A lábtörlőd megmondja, milyen ember vagy
Furcsa szokásom, hogy megfigyelem mások cipőjét, amikor közlekedek, és próbálom kitalálni, melyik cipőben milyen ember jár, éppen honnan indult, hova tart, és miért pont azt a cipőt vette fel. De éppilyen furcsa szokásom, hogy a családi otthonok elé kirakott lábtörlőket is megfigyelem. Legalább annyi mindent elárulnak a házban élők személyiségéről, mint az a mód, hogyan teregetnek.
Miért nem figyelünk a testünk jelzéseire, miért kell mindig az összeomlásig várni?
Azt gondolná az ember, ahogy telnek az évek, úgy nő az igény az egészségünk megtartására. Kifinomulnak az érzékeink a problémák felismerésére és már tudjuk, időben kell lépni. Ezzel szemben a helyzet az, hogy nem kerülünk közelebb a megfelelő magatartáshoz, sőt, egyre felelőtlenebbek vagyunk az évek múlásával.
Kiskertet álmodtam, vadszederindákkal átszőve megkaptam – és mellé az életet is
Talán egy éve történt, hogy megfogalmaztam, szeretnék egy zsebkendőnyi kertet, benne egy diófával. Nos, a kertet megkaptam, és vele a lehetőséget, hogy sajátkezűleg ültethessek egy diófát. A kert mellé rögtön tanítást is adott az élet: figyelemmel kísérik a kívánságainkat, de nem kaphatunk meg mindent készen. Sőt.
Az apa ne segítsen, hanem teljes értékű partner legyen!
Sorra születnek az unokák a családban. Áldás és megbékélés számomra az új életek érkezése, ráadásul a nemek aránya is javult kicsit, mióta lányok érkeznek szép libasorban. És mellettük újfajta apák is születnek.
Mi lehet a fészer és a tyúkól, ha a szív rendezi be a teret?
Egye több kiskertben lehet felfedezni apró kerti házakat, és nekem mindig megdobban a szívem, ha ilyet látok. Mert tudom, sokszor milyen világok költöznek be azokba az apró házakba.
Amikor beindul a mozi a szerető agyában – mit mondhatsz el neki, és mit nem?
Nem szeretnék én lenni az, aki ezen a területen tanácsokat osztogat, de olyan sok hasonló történetbe futottam bele az utóbbi időben, hogy úgy érzem, talán okulásul szolgálhat azoknak, akik pont ebben a cipőben járnak: hogy szeretőt tartanak.
A „köszönöm” ereje
Legyen őszinte, legyen kedves a köszönöm. De elsősorban is: legyen köszönöm...
Gyerekrajzok a falon, a memkártyán, a szívünkben – hová kerüljenek a házi alkotások?
Amikor kicsik voltak a gyerekek, szenvedélyesen gyűjtöttem a rajzaikat. A legkisebb fecnit is elraktam, és vérzett a szívem, amikor válásnál, költözésnél azok javarésze elveszett. Egy műanyag dosszié azért megmaradt, benne rajzok, ellenőrzők, kis levelek. Lenyomatai egy olyan életnek, ami egyszer volt, hol nem volt.
Lábbusszal, pedibusszal suliba – program az egészségesebb gyerekkorért
Immár Magyarországon is elindult a Pedibusz-program, méghozzá Gödöllőn – és ez egy olyan fantasztikus kezdeményezés, amiről érdemes hosszabban is szót ejteni. Egészségesebb és szociálisabb is, mint az autó: a gyerekek nem egyedül mennek, hanem csoportosan, nyugdíjas kísérőkkel. Máris jobban indulhat így a nap!
Szappanfőzésbe kezdtem, és rájöttem, lehet ez hobbi, de életre szóló megoldás is
Rákaptam a szappanra az utóbbi időben. Leginkább a környezetvédelem miatt, de azért is, mert egyetlen flakonos tisztító se kímélte úgy a bőrömet, ahogy a legolcsóbb, teljesen natúr, kecsketejes szappan. Beleszerettem ebbe a szappanozósdiba, és nem lennék az, aki vagyok, ha nem próbálnám ezt az egészet a kreatív oldaláról megfogni.
