Sok kérdést felvet az, mikor úgy döntünk, ideje takarékoskodni kicsit, hónapról hónapra félre tenni. Az első kérdés rendszerint az, hogy (ugyan már) miből? A másik, hogy mekkora összeget érdemes félretenni?

Kamaszként télen is körömcipőben jártam, meg derékig sem érő kiskabátban. Fáztam, mint az udvarra kivert kutya és irigyeltem azokat a lányokat, akikre rászólt, rámordult az anyjuk: öltözz melegen, drágám!

Ma már nem mindig egyértelmű, hogy minden, a háztartásba behozott fillér közös – a legtöbben szeretnék megőrizni pénzügyi szabadságukat akkor is, ha közös lett az ágy, közös az asztal.

Nehéz dolog az önelfogadás, pláne, ha az első alkalommal, mikor rövidnadrágot húz valaki, máris a földbe döngöljük.

Sokan, amikor a szerelem szóba kerül, hatalmas, vad, nagy áradásként gondolnak rá, ahol a találkozás első pillanatától kezdve röpködnek a pillangók. Nagyon sok szerelem tényleg ilyen. Heves. Óriási érzelmekkel induló csodás időszak mindkét fél számára, amely ha képes átfordulni majd szeretetbe, erős alapokat ad a közös élethez.

Az óvatlanul kiteregetett panasz nagyobbat üthet, mint szeretnénk. Mert tegyük a kezünkre a szívünket: mesélünk olyan sokat, olyan hevesen és olyan őszintén a barátainknak akkor, mikor valami jó történik a párkapcsolatunkban, mint akkor, mikor éppen nyomja valami a szívünket?

Az online társkeresőkre a nők jórésze szerint a férfiak csak hódítani járnak fel és húsra vadásznak, a nők meg megtaposott önbecsülésükre keresnek vigaszt. Szerintem mindkét megközelítés sarkos és túlontúl tipizáló. De mégis azt gondolom, van annak oka, hogy nehezen alakul komoly kapcsolat az itt keresők között.

Soha semmin nem tudunk annyira egymásnak feszülni a párommal, mint a konyha. Egészen pontosan a főzés. Mert az egy az egyben konfliktusok forrása nálunk, és szerintem nagyon sok családban még. Egészen egyszerűen azért, mert nem azonos a konyhanyelvünk.

Gyorsan előrebocsátom, hogy a vonzalmat pont úgy értem, ahogy azt kell: férfi-női vonzalomra gondolok, és bevallom, a feltett kérdésre én magam nem tudom a választ, de mivel gyerekkoromban szinte csak ellenkező nemű barátaim voltak, megpróbálok a mélyére nézni a férfi-női barátság megosztó mítoszának. 

Az élelmiszer-pazarlás a háztartásokban nagy százalékában tetten érhető. A túlköltekezés és a halmozás ezen a fronton is viszik a pálmát, jelentős mennyiségű és értékű élelmiszer kerül úgy kukába, hogy már a beszerzésekor tudhattuk, esélyünk sem lesz azokat megfőzni, elfogyasztani.

Aligha átlátható teljes egészében, milyen hatások formálják öltözködésben is megjelenő ízlésünket. Milyen mondatok terelnek minket erre vagy arra, milyen érzelmek támogatják választásainkat vagy adnak erőt valami elutasításához...

Ki kezdte, ki lépett előbb, ki hívott meg a kapcsolatra kit, hol volt az a pont, ahonnan már nem volt visszaút? Ki tudja? De az talán feltételezhető, hogy egyetlen kislány sem tervezi azt, ha felnő, majd szerető válik belőle.