Azt gondolná az ember, ahogy telnek az évek, úgy nő az igény az egészségünk megtartására. Kifinomulnak az érzékeink a problémák felismerésére és már tudjuk, időben kell lépni. Ezzel szemben a helyzet az, hogy nem kerülünk közelebb a megfelelő magatartáshoz, sőt, egyre felelőtlenebbek vagyunk az évek múlásával.

Talán egy éve történt, hogy megfogalmaztam, szeretnék egy zsebkendőnyi kertet, benne egy diófával. Nos, a kertet megkaptam, és vele a lehetőséget, hogy sajátkezűleg ültethessek egy diófát. A kert mellé rögtön tanítást is adott az élet: figyelemmel kísérik a kívánságainkat, de nem kaphatunk meg mindent készen. Sőt.

Sorra születnek az unokák a családban. Áldás és megbékélés számomra az új életek érkezése, ráadásul a nemek aránya is javult kicsit, mióta lányok érkeznek szép libasorban. És mellettük újfajta apák is születnek. 

Egye több kiskertben lehet felfedezni apró kerti házakat, és nekem mindig megdobban a szívem, ha ilyet látok. Mert tudom, sokszor milyen világok költöznek be azokba az apró házakba.

Nem szeretnék én lenni az, aki ezen a területen tanácsokat osztogat, de olyan sok hasonló történetbe futottam bele az utóbbi időben, hogy úgy érzem, talán okulásul szolgálhat azoknak, akik pont ebben a cipőben járnak: hogy szeretőt tartanak.

Legyen őszinte, legyen kedves a köszönöm. De elsősorban is: legyen köszönöm...

Amikor kicsik voltak a gyerekek, szenvedélyesen gyűjtöttem a rajzaikat. A legkisebb fecnit is elraktam, és vérzett a szívem, amikor válásnál, költözésnél azok javarésze elveszett. Egy műanyag dosszié azért megmaradt, benne rajzok, ellenőrzők, kis levelek. Lenyomatai egy olyan életnek, ami egyszer volt, hol nem volt.

Immár Magyarországon is elindult a Pedibusz-program, méghozzá Gödöllőn – és ez egy olyan fantasztikus kezdeményezés, amiről érdemes hosszabban is szót ejteni. Egészségesebb és szociálisabb is, mint az autó: a gyerekek nem egyedül mennek, hanem csoportosan, nyugdíjas kísérőkkel. Máris jobban indulhat így a nap!

Rákaptam a szappanra az utóbbi időben. Leginkább a környezetvédelem miatt, de azért is, mert egyetlen flakonos tisztító se kímélte úgy a bőrömet, ahogy a legolcsóbb, teljesen natúr, kecsketejes szappan. Beleszerettem ebbe a szappanozósdiba, és nem lennék az, aki vagyok, ha nem próbálnám ezt az egészet a kreatív oldaláról megfogni.

Ásó, kapa, gereblye – nem való az rossz kézbe. Ha a rendet tartás mikéntjét nem is, ezt nagyon megtanultam.

Szinte rám csipogtak a képernyőről a Malliola kerámiamadárkái, már-már felröppentek színes szárnyakkal, hogy aztán egy kerámiaházikó kicsi, piros tetejére üljenek. Tudnom kellett, kik álmodják, kik formálják, kik színezik ilyen szépre ezt a kerámiavilágot.

A történelem során a paróka viselésének megítélése és annak népszerűsége is sokat változott, de az biztos, hogy sokezer éve létezik, és nem csak a kopaszság eltüntetése maradt a funkciója. Sőt.