Szép

Teszteltünk: banán, tojás meg a kávézacc – igazságot a konyhai filléres szépítőszereknek!

Most akkor kell a zacc vagy sem? – kérdezi minden vasárnap reggel a párom, mert egyrészt szívén viseli házi arcápolási rutinom sikerét, másrészt kissé következetlennek bizonyultam ezen a téren, és szegény sose tudja, éppen mit várok, hova tegye a zaccot. Néha a szobanövények földje miatt gyűjtögetem, máskor arcradír készítésére kell, így időről időre számonkérem rajta, ha meggondolatlanul, kérdés nélkül ki meri dobni az értékes alapanyagot.

Inkább kérdez, és ez már csak azért is jó, mert így megszólítva érzem magam arra, hogy egy hétvége se múljon el úgy, hogy ne tennék valamit egyre inkább érő (kit áltatok: öregedő!) bőröm visszafiatalítása érdekében. Nem olyan régen a ricinusolajból készített hajpakolásról írtam, azóta is heti rendszerességgel (hetente kétszer) használom, és egyre inkább érzékelhető a hatása, bár babahajam nekem továbbra se nőtt, de ami van, az az eddiginél gyorsabban kezdett nőni és mesebeli tartása lett, sőt: a hajam visszanyerte természetes, királylányos hullámait. Ennek sikerén aztán újfent nagy buzgalommal gyűjtögetem a kávézaccot, mert újra bízni kezdtem a természetes, házi megoldásokban, és elsőként a kávéhoz fordultam, azt használom (megint) bőrradírként. (Meg amúgy is ezer dologra jó, szóval megéri nem kidobni!)

Végtelenül egyszerű a recept: a frissen lefőzött kávé zaccát (de lehet pár napos, ha hűtőben tároljuk) elkeverem pár kiskanál hidegen sajtolt olívaolajjal, és óvatosan átdörzsölöm az eleggyel a bőröm. Nem kell félni, a használt mennyiségű zacc nem okoz dugulást a lefolyóban, és teljesen természetbarát. Ez nálam tripla pont az utóbbi években – egyre inkább olyan megoldásokat keresek, olyan alapanyagokat használok, amelyek fillérekért elérhetőek, újrafelhasználhatóak, előállításuk, termelésük etikus módon történik, valamint  plusz csomagolóanyaggal nem terheljük a környezetet. A kávézacc olajjal pont beleillik a számomra kritikus elvárásokba, olyannyira, hogy időről időre olívaolaj helyett jó magyar étolajjal keverem össze a kávézaccot. Higgyetek nekem: tökéletesen jó a napraforgó sőt a repceolaj is erre a célra – aminek belső fogyasztásra bizalmat szavazunk, az bizony a bőrünknek sem árthat.

A lényeg, hogy a bőrradír teszi a dolgát,

valóban képes felfrissíteni a bőrt, és mindezt gyengéden végzi, nem sérti fel még a dekoltázs, a nyak finomabb bőrét sem.

Még a bőrradír előtt azonban készítek egy szuper banános-tojásos-olajos bőrpakolást. Igyekszem a ricinusolajos hajpakolással egy időben alkalmazni, hogy egy füst alatt megtörténhessen a csoda mindkét területen. Ez már csak azért is jó, mert egy időben el tudom eltávolítani a masszát innen is-onnan is.

Ehhez a recept a következő: egy banánt villával összetörök, egy tojássárgával és pár kanál olívaolajjal összekeverem, pár csepp gyógyszertárban kapható E-vitamint teszek hozzá és most legutóbb – a ricinusolajos hajpakolások alatti kommentek alapján – tettem bele egy kevés ricinusolajat is.

Az egészet jól elkeverem, a bőrradírral már kezelt bőrt (a nyakat, a dekoltázst is) gyengéden bekenem vele és minimum egy óráig fenn hagyom. A tojássárga miatt egy kicsit rá is szárad a bőrre a pakolás – nem olyan erőteljesen, mint amikor tojásfehérjét is használunk –, de elég könnyen lemosható. Az eredmény valóban szenzációs: élettel telik meg a bőr, a mély ráncokkal ugyan nem tud mit kezdeni ez a kence sem, de a szem körüli szarkalábakat, a száj körüli finom ráncokat gyönyörűen feltölti és kisimítja.

Jó hozzáérni utána az arcunkhoz, megváltozik a bőr érintése.

Hetente minimum egyszer, de inkább kétszer érdemes ezzel a kencével kínálni a bőrt – minden erre szánt időt megér. Főleg, ha takarékosan és környezetkímélő módon szeretnénk tenni szépségünkért.

És persze a pakolásba tett plusz ricinusolajról is beszámolnék: azt vettem észre, hogy már az első használat után a bőröm, különösen a dekoltázs területén rugalmasabb lett. Az utóbbi időben nagy kézmozdulatoknál, vagy előregörnyedésnél már láttam, hogy egy kicsit „hártyásodik", vékonyodik, ijesztően gyűrődik ott (is) a bőr, és nem tetszett a látvány. Az utolsó pakolás után viszont azonnal látható lett a különbség, ezért egészen biztosan növelem majd a ricinusolaj mennyiségét a pakolásban.

Fontos azonban, hogy óvatosan bánjatok a házi készítésű szerekkel – kisebb területen, kis mennyiségekkel induljon az, aki még nem használt például ricinusolajat, vagy tart a repceolajtól, és óvatosan kenje, radírozza mindenki a bőrét.

Önmagában pedig soha ne használjatok bőrápolásra olajat, a nagyon sűrű ricinust végképp ne! Ha a hidratálás a cél, és nincs időtök vagy kedvetek arcpakolást készíteni, maradjatok inkább az évszakhoz illő hidratálónál!

Ajánljuk még:

Lepucolni a nagymama örökségét: bevetettem mindent, hogy tisztuljon a réz! Íme az eredmény

Már egészen kicsi korom óta őszinte, odaadó tisztelettel nyúlok a régiségekhez. Nagymamámtól örököltem ezt, hiszen ő is a múlt szerelmese volt, újságírói pályafutása mellett néprajzi gyűjteményét is egyre bővítgette. Azt az örökséget rám hagyta: antik könyvek, íróasztalok, porcelánok, festmények, ülőgarnitúrák, szuszékok, kerámiák és textíliák hadát. Mindene volt a régiség, pontosabban a régi érték, nekem pedig feltett szándékom ezt ápolni és őrizni. Ezért is döntöttem úgy, hogy az oxidálódott sárgaréz tárgyaiba új életet lehelek, kiszabadítom őket a sötétbarna, helyenként zöldes páncélból, hogy újra aranysárga színben pompázzanak. És ez nem volt kis vállalás, mint utóbb kiderült.

 

Már követem az oldalt

X