Vannak nagymamák egész közel és egész távol, és bár nincs két egyforma mama, mégis mindegyikben van valami közös.
Nagyot zuhan az, aki szeretőt tart.
Ősszel óhatatlanul előkerül az elválás, elengedés témája: a szeptemberi óvodai vagy iskolakezdések, a kollégiumba vonulás magával hozzák az elválás izgalmát, feszültségeit, és azok számára, akik nehezen válnak, a fájdalmat és a görcsöket is.
Pár hónapja megnéztem egy ingatlant, de azonmód el is ment a kedvem az egésztől, visszariadtam az első, a piacon nyíltan kínált lakás látványától. Mint utána kiderítettem, ezzel nem csak én lehetek így: éppen az ilyen esetek miatt találták ki a home staging fogalmát.
Minden lakásnak más levegője van. Alapesetben szaga, amihez csak hozzátesz, vagy amit elfed a párolgó levendulás illóolaj. Az igazi életszagok azonban az otthonok mélyén születnek észrevétlen, ott keringenek, kavarognak és meghatározzák a mindennapokat.
Bevallom azért is foglalkoztat a kérdés, mert én magam nem vagyok jó ezen a területen. Vállaltam már el munkát úgy is, hogy tudtam, alacsonyra lőtték és lőttem be az elvégzett munka értékét, dolgoztam megalázóan kevés pénzért, mert adott pillanatban a kényszer úgy hozta – azt hittem, nem tehetek mást. De előfordult az is, hogy azért estem ki a rostán, mert a megcélzott cég áraihoz képest magasra pozícionáltam a fizetési igényem.
Tegnap a lépcsőházban rohantam lefelé, amikor az egyik ajtó mögül gyerekhang visított fel: TE KEZDTED! Mire azonnal válaszolt egy ugyanolyan vékony és harciasan zengő hang: Nem igaz, mert pont, hogy TE KEZDTED! És én hirtelen visszarepültem vagy 25 évet az időben, a saját gyerekeim közé.
Most olyan, mintha lenne hajam….
Ma már nem tennék ilyet soha, becsszó, de gyerekként azért időnként csórtunk csöves, főzni való kukoricát a határból.
Egy csodaszép szőke kislány ül a széken, szájában nyalóka, a lába nem ér le a padlóig olyan kicsi még. Lóbálja a lábát. Snitt. Az iménti kislány magából kivetkőzve őrjöng, szilánkosra repeszti dühe és kétségbeesése a törhetetlennek hitt üveget is. Snitt.
Óriási vihar csapott le Siófokra pár napja, a szél elvonult gyorsan, de az eső órákig csak zuhogott és zuhogott. Későre járt, és én elindultam gyalog, esernyő nélkül, nagy sietve haza.
A válásom óta, most már tíz éve, albérletben élek. Nem szépítem a dolgot, jó? Az albérlet, az bizony albérlet és nem otthon.