Gyerekként megbűvölve figyeltem nevelőanyám varrós dobozát, ami nem volt más, mint egy kicsike bonbonosdoboz, én mégis varázsdoboznak láttam azt, sőt először úgy is hallottam róla.
Nem is gondolnánk, hány területen milyen hasznos, szinte univerzális eleme az életnek a só: hajmosáshoz, testradírhoz, fürdővízhez, gargalizáláshoz, folttisztításhoz. Kipróbáltuk!
Nagyon szeretnék egy kertet magamnak. Ha az valamikor ismét megadatik, akkor az egészen biztos, hogy a veteményes mellett tartanék egy tucat néma kacsát is – úgy, ahogy egykor tettük.
Vannak fogások, amelyek túlmutatnak a puszta táplálkozáson, amelyek hídként kötik össze egyik embert a másikkal, egyik generációt a következővel. Vannak fogások amelyeknek sosem lesz ugyanolyan az ízük, az állaguk, minden családban másmilyenné főnek a fazékban… Mégis mindenhol az az igazi, ami éppen ott készül. Nekem ilyen a gombóc.
A konyhában írok, háttal a munkapultnak. Hallom, hogy a pirítóst most dobta ki a gép. Oda is éghetne, akkor legalább érezném, hogy pirult valami kenyérféle a sütőben.
A természet patikája tele van jobbnál jobb szerekkel! Nem írom, hogy csodaszerekkel, mert nem lenne igaz. Semmilyen anyag nem tud csodát tenni, de vannak olyan növények, amelyek elég sokoldalúan használhatóak: ilyen a teafaolaj, ez a furcsa illatú kis növény, ami sebre, fertőzésre és egy sor minden másra is jó.
Amikor ismerős, fiatal lányok meglátják, hogy kötök vagy horgolok, két kéréssel csapnak le rám szinte egy időben. Az egyik, hogy tanítsam meg őket kötni, a másik, hogy kössek nekik is valamit, de iziben.
Enni jó, és ételünk nemcsak az életünk alapja, hanem lehetőség is a játékra. Tudták ezt eleink, akik változatos nevekkel gazdagították a gasztronómiát. Néha talán azért, mert a nem annyira finom ennivaló is ízletesebb, ha becézik azt!
Vannak évek, amelyek meghatározóak voltak az életemben, mert olyan felismeréseket hoztak, amik nyomán nagy fordulatokat tettem.
Változik a világ, de enni kell, így nem árt, ha a konyhában komfortosan, otthonosan mozgunk, akkor is, ha a kihívásunk egy nagy család ellátása, akkor is, ha csak egy-két személyre főzünk. És ugyan ma már szinte a teljes főzési folyamatot gépek segítik, mégis akad egy-két olyan módszer vagy elv, amik segíthetik a munkánkat.
Évek óta nem vásárolok csomagolóanyagot. Se tekercses színes papírokat, se tasakokat, se táskákat. Ha van otthon olyan, ami másoktól érkezett be a háztartásba, akkor természetesen felhasználom, de jellemzően nem készítek szoros csomagolást. Mások azonban nem feltétlenül gondolkodnak így, ezért az ünnepek környékékén mérhetetlen mennyiségű csomagolóanyag került hozzám, amiket sajnálok szemétre hajítani. Mutatom, mire használom inkább!
Ha van olyan élelmiszer ezen a Földön, ami eteti magát, az a méz. Az emberek többsége imádja, ahogyan a karácsonyi időszak kötelező süteményét, a mézeskalácsot is. Én allergiás vagyok rá – de még így is nagyon szeretem, és kutatom életet megtartó titkát mind a mai napig.
