Nagyot zuhan az, aki szeretőt tart.

Ősszel óhatatlanul előkerül az elválás, elengedés témája: a szeptemberi óvodai vagy iskolakezdések, a kollégiumba vonulás magával hozzák az elválás izgalmát, feszültségeit, és azok számára, akik nehezen válnak, a fájdalmat és a görcsöket is.

Pár hónapja megnéztem egy ingatlant, de azonmód el is ment a kedvem az egésztől, visszariadtam az első, a piacon nyíltan kínált lakás látványától. Mint utána kiderítettem, ezzel nem csak én lehetek így: éppen az ilyen esetek miatt találták ki a home staging fogalmát.

Minden lakásnak más levegője van. Alapesetben szaga, amihez csak hozzátesz, vagy amit elfed a párolgó levendulás illóolaj. Az igazi életszagok azonban az otthonok mélyén születnek észrevétlen, ott keringenek, kavarognak és meghatározzák a mindennapokat.

Bevallom azért is foglalkoztat a kérdés, mert én magam nem vagyok jó ezen a területen. Vállaltam már el munkát úgy is, hogy tudtam, alacsonyra lőtték és lőttem be az elvégzett munka értékét, dolgoztam megalázóan kevés pénzért, mert adott pillanatban a kényszer úgy hozta – azt hittem, nem tehetek mást. De előfordult az is, hogy azért estem ki a rostán, mert a megcélzott cég áraihoz képest magasra pozícionáltam a fizetési igényem.

Tegnap a lépcsőházban rohantam lefelé, amikor az egyik ajtó mögül gyerekhang visított fel: TE KEZDTED! Mire azonnal válaszolt egy ugyanolyan vékony és harciasan zengő hang: Nem igaz, mert pont, hogy TE KEZDTED! És én hirtelen visszarepültem vagy 25 évet az időben, a saját gyerekeim közé.

Most olyan, mintha lenne hajam….

Ma már nem tennék ilyet soha, becsszó, de gyerekként azért időnként csórtunk csöves, főzni való kukoricát a határból.

Egy csodaszép szőke kislány ül a széken, szájában nyalóka, a lába nem ér le a padlóig olyan kicsi még. Lóbálja a lábát. Snitt. Az iménti kislány magából kivetkőzve őrjöng, szilánkosra repeszti dühe és kétségbeesése a törhetetlennek hitt üveget is. Snitt.

Óriási vihar csapott le Siófokra pár napja, a szél elvonult gyorsan, de az eső órákig csak zuhogott és zuhogott. Későre járt, és én elindultam gyalog, esernyő nélkül, nagy sietve haza.

A válásom óta, most már tíz éve, albérletben élek. Nem szépítem a dolgot, jó? Az albérlet, az bizony albérlet és nem otthon.

De jó neked! – sóhajtanak sokszor az ismerősök, amikor megtudják, hogy a Balaton partján élek.