A nem kívánt, nem várt, nem szeretett anyós története
Nemrég találkoztam egy volt kolléganővel, akivel sok év után egymásra csodálkoztunk. Megnősült a fia, van egy unoka is, egy csodaszép kislány, mégse teljes a boldogság.
Klimax: azt csak hisszük, hogy jól táplálkozunk?
Klimax kellős közepén igencsak számít, mennyire vagyunk tisztában saját szervezetünk működésével. Több olyan posztot is látok, ahol arról panaszkodik az illető, hogy hiába táplálkozik úgy, ahogy kell, egyre csak nő a testsúlya. Bevallom, én is pont így vagyok ezzel, pedig cukormentesen táplálkozom, és fehérlisztből készült dolgok sincsenek az étrendemben.
Ami az enyém, az a tied! Közös minden fillér vagy dehogy?
Valahogy még mindig nehezemre esik megérteni, ha egy párkapcsolatban nem közös a kassza. Persze tisztában vagyok vele, hogy a múltbéli negatív tapasztalat, legyen az akár egy válást követő pénzügyi bukás, bizalmatlanságot szül. Mégis, ezt én túlzott óvatosságnak, sőt, óvatoskodásnak látom, engem fejbe kólintana, ha a kapcsolatban szigorú enyém-tied lenne, és nem lenne mienk.
Mi az, ami nélkül nem tudnál élni? – 12 pontban az életem
Nem olyan rég dobta fel a kérdést az egyik közösségi oldal: mi nélkül nem tudnék élni. Gondolkodtam, de kapásból egyetlen tárgy se jutott eszembe. Mert kizárólag emberek, élmények és gondolatok azok, amik nélkül nem tudok élni.
„Forró parázsra nem lehet házat építeni” – párkapcsolati egyszeregy
Régóta tudom, hogy a rajongást, a szerelem forró lüktetését nem lehet egy életen át fenntartani a kapcsolatokban.
Halogatásból világbajnok vagyok, pedig úgy tanultam, ma örömmel, holnap körömmel mosogatunk
Utolsó pillanatban befizetett számlák, határidős feladatok elhúzása a végsőkig, na és persze az este otthagyott mosogatnivaló reggeli feltakarítása – mind az életem részei. „Ej ráérünk arra még” alapon élek és ez néha jó nekem, de a legtöbbször érzem, hogy a káoszt már nehezen látom át.
Az idős emberek érzik a fiatalok türelmetlenségét, és néha fáj nekik
Egész életemben gyorsan éltem. Gyorsan szaladtam, gyorsan ettem és gyorsan döntöttem. Néha elhamarkodottan persze, és akkor buktam nagyokat, de az biztos, hogy sose voltam az a „megalszik a tej a szájában”-típus.
Az igennek angyalszárnya van, szinte kirepül a szánkon
Néhány éve életem számos területén gyakorlom a nem-et mondást, de hiába a törekvés, szívesebben mondok igent még ma is.
Fogadott tesók meg pótanyák – néha a nem igazi az igaz
Nemrég belefutottam egy posztba, ahol egy fiatal anyuka pótnagyszülőket keresett nemrég született kislányának. Eszembe jutott, hogy milyen nagyon-nagyon sokáig vágytam rá, végül bele is kóstolhattam az örömbe, amikor az igazi helyett lett pótanyukám. Nem is egy, ahogy teltek az évek, itt is meg ott is szárnyaik alá vettek szerető szívek.
„Csak egy falatot egyél már, na. Ebben nincs cukor!”
„Ja, hogy nem csak a cukrot kerülöd? A tejet se bírod? Jaj szegény! Akkor egyél húst. Na nehogy azt mondd, hogy azt se eszel, mert mindjárt elájulok. Hát akkor mivel kínáljalak most? Nem vagyok felkészülve ilyen flancos ízlésre.”
Tovább élnek azok a nagyszülők, akikre szükség van?
Kutatások szerint tovább élnek azok a nagyszülők, akik vigyáznak, vigyázhatnak az unokákra. Ha ez igaz, akkor száz évig is fogok élni, és ha akkor is vigyázhatok a gyerekekre, akkor ezt egy cseppet sem fogom bánni.
Én bizony néha kivettem a ceruzát a gyerekek kezéből
Azt olvastam, azért ne segítsünk a gyereknek a leckeírásban, mert ezzel önállótlannak neveljük őket.
