Ismerjük meg a változókor és a rossz emésztés doktorát!
Alföldön nőttem fel, sík vidéken, ahol tavasszal bokáig sár, nyáron lábszárig érő homok volt. A húsvéti locsolást, a vödörrel zúdított vizet egy-kettőre elnyelte a szomjas föld. Valahogy az én emlékezetemben az Alföld az mindig szomjas, ezért is szerette annyira a locsolást.
Én gyerekként is szerettem a spenótot, de ezzel sajnos nem mindenki van így.
Hogy kell a rizst puhára főzni? – szegezte nekem egy kezdő házitündér a kérdést a minap, és ezzel a kérdéssel vissza is repített a múltba, amikor még (és néha azóta is) kihívást okozott a konyhaművészet. Nektek mivel kellett megküzdenetek kezdő háziasszonyként?
Szívesen írnám, hogy erőteljes és élénk gyerekkori élmény a kemence, de sajnos nem az. Éppen akkoriban bontották el szinte minden portán a kemencét, amikor én kisgyerek voltam, és a helyét jó esetben sparhelt, de sokszor palackos gázról működő tűzhely vette át.
Bár egyre kevesebbet (vagy spéci lisztből gyúrtat) eszem, de valaha imádtam a tésztát. Azt az IGAZIT.
A csalánról ma már egyre többen tudják, hogy méltatlanul elhanyagolt növénye a Földnek. Pedig kár távol tartani a kertektől, egy kis „csalánültetvény” minden apró kert sarkában elfér. Ha mégse, akkor meg érdemes kifejezetten olyan túrákat, kirándulásokat tenni a környéken, ahol bőséggel szedhető ez a csodatévő gyógynövény.
Nekem nem volt kérdés gyerekként, hogy ki kell vennem a részem a házimunkából, meg a ház körüli munkákból is. Feladataim közé tartozott az állatok etetése, a kert gondozása meg az udvar seprése. Nem volt ezzel baj, akkoriban teljesen világos volt, hogy egy családban mindenkinek van mit tennie.
Van nekünk, magyaroknak egy olykor elfeledett, de újra és újra teret kapó egyszerű és rendkívül finom fogásunk: a zsíros kenyér vagy a zsíros deszka. Nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné!
Kicsit túlzás a cím, de van benne igazság, mert az éjjeli, kényelmes pihenés alapfeltétele – a jó matracon túl – a megfelelő ágynemű.
Még nincs igazi tavasz, de sokunk már a tavaszi napsütést csalogatná, és tavaszi szettekbe öltözve rohangálna. Ha ezt nem is tehetjük meg, a ruhatárunk átszervezésébe belecsaphatunk!
Gyerekként megbűvölve figyeltem nevelőanyám varrós dobozát, ami nem volt más, mint egy kicsike bonbonosdoboz, én mégis varázsdoboznak láttam azt, sőt először úgy is hallottam róla.
