Meggyőződésem, hogy mindenből, de szó szerint mindenből lehet ékszert készíteni. Az ezzel kapcsolatos vágy és késztetés szerintem egyidős az emberiséggel. Már az ősember is kereste a lehetőséget arra, hogy ékesítse magát. Én most épp a textileknél tartok.
Sokféle válástörténetet hallottam már, de ez utóbbi, amivel nem olyan régen szembesültem, igazán meglepett. Létezik, hogy két egymást szerető ember azért váljon el, mert az öregedés előbb érte utol egyiket, mint a másikat? Igaz lehet ez a megközelítés, vagy valami egészen más áll egy-egy ilyen magyarázat mögött?
Szeretek mosni, mert ma már ez az egyik legkönnyebb háztartási munka. De nem volt mindig az, és ugyan számomra is hihetetlen, de volt olyan korszaka az életemnek, amikor magam is kézzel mostam.
A csalánról ma már egyre többen tudják, hogy méltatlanul elhanyagolt növénye a Földnek. Pedig kár távol tartani a kertektől, egy kis „csalánültetvény” minden apró kert sarkában elfér. Ha mégse, akkor meg érdemes kifejezetten olyan túrákat, kirándulásokat tenni a környéken, ahol bőséggel szedhető ez a csodatévő gyógynövény.
Fiatal, negyvenes nő, jól szituált. Van elég pénze, van munkája, van szabadideje éppen elég. Nincs férjnél – már. Kétszer is vált. Vele beszélgettem.
Nem engedi a világ megöregedni Madonnát, csakhogy az örök ikonon is kifogott már az idő. És talán nem lenne ez olyan nagy baj, ha nem akarnánk, hogy az legyen.
Még nem töltöttem be a negyvenet, amikor nagymamává váltam. Igen, igen, én nagyon fiatalon szültem, így fiatal nagymamaként zümmöghetek az unokáim körül.
