Szívesen írnám, hogy erőteljes és élénk gyerekkori élmény a kemence, de sajnos nem az. Éppen akkoriban bontották el szinte minden portán a kemencét, amikor én kisgyerek voltam, és a helyét jó esetben sparhelt, de sokszor palackos gázról működő tűzhely vette át.
Bár egyre kevesebbet (vagy spéci lisztből gyúrtat) eszem, de valaha imádtam a tésztát. Azt az IGAZIT.
A csalánról ma már egyre többen tudják, hogy méltatlanul elhanyagolt növénye a Földnek. Pedig kár távol tartani a kertektől, egy kis „csalánültetvény” minden apró kert sarkában elfér. Ha mégse, akkor meg érdemes kifejezetten olyan túrákat, kirándulásokat tenni a környéken, ahol bőséggel szedhető ez a csodatévő gyógynövény.
Nekem nem volt kérdés gyerekként, hogy ki kell vennem a részem a házimunkából, meg a ház körüli munkákból is. Feladataim közé tartozott az állatok etetése, a kert gondozása meg az udvar seprése. Nem volt ezzel baj, akkoriban teljesen világos volt, hogy egy családban mindenkinek van mit tennie.
Van nekünk, magyaroknak egy olykor elfeledett, de újra és újra teret kapó egyszerű és rendkívül finom fogásunk: a zsíros kenyér vagy a zsíros deszka. Nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné!
Kicsit túlzás a cím, de van benne igazság, mert az éjjeli, kényelmes pihenés alapfeltétele – a jó matracon túl – a megfelelő ágynemű.
Még nincs igazi tavasz, de sokunk már a tavaszi napsütést csalogatná, és tavaszi szettekbe öltözve rohangálna. Ha ezt nem is tehetjük meg, a ruhatárunk átszervezésébe belecsaphatunk!
Gyerekként megbűvölve figyeltem nevelőanyám varrós dobozát, ami nem volt más, mint egy kicsike bonbonosdoboz, én mégis varázsdoboznak láttam azt, sőt először úgy is hallottam róla.
Nem is gondolnánk, hány területen milyen hasznos, szinte univerzális eleme az életnek a só: hajmosáshoz, testradírhoz, fürdővízhez, gargalizáláshoz, folttisztításhoz. Kipróbáltuk!
Nagyon szeretnék egy kertet magamnak. Ha az valamikor ismét megadatik, akkor az egészen biztos, hogy a veteményes mellett tartanék egy tucat néma kacsát is – úgy, ahogy egykor tettük.
Vannak fogások, amelyek túlmutatnak a puszta táplálkozáson, amelyek hídként kötik össze egyik embert a másikkal, egyik generációt a következővel. Vannak fogások amelyeknek sosem lesz ugyanolyan az ízük, az állaguk, minden családban másmilyenné főnek a fazékban… Mégis mindenhol az az igazi, ami éppen ott készül. Nekem ilyen a gombóc.
A konyhában írok, háttal a munkapultnak. Hallom, hogy a pirítóst most dobta ki a gép. Oda is éghetne, akkor legalább érezném, hogy pirult valami kenyérféle a sütőben.
