Szerintem az esküvő gyerekekkel az igazi, hiszen ottlétükkel az egyik legszebb, legigazabb, legkövetendőbb családi, közösségi hagyomány részeseivé válnak. Olyan boldogító tanítás ez a számukra, amit egy életen keresztül a szívükben őriznek, mégis sok menyasszony nem ért velem egyet. 

Állítólag a férfiak instacelebek helyett olyan lányokat keresnek, akik tudnak nokedlit szaggatni. Most nem mennék bele ennek az elvárásnak a jogosságába, és abba sem, milyen elvárások korszerűek, vagy éppen hol csúszunk el ezek megvalósításában, de egy dolgot szeretnék leszögezni: a nokedliszaggatás igenis hasznos tudomány. Többet ad, mint gondolnánk.

Nehéz helyzet, ha az egyik legjobb barátnőnk harcos öko-blogger, de szeretjük a szép ruhákat is.

Hónapok óta készült a költözésre, nem ért váratlanul a dolog, és persze addig is sokszor aludt máshol, mégis, amikor hivatalosan úgy lépett ki az ajtón a lányom, hogy az többé nem az otthona, akkor nekem egy időre megfagyott a szívem.

Egyre több nő dönt a válás mellett a negyvenes, sőt ma már az ötvenes évei elején. De miért?

Egész életemben éles szemmel figyeltem magam a tükörben.  A tükörben feltűnő arc mögött azt kerestem, aki nem én vagyok, hanem a NŐ, aki révén létezem. 

Tényleg ennyire fontos lenne, hogy kinek mi van a zsebében?

Bár egyre kevesebbet (vagy spéci lisztből gyúrtat) eszem, de valaha imádtam a tésztát. Azt az IGAZIT.

Én gyerekként is szerettem a spenótot, de ezzel sajnos nem mindenki van így.

Nézem az egyik menyemet, csípőjén ül a kisebbik gyereke, a kétéves kislány. A kicsi előre-hátra hajolgat anyja testén, ki-ki billen egyensúlyából, az anyja rutinból hajol vele, csípőt fordít, igazítja vissza a megfelelő tartásba. Észre se veszi, mit csinál. Közben kinyitja a hűtőt, leguggol, tejet vesz elő. Fél kézzel szekrényt nyit, bögre után nyúl, fél kézzel bekapcsolja a sütőt, közben odaadja a másik gyereknek a már megkent zsemlét. Mindenhol ott van egy keze. Pedig neki is csak kettő van.

Most nem érek rá! – hányszor hallottam ezt gyerekként, ma is ott zizeg a fülemben az elutasító mondat és a türelmetlen hangsúly. És hányszor mondhattam én is ezt a saját gyerekeimnek, néha ugyanazzal a türelmetlen hangsúllyal, visszaemlékezni se tudok...

Számtalan tanácsot találunk a változókor kellemetlen kísérői, a pluszkilók ellen. Mert azok a kilók jönnek maguktól és kitartóan, olyan hívatlan vendégek, amelyekről azt hisszük, nem lehet gyengéd módszerrel kitessékelni.