékezzetek velem ezekre a szívet melengető, várakozással teli babonákra! Egyébként a mai kisterheseknek is tartogatok pár ötletet: sok hiedelem már azelőtt jóslatot ad, hogy az ultrahangon meg tudnák mondani a baba nemét!

Emlékeztek, mit éreztünk, mikor kinyitottuk 15-20 éve a postaládánkat, és tele volt levelekkel, és mit akkor, amikor utána megnyitottuk az emailfiókunkat, és volt benne egy üzenet? Utóbbinak örültünk, előbbinek kevésbé. Mára fordult a helyzet, mert fordult a világ. Milyen, de milyen nagyot!

Kiskockás konyharuhája talán mindenkinek van. De ha jót akarunk magunknak, szerezzünk be egy-egy ünnepi, extraszép darabot, amivel az egész konyha megjelenését felturbózhatjuk. Ráadásul talán a feladatoknak is szívesebben látunk neki, ha ilyen eszközökkel vesszük körül magunkat.

Sorra kérdezem az anyukákat a környezetemben, milyennek képzelték ez anyaságot előtte. A válasz legtöbbször fájdalmas, zavart pillantás – mondani sem kell, én is tudom. Köszönőviszonyban sincsenek az anyasággal kapcsolatos előzetes fantáziák a mindennapok valóságával.

A magyar anyák 63 százaléka dolgozik teljes állásban, egy amerikai kutatás szerint pedig az anyák hetente 98 órát töltenek szülői feladatokkal. Eszerint egy nő 2,4 állást tölt be akkor, ha gyereket nevel és dolgozik is. Tehetjük ezt úgy, és azért, mert vannak háztartási gépeink, amik dolgoznak helyettünk. 

Olyan nyomasztó, egyben olyan kevés a társasága – mondta a minap egy ismerős a párjáról. Másfél éve ismerték csak meg egymást és bár szépen indult, mára tönkrement a kapcsolat. Hogy miért? Erről mesélt nekem a fiú, akinek egyetlen célja olyan párt találni, aki mellett valóban egésznek érezheti magát.

Macskaméz, macskakönny vagy éppen koldusméz – mindegy, hogy nevezzük, a mézga nemcsak a fát gyógyítja, hanem talán minket is. Például egy letűnt gyerekkor emlékével.

Egy kamasz olykor minden bizonytalanságot meg minden rossz érzést arroganciával leplez. Szülőként pedig csak egyetlen reményünk maradt: el kell hinni, hogy elég jók voltunk. Tényleg elég jók voltunk.

Az élet koszos. Az élet kupis. Az élet nem mindig patyolat. De az élet így élet. És így szép.