Paradicsommagokat mostam az este. Az egyik fiamnál egyetlen, magról kelt bokron hatalmas mennyiségű paradicsom termett. Telis tele van mézédes, mini paradicsomokkal a bokor, alig győzik befőzni, dunsztolni, télre tartósítani a termést.

Megosztó kérdés, mikor teszünk jót a környezettel, ha a műanyag szemetet az utolsó darabig szelektíven gyűjtjük, elősegítve az újrahasznosítását, vagy akkor, ha mi magunk is megpróbálunk új funkciókat adni a hulladéknak. Mert műanyag palackból ezerféle dolgot lehet készíteni, ám egyáltalán nem biztos, hogy tényleg zöld az az ötlet, amit leutánzunk vagy mi magunk találunk ki.

Minden egyes tárggyal, amit megmentünk a pusztulástól, amit felújítva még hordani, viselni tudunk, amit körforgásban tartunk, azzal óvjuk környezetünket. Ezért is újítok fel bármit, ami megtetszik. Mutatom a legújabb kedvencemet.

Van nekünk, magyaroknak egy olykor elfeledett, de újra és újra teret kapó egyszerű és rendkívül finom fogásunk: a zsíroskenyér vagy a zsíros deszka. Nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné.

Régóta nem kell cipelnem a vizet hazáig, de lélekben én vízhordó gyerek maradok.

Az egyik legnagyobb kihívás az anyaságban az, hogy valahogy meg kellene őrizni a nőiességünket akkor is, amikor gyerekeket szülünk és gondozunk. Van, akinek ez könnyen megy, másoknak kevésbé, de az utóbbinak is van oka. Ne ítélkezzünk!

A lekvárfőzés az nem egy könnyed instasztori. Biztosan nem az, ha az ember olyan szilvalekvárt akar főzni, amiben megáll a kanál és aminek még öt év után sincs semmi baja, csak keménnyé érleli az idő.

Egy ismerősöm azt kérdezte tőlem a minap, tudok-e segíteni abban, hogy négyéves kislánya valahogy bekerüljön a modellvilágba, mert – ahogy az illető fogalmazott – a gyereket rendkívül érdeklik a ruhák, és jól bírja a kamerát.

Az elválás fájdalma, az abból fakadó bizonytalanság érzése nem csak a gyerekekre jellemző tünet. A szülők, különösen az anyukák is nehezen élhetik meg azokat a szituációkat, amikor először van távol tőlük a gyerek.

Sok művész oldalát követem, figyelem több grafikus, képzőművész munkásságát. Éppen ezért ért villámcsapásként, amikor nemrégiben egyikük oldalán megláttam egy olyan képet, amit én rajzoltam. Gúnyos emojik kíséretében posztolta az önarcképemet. Portré, írta a „művész”, és röhögő fejekkel hangsúlyozta, mennyire bénának tart.

A közvélekedés szerint lakat kell a múltra, mert csak akkor működhet egy új kapcsolat, ha a régi szerelmek kikerültek a képből. Mégis mindannyian láttunk már karón varjút: boldog társakat, akik ilyen-olyan mélységbe, de beleengedik életükbe, és így kapcsolatukba is az exet.

„Mosás 40 fokon? Micsoda óvatlanság!” – írja az internet népe. De igaza lenne annak, aki így gondolja? Szerintem nem feltétlenül.