Láthatatlan hazugság – nem mindig van jele, ha megcsalnak

Megszámlálhatatlanul sok cikk foglalkozik azzal, hogy a megcsalásnak vannak jelei, és tanácsot is adnak, mire figyeljünk. Sok cikk arról is szól, hogy ha valaki tényleg szereti a másikat, ha tényleg figyel a másikra, akkor észreveszi ezeket a jeleket. Vagyis, ha valaki nem látja őket, akkor nem szeret eléggé, nincs benne eléggé a kapcsolatban? Kassai Tini lejegyezte egy olvasónk történetét, mely arról tanúskodik, hogy nem mindig vannak jelek.

„Gondolomformán” főzni, érzésre – a női életút mérőállomása

Dédó a legtöbbször „gondolomformán” főzött. Én meg mellette tanultam ügyködni a konyhában, hát én is a gondolomformán főzök. Kezdő háziasszony koromban jó ideig mérlegem se volt, nem szaladhattam minden egyes ebédnél a szomszédba méregetni, hány deka liszt, lencse kerül az ételbe, hát volt is okom arra, hogy szemre, érzésre bánjak az alapanyagokkal meg a fűszerekkel.

Évtizedek emlékképei egy mozdulatban: diótöréssel harcolok az elmúlás ellen

Ülök a lakótelepi lakásban, kint sötétedik, én bent töröm a diót. Magam szedtem, egy részét a sárból, azokkal nem is tudom, mi legyen, törés közben is szemetel, összehomokozza a dióbelet. Külön rakom, szárogatom, törölgetem. Nem jó az, ha a diós kalácsba evés közben ropog a homok a fogunk alatt, kidobni mégsem tudom. Ahhoz túl sok benne az érték, az emlék, az élet.

Sarki fények most és a jövőben – számíthatunk még a csoda megjelenésére?

November 5-én az esti órákban nem mindennapi fényjelenség kápráztatta el hazánk lakóit – mármint azokat, akik jó időben voltak jó helyen, és nem húzódtak még be otthonaikba. Egy rendkívül erős és tetszetős fényjáték, egy ezen a szélességi fokon nem túl gyakori sarki fényjelenség tűnt fel az égbolton. Idén nem először, és úgy tűnik, nem is utoljára. Dr. Hegedűs Tibor csillagászt, a Szegedi Tudományegyetem Bajai Observatóriumának vezetőjét kérdeztük a látott és a jövőben látható csodákról.

Nénink az utcából, avagy mementó egy józanabb világból

Furcsa ez az ősz, nem engedi betörni a hideget, de azért megszórja esővel a fákat, nyirkos faleveleken csúszkálok városszerte a meleg párában. Idegen ez a meleg október, november, de már hallom az ellenvetéseket – volt ilyen régen is, semmi se állandó, a természet tréfálkozik csak velünk, kapaszkodók után vágyakozó emberekkel. Csakhogy szerintem a jellemző időjárás, amit elveszteni látszunk, épp ilyen kapaszkodó volt. Mert a nyár az forró, a tél az hideg, a tavasz illatos és fényes, az ősz meg hűvös és a nyirkos kellene legyen egy normális világban. Tudja ezt a néni is, aki legyen bármilyen ez az ősz, csak söpör és söpör.

A nagycsalád olyan értékekre tanít, amelyekre egyre inkább szükség van

Mindig is nagycsaládban éltem, már amikor családban éltem. Az eredeti, a vérszerinti családomban hatan voltunk testvérek, a nevelőszülőknél, akikhez kerültem, meg a saját gyerekeikkel együtt négyen éltünk „testvérek”. Később én magam is négy gyereket neveltem fel. Mára egy dologban biztos vagyok: a nagycsalád életrevalóságra tanítja a gyereket.

Már követem az oldalt

X