Imádtam aludni, és jó voltam benne. Elmúlt

Gyerekként minden éjszakát végigaludtam, emlékeim szerint nyugodtan, engem nem éjszaka kísértettek sárkánykarmos démonok. Jó éjjeleim voltak és ma is erre vágyom, ezekre a tiszta álmot hozó éjjelekre. Ugye, nem csak én?

Titkos szerelmek, avagy ne romantizáljuk azt, ami szimpla árulás

Az első nagy szerelem, vagy az igazinak hitt, ami aztán mégse teljesedett ki – akkor van a helyén egy új, tartós kapcsolatban, ha az szép emlék csupán. Ahogy egy váratlan, üde munkahelyi vonzalom is akkor tartható a megfelelő szinten, ha az nem válik buja titokká, ha azt nem erősítjük meg se kimondott, se leírt vágyódó szavakkal, se tettekkel. Mert nagyon is igaz az a mondás, hogy az érzéseinkről nem tehetünk, de a cselekedeteinkről igen.

„Papsajtos” gyerekévek, hova lettetek?

A papsajt ízével álmodtam az éjjel, de reggelre elfelejtettem, milyen az. Tényleg nem tudom már felidézni az ébrenlétek során, csak azt, hogy inkább sós, mint édes.

Így jöttem le a cukorról – de attól még nem kívánok karalábét csoki helyett

Mindannyian próbáltunk már egyszer-kétszer, talán több alkalommal is teljesen nemet mondani a cukorra. Úgy éreztük elég csak úgy dönteni, és mától (holnaptól) képesek leszünk ellenállni az édes kísértésnek. Nekem is volt több kísérletem, leginkább egy-egy rafinált diéta miatt. Kudarcos volt minden próbálkozás. A leghosszabb idő, amit teljes cukormegvonással képes voltam eltölteni, az egy hónap volt – a múltban.

Nagyi-bank, avagy hogyan adj vagy ne adj az unokának zsebpénzt?

Nem kérdés, a nagyik kérés nélkül is szívesen oda-odacsúsztatnak egy-egy ezrest az unokáknak. A kérdés az, hol a határ és mi lehet ennek az egészséges formája és menete. Nemcsak a zsebpénznek, hanem bármilyen nagyitól érkező pénzadománynak.