Egész életemben éles szemmel figyeltem magam a tükörben. A tükörben feltűnő arc mögött azt kerestem, aki nem én vagyok, hanem a NŐ, aki révén létezem.
Tényleg ennyire fontos lenne, hogy kinek mi van a zsebében?
Bár egyre kevesebbet (vagy spéci lisztből gyúrtat) eszem, de valaha imádtam a tésztát. Azt az IGAZIT.
Én gyerekként is szerettem a spenótot, de ezzel sajnos nem mindenki van így.
Nézem az egyik menyemet, csípőjén ül a kisebbik gyereke, a kétéves kislány. A kicsi előre-hátra hajolgat anyja testén, ki-ki billen egyensúlyából, az anyja rutinból hajol vele, csípőt fordít, igazítja vissza a megfelelő tartásba. Észre se veszi, mit csinál. Közben kinyitja a hűtőt, leguggol, tejet vesz elő. Fél kézzel szekrényt nyit, bögre után nyúl, fél kézzel bekapcsolja a sütőt, közben odaadja a másik gyereknek a már megkent zsemlét. Mindenhol ott van egy keze. Pedig neki is csak kettő van.
Most nem érek rá! – hányszor hallottam ezt gyerekként, ma is ott zizeg a fülemben az elutasító mondat és a türelmetlen hangsúly. És hányszor mondhattam én is ezt a saját gyerekeimnek, néha ugyanazzal a türelmetlen hangsúllyal, visszaemlékezni se tudok...
Számtalan tanácsot találunk a változókor kellemetlen kísérői, a pluszkilók ellen. Mert azok a kilók jönnek maguktól és kitartóan, olyan hívatlan vendégek, amelyekről azt hisszük, nem lehet gyengéd módszerrel kitessékelni.
Én sokáig hevesen tiltakoztam a vád ellen. Úgy értelmeztem, ezt nem feltétlenül az öltözködésemre értik, hogy TÚL lazának gondolnak, és inkább egy rendteremtőbb, rendszeretőbb anyára lenne szükségük, aki mindig kéznél van és mindent megold…. helyettük is.
Már megint rám szóltak, hogy ne járkáljak mezítláb, pedig elmúlt már az az idő, amikor rám szólhatnának.
Ne üsd meg a kisebbet, ne vedd el a másét, ne hazudj! Ne hallgasd el az igazságot, állj a gyengébb mellé!
A jó kapcsolatokban is félrelépnek – legalábbis sokan ezt állítják, de én ezt nem tudom, nem is akarom elhinni. Egy világ dőlne össze bennem, körülöttem, ha ennek igazságával azonosulnék.
Nem tudom, más is ennyire élénken érzi még ma is apró kora zamatát, én nagyon.
