„Amikor saját magam által gyúrt tésztából főzök ebédet, olyan, mintha Dédi ott állna mögöttem a konyhában.”

Tájegységenként, de még családonként is külön beceneve van a kenyér legfinomabb részének.

Ti milyen otthoni munkákba vonjátok be a gyerekeket?

Sokunk egyik meghatározó gyermekkori élménye a nyári mezitlábazás.

Gyerekként ti is elábrándoztatok azon, hogy milyen ízük lehet a mesebeli ételeknek?

Jó tudni, mi segíthet, ha felborul az egyensúly.

Virág-emlékeink örök életűek. Örökség ez is: becses, illatos, felbecsülhetetlen...

Ismerjük meg a változókor és a rossz emésztés doktorát!

Alföldön nőttem fel, sík vidéken, ahol tavasszal bokáig sár, nyáron lábszárig érő homok volt. A húsvéti locsolást, a vödörrel zúdított vizet egy-kettőre elnyelte a szomjas föld. Valahogy az én emlékezetemben az Alföld az mindig szomjas, ezért is szerette annyira a locsolást.

Én gyerekként is szerettem a spenótot, de ezzel sajnos nem mindenki van így.

Hogy kell a rizst puhára főzni? – szegezte nekem egy kezdő házitündér a kérdést a minap, és ezzel a kérdéssel vissza is repített a múltba, amikor még (és néha azóta is) kihívást okozott a konyhaművészet. Nektek mivel kellett megküzdenetek kezdő háziasszonyként?

Szívesen írnám, hogy erőteljes és élénk gyerekkori élmény a kemence, de sajnos nem az. Éppen akkoriban bontották el szinte minden portán a kemencét, amikor én kisgyerek voltam, és a helyét jó esetben sparhelt, de sokszor palackos gázról működő tűzhely vette át.