Köztudott, mennyire egyszerű, de okos, mértékletességet adó szabályok alapján tervezték a heti menüt az asszonyok a régi világban. De mik is voltak ezek pontosan?

Kamasz voltam, amikor egy olyan intézetbe kerültem, ahol jobbára roma származású gyerekek éltek. Köztük olyan is volt, aki viszonylag sokáig élt saját családjában, vagy a rokonság körében nevelkedett. Volt némi rálátásuk a roma gasztronómiára, és sokat tanultam tőlük.

Egész életemben vágytam arra, hogy utazhassak, minél messzebbre jussak, sokat lássak, sokat tapasztaljak, sokat hozzak haza magammal a világból. Ezek a vágyak messze is kergettek, de ma már nem kell távolra mennem ahhoz, hogy jól érezzem magam, és a környezet védelmének igénye egyre kevesebbszer engedi, hogy nekilóduljak. 

Egyre fontosabbá válik a kérdés, vajon a mai világban is megállják-e a helyüket azok a húst tartósító módszerek, amelyeket a nagyanyáink használtak. Például a zsírban lesütés. Ellenőriztük!

Mi az, ami fehér, zöld vagy piros,  fából készült és ötven évvel ezelőtt minden falusi házban a konyha lelke volt? Hát persze, hogy a kredenc, amibe minden szükséges konyhai holmi elfért, de egy gombostűvel se több.

A vidéki élet tengersok munkát követel az ott lakóktól. Nem szerettem meg mindegyiket, de a szüret kézre állt mindig.

Gyerekként jó párszor vettem részt kukoricatörésen. Nem könnyű munka ez, de annál jobb móka – szívből ajánlom csapatépítő tréningnek is. Részben azért, mert az én életemre mai napig hatással van, hogy negyven éve miképp dolgoztam a földeken.

A régi kor embereinek egyik leglátványosabb tehetsége abban rejlik, hogy szinte a semmiből is képesek voltak főzni. Ez a képesség valójában nemcsak a konyhaművészetre korlátozódik, de ott nagyon jól megmutatkozik. Aztán az élet minden területén segítségünkre van háború előtt, alatt és után is.

Sok feszültséget okoz a családoknál az, hogy nemcsak a szülők, de a gyerekek is túlterheltek: nincsenek jelen a saját otthonukban, a családjuk életében, és ezért el fognak veszni a felnőtt létükben.

A természet patikája tele van jobbnál jobb szerekkel! Nem írom, hogy csodaszerekkel, mert nem lenne igaz. Semmilyen anyag nem tud csodát tenni, de vannak olyan növények, amelyek elég sokoldalúan használhatóak: ilyen a teafaolaj, ez a furcsa illatú kis növény, ami sebre, fertőzésre és egy sor minden másra is jó.

Nagymamának lenni csodálatos, és egyben olykor nehéznek tűnő feladat. Néha csak rövid időt tölthetünk az unokával, és amúgy is sok a feladat, ezért amikor együtt vagyunk, szeretnénk mindenképp megmutatni, mennyire szeretünk, mi mindenre vagyunk képesek (a gyerekért). De azt hiszem, tévút ez, mert az unokáknak valójában nincs szüksége semmi másra, csak az együttlétre. Ha pedig az megvalósul, nem az a kérdés, mivel teljen el az idő, hanem az, hogyan.

Egy nagyon kedves ismerősöm, nevezzük Melindának, válásra készül. A férjével együtt úgy látják, hogy nem igazán működik a kapcsolatuk, viszont van egy tündéri négyéves kislányuk, akinek mindketten a lehető legjobbat szeretnék adni. Anyagilag van rá lehetőségük, elgondolkodtak hát a fészekmodell, vagy másnéven svéd modell kialakításán az életükben.