Juhásznak csak az menjen, aki tényleg ezt szereti – Csontos György a pásztoréletről
Interjú előtt egy órával csörög a telefonom, és rögtön ízelítőt kapok abból, milyen az igazi pásztorélet, a pásztormunka, ami nem tűr halasztást: Csontos György, Gyuri bácsi hív, előző este egyeztettük az interjú időpontját, ő szabadkozik, ne haragudjak, de ugye legeltet, hideg szél fúj, nyugtalanok a juhok, azokra kell figyelni. Hív később, majd délben, amikor behajtotta őket.
„Nem vagyok leg…semmiben. És nem szállok versenybe azért, hogy az legyek.”
Sosem szerettem versenyezni. Semmilyen területen, soha, senkivel és semmilyen célért nem akartam versenybe szállni. Pedig döntéseim meghatározó háttere volt a dac: a „majd én megmutatom” energiái vittek sokáig előre. De azokban az években is csak önmagammal versenyeztem. Legyek erősebb, jobb önmagamnál, mert az védelem. Önvédelem.
A karantén legegészségesebb hozadéka: van létjogosultsága az életmódváltásnak?
Húsz éve próbálom visszaszerezni – jobb időszakokban megőrizni – lánykori súlyomat, ezért húsz éve kísérletezem kúraszerűen a jobbnál jobbnak elkönyvelt fogyásprogramokkal. Húsz éve tudom, hogy a fogyókúra önmagában semmit sem ér, nem hoz tartós eredményt. Gyöngysort tudnék fűzni kudarcaimból. Tavaly karácsony után ezért úgy döntöttem, befejezem fogyókúrás kísérleteimet egyszer és mindenkorra. Életmódváltás. Az kell nekem.