Számtalan tanácsot találunk a változókor kellemetlen kísérői, a pluszkilók ellen. Mert azok a kilók jönnek maguktól és kitartóan, olyan hívatlan vendégek, amelyekről azt hisszük, nem lehet gyengéd módszerrel kitessékelni.

Én sokáig hevesen tiltakoztam a vád ellen. Úgy értelmeztem, ezt nem feltétlenül az öltözködésemre értik, hogy TÚL lazának gondolnak, és inkább egy rendteremtőbb, rendszeretőbb anyára lenne szükségük, aki mindig kéznél van és mindent megold…. helyettük is.

Már megint rám szóltak, hogy ne járkáljak mezítláb, pedig elmúlt már az az idő, amikor rám szólhatnának.

Ne üsd meg a kisebbet, ne vedd el a másét, ne hazudj! Ne hallgasd el az igazságot, állj a gyengébb mellé!

A jó kapcsolatokban is félrelépnek – legalábbis sokan ezt állítják, de én ezt nem tudom, nem is akarom elhinni. Egy világ dőlne össze bennem, körülöttem, ha ennek igazságával azonosulnék.

Nem tudom, más is ennyire élénken érzi még ma is apró kora zamatát, én nagyon.

Aki háromkerekű bringán vágott neki a tekerésnek, az tényleg szerencsés flótásnak érezhette magát.

A szeretetnyelvet szívesen emlegetjük párkapcsolati viszonylatban, de szülő és gyerek között is fontos.

Önmagam büntetése helyett eljött az életmódváltás ideje.

Szólások és lódítások a gyermeknevelésben.

A múlt héten, egy-egy munka között többször befutottam a közelemben élő unokákhoz. A nagyfiú már tizenegy éves, a kislány pont kettő. Bár nem kényeztet minket a jó idő, az esős napok szünetében, de közvetlenül eső után is az udvaron találtam őket. Minden alkalommal.

A hazugság szerves része az emberi életnek. Számos kutatás foglalkozott már a jelenséggel, és ha a számok nem hazudnak, akkor bizony naponta nagyon sokszor hagyja el hazugság a szánkat.