Ha van olyan élelmiszer ezen a Földön, ami eteti magát, az a méz. Az emberek többsége imádja, ahogyan a karácsonyi időszak kötelező süteményét, a mézeskalácsot is. Én allergiás vagyok rá – de még így is nagyon szeretem, és kutatom életet megtartó titkát mind a mai napig.

Dédó a legtöbbször „gondolomformán” főzött. Én meg mellette tanultam ügyködni a konyhában, hát én is a gondolomformán főzök. Kezdő háziasszony koromban jó ideig mérlegem se volt, nem szaladhattam minden egyes ebédnél a szomszédba méregetni, hány deka liszt, lencse kerül az ételbe, hát volt is okom arra, hogy szemre, érzésre bánjak az alapanyagokkal meg a fűszerekkel.

Ma már egyre többen keresik az egészséges étkezés lehetőségét, számos speciális, diétával is felérő étrendet próbálnak ki, miközben szem előtt vannak azok az alapanyagok, amelyek fogyasztása elősegítené az egészséges táplálkozást.

Köztudott, mennyire egyszerű, de okos, mértékletességet adó szabályok alapján tervezték a heti menüt az asszonyok a régi világban. De mik is voltak ezek pontosan?

Kamasz voltam, amikor egy olyan intézetbe kerültem, ahol jobbára roma származású gyerekek éltek. Köztük olyan is volt, aki viszonylag sokáig élt saját családjában, vagy a rokonság körében nevelkedett. Volt némi rálátásuk a roma gasztronómiára, és sokat tanultam tőlük.

Egész életemben vágytam arra, hogy utazhassak, minél messzebbre jussak, sokat lássak, sokat tapasztaljak, sokat hozzak haza magammal a világból. Ezek a vágyak messze is kergettek, de ma már nem kell távolra mennem ahhoz, hogy jól érezzem magam, és a környezet védelmének igénye egyre kevesebbszer engedi, hogy nekilóduljak. 

Egyre fontosabbá válik a kérdés, vajon a mai világban is megállják-e a helyüket azok a húst tartósító módszerek, amelyeket a nagyanyáink használtak. Például a zsírban lesütés. Ellenőriztük!

Mi az, ami fehér, zöld vagy piros,  fából készült és ötven évvel ezelőtt minden falusi házban a konyha lelke volt? Hát persze, hogy a kredenc, amibe minden szükséges konyhai holmi elfért, de egy gombostűvel se több.

A vidéki élet tengersok munkát követel az ott lakóktól. Nem szerettem meg mindegyiket, de a szüret kézre állt mindig.

Gyerekként jó párszor vettem részt kukoricatörésen. Nem könnyű munka ez, de annál jobb móka – szívből ajánlom csapatépítő tréningnek is. Részben azért, mert az én életemre mai napig hatással van, hogy negyven éve miképp dolgoztam a földeken.

A régi kor embereinek egyik leglátványosabb tehetsége abban rejlik, hogy szinte a semmiből is képesek voltak főzni. Ez a képesség valójában nemcsak a konyhaművészetre korlátozódik, de ott nagyon jól megmutatkozik. Aztán az élet minden területén segítségünkre van háború előtt, alatt és után is.

Sok feszültséget okoz a családoknál az, hogy nemcsak a szülők, de a gyerekek is túlterheltek: nincsenek jelen a saját otthonukban, a családjuk életében, és ezért el fognak veszni a felnőtt létükben.