Egy Ukrajnából érkező árvalányról szól ez a történet, akinek eddig három hét boldogság adatott. Ismerem, szeretem. Most a szívem megszakad, hogy azt sem tudom, hogyan segítsek.

Pár napja olvastam (bár egy ideje többször is felvetődött a téma), hogy a nagymamapuszik károsak lehetnek – írták –, mert feltételezhetően nem segítenek kialakítani a gyerekekben testhatárainak védelmét. De van-e az éremnek másik oldala?

Télen lágy meleggel takargat, nyáron libbenően hűvös érzés selymet viselni. Természetes, lélegző anyag, ami nem feszül ránk, és nekünk is megadja a szabadság érzését. Kovács Zsóka ezt a csodás anyagot festi, itatja át élettel, színekkel, lepkeszárny finomságú művészi érzékenységgel.

Havonta többször futok bele olyan cikkbe, ahol arra hívják fel az olvasók figyelmét, hogy bizonyos dolgokat túl sokáig használnak. Dobják ki, de nyomban! Ilyen lehet például a vécékefe is. És pont a vécékefe volt az, ahol megszólalt bennem a környezetvédő.

Azt mondják, nem is a hűtlenség öli meg a szerelmet, hanem az, ha elveszik a figyelem a kapcsolatból.

Reggel óta téblábolok. Jövök-megyek a lakásban. Kávézom. Felhúzom a redőnyöket, aztán leeresztem őket. Telefonálgatok. Készítek egy újabb adag kávét. Olvasok pár oldalt egy könyvből. Kószálok a neten. Mit csinálok? Halogatok. Reggel óta halogatom, hogy értelmes tevékenységbe kezdjek. Takarítás, főzés vagy cikkírás helyett lábat lógatok. Aztán összeszedem magam, és változtatva az eredeti terven új témában írok cikket: a halogatás átkáról.

Egy közeli ismerősöm két éve kötötte össze az életét egy olyan férfival, akinek két kamasz gyereke van. Két lány. Az én ismerősöm is két gyereket vitt a házasságba, szintén két kamaszlányt. Adta magát a helyzet, hogy azonos nemű és hasonló korú lányok majd szépen összebarátkoznak, csillogó körömlakkokat, meg ruhákat csereberélnek és közösen mennek buliba. Lehet értük egy füst alatt aggódni. Nem így történt. Mert a valóság nem igazán engedi az ideák megvalósulását, a két testvérpár, ha nem is utálja szívből a másikat, azért nem is barátkoztak össze.

Nagyon sokan tekergetjük a hajunkat gondolkodás közben, ez a mély töprengés velejárója. De van, aki nem szórakozottságból vagy a gondolkodás elősegítése miatt, netán unatkozásból ér a hajához, hanem egy olyan kényszerbetegség miatt, ami miatt leküzdhetetlen vágyat érez, hogy kitépje a haját.

Hóembert építeni az egyik legnagyobb gyereköröm és sokszor a felnőttek is kiveszik a részüket a mókából. Persze nem árt, ha van hó, amiből ezt az álmot meg lehet valósítani, de szerencsére ez a tél pár napig már megmutatta havas arcát. És a pelyhekben, a pelyhek mellett egy nagy leckét is hagyott nekünk.

Ma már egyre többen keresik az egészséges étkezés lehetőségét, számos speciális, diétával is felérő étrendet próbálnak ki, miközben szem előtt vannak azok az alapanyagok, amelyek fogyasztása elősegítené az egészséges táplálkozást.

Sok kisgyerek születik mostanában körülöttem, és én boldogan figyelem a családokat. Én úgy látom, hogy az anyává válás az egy folyamat. Bár sokan mondják ennek ellenkezőjét, szerintem a baba születése közben nem születik meg az anya azonnal. Az anya születése az egy hosszú, akár hónapokig is elhúzódó időszak lehet. Kemény vajúdással, könnyekkel és nagy bizonytalanságokkal tarkított út.

Ösztönösen vonzódunk azokhoz a történetekhez, ahol a hős kihívásokkal és küzdelmekkel teli, hosszú úton jut el a sikerig. Nagy Marietta ötvösművész esetében is kalandos volt az út, mire megnyithatta saját műhelyét. Megkértem, meséljen a formanyelve kialakulásáról és az önmegvalósításhoz vezető, göröngyös ösvényről. Míg beszélgettünk, az indák, levelek, szirmok és rügyek lágy vonalain hosszan elidőzött a tekintetem.