Azt mondják, nem is a hűtlenség öli meg a szerelmet, hanem az, ha elveszik a figyelem a kapcsolatból.

Reggel óta téblábolok. Jövök-megyek a lakásban. Kávézom. Felhúzom a redőnyöket, aztán leeresztem őket. Telefonálgatok. Készítek egy újabb adag kávét. Olvasok pár oldalt egy könyvből. Kószálok a neten. Mit csinálok? Halogatok. Reggel óta halogatom, hogy értelmes tevékenységbe kezdjek. Takarítás, főzés vagy cikkírás helyett lábat lógatok. Aztán összeszedem magam, és változtatva az eredeti terven új témában írok cikket: a halogatás átkáról.

Egy közeli ismerősöm két éve kötötte össze az életét egy olyan férfival, akinek két kamasz gyereke van. Két lány. Az én ismerősöm is két gyereket vitt a házasságba, szintén két kamaszlányt. Adta magát a helyzet, hogy azonos nemű és hasonló korú lányok majd szépen összebarátkoznak, csillogó körömlakkokat, meg ruhákat csereberélnek és közösen mennek buliba. Lehet értük egy füst alatt aggódni. Nem így történt. Mert a valóság nem igazán engedi az ideák megvalósulását, a két testvérpár, ha nem is utálja szívből a másikat, azért nem is barátkoztak össze.

Nagyon sokan tekergetjük a hajunkat gondolkodás közben, ez a mély töprengés velejárója. De van, aki nem szórakozottságból vagy a gondolkodás elősegítése miatt, netán unatkozásból ér a hajához, hanem egy olyan kényszerbetegség miatt, ami miatt leküzdhetetlen vágyat érez, hogy kitépje a haját.

Hóembert építeni az egyik legnagyobb gyereköröm és sokszor a felnőttek is kiveszik a részüket a mókából. Persze nem árt, ha van hó, amiből ezt az álmot meg lehet valósítani, de szerencsére ez a tél pár napig már megmutatta havas arcát. És a pelyhekben, a pelyhek mellett egy nagy leckét is hagyott nekünk.

Ma már egyre többen keresik az egészséges étkezés lehetőségét, számos speciális, diétával is felérő étrendet próbálnak ki, miközben szem előtt vannak azok az alapanyagok, amelyek fogyasztása elősegítené az egészséges táplálkozást.

Sok kisgyerek születik mostanában körülöttem, és én boldogan figyelem a családokat. Én úgy látom, hogy az anyává válás az egy folyamat. Bár sokan mondják ennek ellenkezőjét, szerintem a baba születése közben nem születik meg az anya azonnal. Az anya születése az egy hosszú, akár hónapokig is elhúzódó időszak lehet. Kemény vajúdással, könnyekkel és nagy bizonytalanságokkal tarkított út.

Ösztönösen vonzódunk azokhoz a történetekhez, ahol a hős kihívásokkal és küzdelmekkel teli, hosszú úton jut el a sikerig. Nagy Marietta ötvösművész esetében is kalandos volt az út, mire megnyithatta saját műhelyét. Megkértem, meséljen a formanyelve kialakulásáról és az önmegvalósításhoz vezető, göröngyös ösvényről. Míg beszélgettünk, az indák, levelek, szirmok és rügyek lágy vonalain hosszan elidőzött a tekintetem.

Elmúlt megint egy olyan karácsony, ami nem volt tökéletes, és jelentős megkönnyebbülést érzek, hogy túl vagyok az ünnepeken. Tartok tőle, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Hova lett a feltöltődés, a pezsgés, az új erő? 

A konyhában írok, háttal a munkapultnak. Hallom, hogy a pirítóst most dobta ki a gép. Oda is éghetne, akkor legalább érezném, hogy pirult valami kenyérféle a sütőben.

Amikor ismerős, fiatal lányok meglátják, hogy kötök vagy horgolok, két kéréssel csapnak le rám szinte egy időben. Az egyik, hogy tanítsam meg őket kötni, a másik, hogy kössek nekik is valamit, de iziben.

Ahányszor zumbázó embereket látok, mosolygó embereket látok. Érdekelt, hogyan lehet fogcsikorgatás nélkül, ennyire szabadon, örömmel telin és lazán tenni az egészségünkért. Figyelem: élveboncolás következik – zumbaórán jártam!