Beteg a gyerek, de nem lehetek vele: dolgoznom kell
A négyes villamoson figyeltem egyszer egy anyukát, ahogy állt középen, a hátán egy hátizsák, szemlátomást dugig tömve nehéz dolgokkal – húzta, törte a gerincét. Két kisiskoláskorú gyerek utazott vele, az egyik fogta a kezét, a másik kapaszkodott mellette. Az utóbbinak folyt az orra, csupa takony volt, de az anyukának nem volt harmadik keze, hogy segítsen megtörölni azt a náthás orrocskát. Zavartan rászólt többször is: fújja ki, törölje meg maga, de csak elkente az orra alatt.
Mit ne adjunk ajándékba a menyünknek?
Nyakunkon a karácsony és szinte biztos, hogy a legtöbben már törjük a fejünket, mit s adhatnánk ajándékba a családtagoknak. Olyan nehéz mindenkinek a lehető legjobbat, az igazán neki valót megtalálni. Persze, nincs tökéletes ajándék, de olyan ajándékok azért léteznek, amelyek nem építik, hanem rombolják a kapcsolatokat.
Alszik már Tihany legaranyosabb lakója, de a fájós lábam rá emlékeztet – félrelépésem története
Eltelt a nyár, a vénasszonyok nyara is kifutott, itt a hideg idő, én pedig még mindig húzom a lában. Még mindig meg-megérzem, hogy félreléptem – akkor is, ha tilosban nem jártam soha. Csak ürgelukba léptem.
Merjünk néha közösen rosszalkodni a gyerekkel!
Egész életünket szabályok irányítják, viselkednünk kell már egészen kicsi korunktól kezdve, mert ez óv meg olyan hibák elkövetésétől, amelyek következményei megnehezítenénk az életünket. S különben is, kontrollt is kell tanulnunk önmagunk felett. Jól tudjuk ezt szülőként, nagyszülőként is, így gyereknevelésnél is cél, hogy a szabályokat idejekorán a gyerekek fejébe véssük. Mégis, néha fontos lazítani, szabályokat felrúgni.
Tényleg nem fér bele az időbe a sport?
Évek óta küzdök azért, hogy a mozgás, a rendszeres sportolás stabilan jelen legyen az életemben. Hatalmas kihívás ez számomra. Hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerül valamelyest becsempésznem a hétköznapjaimba a mozgást, csak ahogyan mások, én is az idővel állok hadilábon.
Vuk, a csodálatos kisróka története időszerűbb, mint valaha
Mitől lett a Vuk oly népszerű? Mi a titok, ami miatt ma is könnybe lábad a szemünk, ha a kis vörös rókára gondolunk?
Láthatatlan hazugság – nem mindig van jele, ha megcsalnak
Megszámlálhatatlanul sok cikk foglalkozik azzal, hogy a megcsalásnak vannak jelei, és tanácsot is adnak, mire figyeljünk. Sok cikk arról is szól, hogy ha valaki tényleg szereti a másikat, ha tényleg figyel a másikra, akkor észreveszi ezeket a jeleket. Vagyis, ha valaki nem látja őket, akkor nem szeret eléggé, nincs benne eléggé a kapcsolatban? Kassai Tini lejegyezte egy olvasónk történetét, mely arról tanúskodik, hogy nem mindig vannak jelek.
„Gondolomformán” főzni, érzésre – a női életút mérőállomása
Dédó a legtöbbször „gondolomformán” főzött. Én meg mellette tanultam ügyködni a konyhában, hát én is a gondolomformán főzök. Kezdő háziasszony koromban jó ideig mérlegem se volt, nem szaladhattam minden egyes ebédnél a szomszédba méregetni, hány deka liszt, lencse kerül az ételbe, hát volt is okom arra, hogy szemre, érzésre bánjak az alapanyagokkal meg a fűszerekkel.
Évtizedek emlékképei egy mozdulatban: diótöréssel harcolok az elmúlás ellen
Ülök a lakótelepi lakásban, kint sötétedik, én bent töröm a diót. Magam szedtem, egy részét a sárból, azokkal nem is tudom, mi legyen, törés közben is szemetel, összehomokozza a dióbelet. Külön rakom, szárogatom, törölgetem. Nem jó az, ha a diós kalácsba evés közben ropog a homok a fogunk alatt, kidobni mégsem tudom. Ahhoz túl sok benne az érték, az emlék, az élet.
Nagyi nemcsak nagyi, hanem munkavállaló, friss feleség és házi ápoló is – egy modern nagymama tapasztalatai
Immár hét unokám van, ha minden erőmet összeszedném se tudnék folyamatosan jelen lenni mindegyikőjük életében egyenlő intenzitással, folyamatosan. De igyekszem. Munka mellett, párkapcsolat mellett, saját élet mellett. Immár bűntudat nélkül.
