Egy ideje figyelgettem már a halántékomon időről időre megjelenő, aztán elmúló pattanásszerű kis göböt. Arra gondoltam, hogy majd elmúlik, hiszen a pattanások jönnek, mennek. Azzal sincs baj, hogy sebes, pörkös a teteje olykor, a pattanások már csak ilyenek.

Én ezer évig éltem így, egy nappal se tovább. Jó, csak negyvenvalahány évig, és nincs rendben az, hogy erről se mondok igazat, mert alig egy hete is szőnyeg alá sepertem a valóságot.

A harag rossz tanácsadó, főleg ha tartós vendég életünkben. Ráadásképpen elveheti jókedvünket, meg az egészségünket. Millió okunk van tehát, hogy a mai nap az elengedésről szóljon – bármilyen nap van is.

Elég magasra csaptak a kedélyek bizonyítványosztás környékén, amikor sorra jelentek meg azok a szülői posztok, amelyekben gyermekük jeles, kiváló bizonyítványát mutatták meg országnak-világnak. Kaptak rögtön hideget, meleget, dicséretet, vállveregetést, meg vállvonogatást is.

A betegségek megelőzésében meghatározó tényező egy nő életében, hogy milyen nőgyógyászati vizsgálattal kapcsolatos élményei vannak. Nem mindegy, hogy szívesen, bizalommal jár-e nőgyógyászhoz, vagy határsértésnek érzi a vizsgálatot.

Szűken mérjük a biztató, dicsérő, a másiknak áldást hozó szavakat, pedig – lehetne közhely is – akár a mosolynál: ingyen van.

Négy gyerekem van. Kettő egyáltalán nem cumizott, a harmadik az ujját szopizta kétéves koráig, a negyedik meg hol közvetlenül szoptatás után is kérte a cumit, máskor meg napokig rá se nézett. Ahány gyerek, annyi szokás. Ha én nem igazodtam ki cumi témakörben, úgy hiszem más se fog, mert erre nem lehet általánosságokat ráhúzni. Ettől függetlenül persze sokfélét össze lehet olvasni az interneten.

A Miss London 2023 szépségversenyen abszolút smink nélküli nők lépnek a kifutóra. Ez az első olyan verseny 95 év óta, amely ugyan a szépségre fókuszál, de szembemegy a szépséggel kapcsolatos sztereotípiákkal.

Nem véletlenül feküdtek az anyukák szülés után hat hétig, annyi volt a gyermekágyas időszak és volt is értelme, hiszen a terhesség és a szülés valóban a végletekig képes megviselni az anya szervezetét. Nehéz szüléseknél sok vért is veszíthettek a szülő nők, vagy fertőzést szedtek össze a nem megfelelő higiénia miatt – kellett az idő a regenerálódásra.

Valamiért nem szerettem régen a rózsát. Nem szerettem a tüskéit, pökhendinek láttam azt a virágot, képtelen voltam azonosulni azzal, ahogy uralkodik egy kertben, ahogy magára vonja a figyelmet. Közel csalogat, és aztán az óvatlanokon döf egy nagyot.

Szükségünk van a fákra. Nem csak azért, mert nélkülük oxigén se lenne a földön, és nem lenne árnyék, meg gyümölcs se teremne elegendő. Azért kellenek a fák, mert bele tudunk kapaszkodni azok létezésébe. Mert kísérik az életet. Egyik fa a másik után, szép sorban, ahogy haladnak az évek, egy szakasz lezárul, jön a másik. Mindenhol volt és lesz fa, ami tanúja annak a szakasznak.

Furcsa szokásom, hogy megfigyelem mások cipőjét, amikor közlekedek, és próbálom kitalálni, melyik cipőben milyen ember jár, éppen honnan indult, hova tart, és miért pont azt a cipőt vette fel. De éppilyen furcsa szokásom, hogy a családi otthonok elé kirakott lábtörlőket is megfigyelem. Legalább annyi mindent elárulnak a házban élők személyiségéről, mint az a mód, hogyan teregetnek.