Karácsonyi angyalles: meddig tart a varázslat gyerekként, és meddig óvjuk azt szülőként?

Pár éve mesélte el nekem a volt tanítónőm azt a szívében melengetett történetet, amit rólam őrzött. Elsős voltam, az osztály karácsonyra készült és szóba került, mit is ünneplünk ebben az időszakban. Mondta mindenki azt, ami akkor elvárás volt, a fenyőt, a szeretetet, a családot, a közösséget. Én hallgattam egy jó ideig, aztán előrukkoltam a saját verziómmal: én az angyalkákat várom. Majd hozzátettem azt is, hogy láttam már többször is angyalt, esténként berepülnek a szobámba, az ágyamra ülnek és beszélgetnek velem.

5 helyzet, amiben nagyszülőként konfliktusunk támadhat a szülőkkel

Nincs olyan szülő-nagyszülő kapcsolat, amely tökéletesen ki tudná zárni a feszültségeket. Még akkor is, ha mindent megteszünk ennek érdekében és igyekszünk magunkat elfogadtatni a szülőkkel és az unokákkal, ha mi vagyunk a világ legjobb nagymamája is, lesz olyan helyzet és terület, ami súrlódásokat eredményezhet. Öt helyzetet gyűjtöttem össze, amelyben tapasztalatom szerint érdemes nyitottnak lenni.

Beteg a gyerek, de nem lehetek vele: dolgoznom kell

A négyes villamoson figyeltem egyszer egy anyukát, ahogy állt középen, a hátán egy hátizsák, szemlátomást dugig tömve nehéz dolgokkal – húzta, törte a gerincét. Két kisiskoláskorú gyerek utazott vele, az egyik fogta a kezét, a másik kapaszkodott mellette. Az utóbbinak folyt az orra, csupa takony volt, de az anyukának nem volt harmadik keze, hogy segítsen megtörölni azt a náthás orrocskát. Zavartan rászólt többször is: fújja ki, törölje meg maga, de csak elkente az orra alatt.

Mit ne adjunk ajándékba a menyünknek?

Nyakunkon a karácsony és szinte biztos, hogy a legtöbben már törjük a fejünket, mit s adhatnánk ajándékba a családtagoknak. Olyan nehéz mindenkinek a lehető legjobbat, az igazán neki valót megtalálni. Persze, nincs tökéletes ajándék, de olyan ajándékok azért léteznek, amelyek nem építik, hanem rombolják a kapcsolatokat.

Merjünk néha közösen rosszalkodni a gyerekkel!

Egész életünket szabályok irányítják, viselkednünk kell már egészen kicsi korunktól kezdve, mert ez óv meg olyan hibák elkövetésétől, amelyek következményei megnehezítenénk az életünket. S különben is, kontrollt is kell tanulnunk önmagunk felett. Jól tudjuk ezt szülőként, nagyszülőként is, így gyereknevelésnél is cél, hogy a szabályokat idejekorán a gyerekek fejébe véssük. Mégis, néha fontos lazítani, szabályokat felrúgni.

Tényleg nem fér bele az időbe a sport?

Évek óta küzdök azért, hogy a mozgás, a rendszeres sportolás stabilan jelen legyen az életemben. Hatalmas kihívás ez számomra. Hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerül valamelyest becsempésznem a hétköznapjaimba a mozgást, csak ahogyan mások, én is az idővel állok hadilábon.

Láthatatlan hazugság – nem mindig van jele, ha megcsalnak

Megszámlálhatatlanul sok cikk foglalkozik azzal, hogy a megcsalásnak vannak jelei, és tanácsot is adnak, mire figyeljünk. Sok cikk arról is szól, hogy ha valaki tényleg szereti a másikat, ha tényleg figyel a másikra, akkor észreveszi ezeket a jeleket. Vagyis, ha valaki nem látja őket, akkor nem szeret eléggé, nincs benne eléggé a kapcsolatban? Kassai Tini lejegyezte egy olvasónk történetét, mely arról tanúskodik, hogy nem mindig vannak jelek.

„Gondolomformán” főzni, érzésre – a női életút mérőállomása

Dédó a legtöbbször „gondolomformán” főzött. Én meg mellette tanultam ügyködni a konyhában, hát én is a gondolomformán főzök. Kezdő háziasszony koromban jó ideig mérlegem se volt, nem szaladhattam minden egyes ebédnél a szomszédba méregetni, hány deka liszt, lencse kerül az ételbe, hát volt is okom arra, hogy szemre, érzésre bánjak az alapanyagokkal meg a fűszerekkel.

Évtizedek emlékképei egy mozdulatban: diótöréssel harcolok az elmúlás ellen

Ülök a lakótelepi lakásban, kint sötétedik, én bent töröm a diót. Magam szedtem, egy részét a sárból, azokkal nem is tudom, mi legyen, törés közben is szemetel, összehomokozza a dióbelet. Külön rakom, szárogatom, törölgetem. Nem jó az, ha a diós kalácsba evés közben ropog a homok a fogunk alatt, kidobni mégsem tudom. Ahhoz túl sok benne az érték, az emlék, az élet.