Szükségünk van a fákra. Nem csak azért, mert nélkülük oxigén se lenne a földön, és nem lenne árnyék, meg gyümölcs se teremne elegendő. Azért kellenek a fák, mert bele tudunk kapaszkodni azok létezésébe. Mert kísérik az életet. Egyik fa a másik után, szép sorban, ahogy haladnak az évek, egy szakasz lezárul, jön a másik. Mindenhol volt és lesz fa, ami tanúja annak a szakasznak.