Lassú tűzön főzzünk, ha közben másra is figyelnünk kell

Ülök a konyhában, jószagú gőzök tekeregnek körülöttem. Főzök, dolgozom. Számomra teljesen természetes, hogy egyszerre legalább kétféle dolgot csinálok. De csodálattal adózom annak, régen milyen okosan, időhatékonyan szervezték a munkát a ház körül. Ma zseniális időmenedzsmentként tekintenénk arra a remek logisztikára, ahogy adott idő alatt száz dolgot végeztek el. 

Beleszeretni egy piros orrba: a filtermentes valóság szépsége

Nők és férfiak sora ég ki az online randizásban – ezt már kutatások bizonyítják. Naponta hallom ismerősöktől az olykor izgalmas, máskor félelmetes történeteket újabb és újabb kalandokról, delikvensekről. Aztán egyre csak azon gondolkodom, valahogy megoldottuk az ismerkedést net nélkül is, és mintha kevesebb, másabb lett volna a randidráma is. Mégis „abszurd” abba belegondolni, hogy egykor a metrón szólított le egy srác, akivel aztán szerelmesek lettünk.

Paprika-vonat, helikopter-falat és társai: hogyan csináljunk jobb étvágyat a gyereknek?

Mindannyian azt szeretnénk, ha a gyermekünk étkeztetése a lehető leggördülékenyebben történne, ha nem kellene veszekedve rávenni, hogy legalább kóstoljon meg bizonyos ételeket, mielőtt kategorikusan elutasítaná őket, ha hajlandó lenne magához venni mindennap zöldséget, gyümölcsöt és húst mindenféle hiszti, dacoskodás és totális sértődés nélkül. S akkor még nem volt szó arról, ha a gyermek szinte semmit nem eszik, és abból a kevésből is csak alig. Ám a gyerekek egy része időszakosan, vagy akár hosszú távon is: étvágytalan.

Vacsorapénzt szed a nagyi! De tényleg olyan nagy baj, ha valaki így hív vendégeket?

Nemrég belefutottam egy nagy vitába a neten, ahol a kommentelők azt tárgyalták, milyen ember az a nagymama, aki pénzt szed a családjától egy ünnepi vacsorához, illetve milyen az a gyerek, unoka, aki nem veszi észre magától, hogy az eddigi status quo már nem fenntartható, a nagyinak segítségre van szüksége. Minél többet olvastam mások véleményét, annál élesebbé formálódott a sajátom.

Három párkapcsolati terület, amiről beszélni kell összeköltözés előtt

A párkapcsolatban élők pontosan tudják, hogy nem három, de akár harminchárom vitaforrás is lehetséges az együttélésből fakadóan, illetve páronként változhat, mi borítja ki egyiket-másikat. Ez a három azonban annyira alapvető kérdés, hogy sok esetben nem tudnak érdemben, őszintén kommunikálni róla a párok. Figyelmen kívül hagyják egymás igényeit, vagy túlzó elvárásokat támasztanak egymás iránt. Mi ez a három terület?

Ha rossz a minta: amikor egy anyának segítségre van szüksége

Az anyává válás folyamata nem mindenkinél zökkenőmentes. Nem csak azért, mert ez nem feltétlenül történik ösztönből, és nagyon sok tanulás, tapasztalat kell ahhoz, hogy viszonylag jó anyákká váljunk. Azért is, mert rengeteg olyan akadályozó tényező lehet, amit a saját gyerekkorunkból hoztunk magunkkal.

Kicsi lakás, nagy élet

Én nagyon szeretem a kis lakásokat. Sokan azért idegenkednek tőlük, mert azt gondolják, nem fog elférni abban a pici térben mindaz, amire szükség van a hétköznapokon. Ez azonban nem igaz, mert valójában egészen kevés tárgyat használunk. Viszont nem kell egy életen át fizetni a hitelt a feleslegesen nagy terekért, a rezsi is alacsonyabb: marad idő és pénz az életre, úgy igazán.

Állást keresők, akik maguk alatt vágják a fát

Van az úgy, hogy elegünk van abból a munkából, abból a munkahelyből, ahol dolgozunk. Ám másik állást találni nem könnyű, és még nehezebb nekünk való, hozzánk passzoló állást találni. Sokan nem is vágnak bele, hiszen hosszadalmas munka, sok bátorságra van szükség hozzá, rengeteg elutasítást kell elviselni, dolgozni az önéletrajzokon és adott esetben feleslegesen készülni egy interjúra. Pedig megéri ez a sok befektetett idő és energia.

Már követem az oldalt

X