Kedvenceink is szenvednek a melegben, éppen ezért nagyon fontos, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk azért, hogy ők is felfrissülhessenek!

Tengernyi pitypangba botlottam a hétvégén. Akadtak kisebbek, akadtak nagyobb, borzasabb fejű növények is közöttük. Úgy hajladoztak a szélben a fejükkel, mint bóbitás szép menyasszonyok a saját esküvőjükön. Mindenre készen, tele bátorsággal és életörömmel. Röppenésre vágyva, remegő akarással, az ismeretlent felfedezni vágyó kíváncsisággal.

Hogy is lehetne megbocsátani valakinek, ha az nem kér bocsánatot? Bocsánatot kérni viszont nem könnyű, mert ugyan könnyedén kicsusszanhat egy „bocsi”, de ha nincs mögötte valódi megbánás, akkor súlytalan marad. 

Nagyon sok nagyszülőtől hallom azt, hogy azért akar lefogyni, azért akar egészségesen élni, mert szükség van rá az unokák körül.

Egy nagyvállalat vagy egy kicsi cég alkalmazottai vagyunk? Beosztottak vagy vállalkozók? Bizonyos szempontból teljesen mindegy: ha nem bízunk a képességeinkben, magunk alatt vágjuk a fát.

Gyerekként a legtermészetesebb volt, hogy az udvaron, kertben talált gyomokból, néha sárból, mindenféle levest meg főzeléket készítettünk a képzeletbeli játékkonyhánkban.

A szex nemcsak a vágyakról szól, ezért az esetek egy jó részében egészen más motiváció húzódhat az aktus hátterében. Ezen okok listája pedig lehet, hogy nagyjából végtelen?

Én egy időben sokat morfondíroztam ezen, és ugyan nem akartam változtatni a hozzáállásomon, de az okok nagyon is érdekeltek.

Várandós anyukák felé a tapasztaltabb nőktől gyakori felszólítás az: „Addig aludd ki magad, amíg teheted!” Nem vagyok híve a direkt tanácsoknak, de ha van valamilyen bölcsesség, aminek minden szavával egyetértek, akkor ez bizony az.

Nincs számomra kedvesebb virágillat a szegfűénél. Ha a közelükbe érek, mintha be tudnám szippantani az egész virágot olyan nagyokat, olyan mélyeket szippantok. Mert szeretném elrakni az illatot. Forgatnám mézbe, cukorba vagy pálinkába, csak maradjon télre is belőle egy kicsi

Valójában semmit se ad, csak úgy csinál, mintha adna. Morzsákat szór eléd, és te elhiszed, úgy hiszed, hogy szeret. Úgy tesz, mintha fontos lennél. Néha kérdez is, attól te lázba jössz, és észre se veszed, hogy a válaszodra már nem figyel. Nem sokat számítasz neki, mégis közel tart. Mégse engedi, hogy menekülj. 

Azt olvasom, hogy elbocsátottak egy dolgozót, mert az első nap rákérdezett, mikor kapja majd az első fizetését. Nem itthon történt a dolog, de tapasztalataim szerint akár hazai példa is lehetne. Mert a mentalitás azért meglehetősen ismert a munkavállalók körében szerte a világon. Sok cég ugyanis határtalan lelkesedést, a munka iránti ezerszázalékos elköteleződést vár a leendő dolgozóktól úgy, hogy cserébe a bérezést (is) homály fedi.