Pár éve még megfoghatatlan, tőlem igazán távol álló jelenségnek tűnt az életközépi válság. Még a kifejezés is idegennek tűnt, nyomasztónak. Nem lehet életközépi válságom, hiszen hol van még az életem fordulópontja, nem vagyok középkorú. Vagy igen?

Ellesek egy szép pillanatot az egyik boltban – két alsós kisfiú búcsúzkodik az anyukájától. Egyedül indulnak haza, busszal mennek, de otthon várja már őket a mama. Nem lesznek egyedül.

Nem „élesben” kell megszerezni a tudást!

Üresen állt hónapokig a szoba, amiből a legkisebb gyerek kiköltözött. Kopott, magányos parkettán bukdácsoltak aztán a napok, egyik a másik után, hozták-vitték az érzéseimet, amelyek vegyesek voltak. Egyszerre voltam szomorú és bizakodó és elégedett, mégis félelmekkel teli.

Egy vallomással tartozom: én bizony imádom a hagymát. A vöröset is, a lilát is, zölden is, nyersen is, főzve is, sütve is. Keresem és halmozom a hagymás recepteket, és nincs olyan helyzet, ami eltántoríthatna a hagyma evésétől, legfeljebb sűrűbben kérek elnézést, mint mások, mert azért a hagymának van bukéja, elismerem.

Akad néhány fogás, amit gyerekként, ha lehet elkerülünk, de később, felnőttfejjel rákaphatunk az ízére, és nemcsak elfogadjuk, de örömmel el is készítjük magunknak. A spenót mellett nekem ilyen a sárgaborsó-főzelék. De nemcsak az íze miatt, hanem mert keresetlen igazságokra taníthat minket az ilyen egyszerű étel.

Amikor új munkahelyet keresünk, már annak is tudunk örülni, ha egy-egy megpályázott cég visszajelez. Akkor különösen nagy lehet az öröm, ha be is hívnak egy állásinterjúra, de ne felejtsük el, hogy ilyenkor nemcsak minket vesznek górcső alá, nekünk is szét kell néznünk a munkahely háza táján. Mert nagyon is számít, hova kell nap mint nap bemennünk. 

Valamelyik nap beszélgettem hazánk egyik környezetvédelemmel foglalkozó neves bloggerével, aki évek óta arra törekszik, hogy minél kevesebb szemetet termeljen a családja. A beszélgetést megelőzően végignéztem az oldalán pár videót, amely a mosás mindennapi gyakorlatába vezeti be az érdeklődőket.

Az egyik legmegosztóbb zöldségféle: mindenki ismeri, ám vad, eleven, fűszeres zamata miatt akad, aki imádja, más még az illatát sem bírja. Megint mások szeretik vagy elfogadják az ételeket gazdagító ízét, de a látványát elutasítják, és kipiszkálják még felnőtt korukban is a levesből, pont úgy, ahogy a gyerekek jelentős része teszi a főtt zöldségekkel. Pedig a változókori tünetek egy jelentős részét lehetne enyhíteni zellerrel.

Tölts több időt önmagaddal. Az énidő fontos. Minőségi idő a pároddal... Ismerősek ezek a mondatok? A csapból is folynak – és ettől még mind igaz. Valóban fontos az énidő, sőt a pároddal kettesben töltött idő is elengedhetetlen. De mi a helyzet a gyerekkel, vagy pontosabban gyerekekkel töltött minőségi idővel? 

Egy régi nyári napon az egyik fiam a barátaival hosszasan eltekergett. Volt ilyen máskor is, nem aggódtuk túl mi, falusi anyukák ezt a helyzetet. A kamaszkor szerintem erről is szól: kinyílik a világ a gyerekek körül, tágulnak a határok. Engedtük.

Mi köze van az online jelenlét okozta stressznek az alkotáshoz?