Horgolni jó, horgolni menő. Hordható darabokat készíteni pedig még menőbb!

Imádom a színes, már-már bohó szatyrokat, tarisznyákat, szütyőket. Ezek a legegyszerűbb ruhát is megbolondítják. És mi kell a sugárzó napsütéshez, ha nem egy csipetnyi őrület?

Pont az a jó tavaszban, aztán a nyárban is, hogy nemcsak elviseli, de egyenesen igényli is a ragyogó színeket, a bolondos színpárosításokat, a mintákat is. Ilyenkor semmi se lehet sok. Mehet a lila a pirossal, a csíkos a pöttyössel, a farmer a bársonnyal, és igazán menők a horgolt táskák is.

 

Nekem akkor a legmenőbb, ha én magam horgolom. Most ezt a vidám UV-rózsaszín darabot sikerült horgolnom – és nem csak azért, mert ez az év egyik legdivatosabb színe. Azért választottam ezt a fonalat, mert mindenkor bolondulok az izgalmasan tündöklő színekért, pedig tudom jó ideje, hogy nem az én színtípusomnak ajánlják a színtanácsadók. De ahogy én látom, ez talán egyetlen színtípusba se fér bele. Én meg kifejezetten csípem azokat a dolgokat, amik mindenféle kereten kívül maradnak. Szeretem, ha valami kilóg a sorból. Így vagyok ezzel a színnel is. Szeretem és kész, és egy cseppet se fogom vissza majd a nyáron, ha mellé öltözhetek.

A lehető legegyszerűbb horgolási mintát választottam. Kétpálcás technikával toltam végig az egészet. Szerintem ez a világ leghaladósabb technikája. Nem túl vékony, nem túl vastag a táska fonala, mégis szaporán haladtam vele. Nincs igazi „szabásmintája” se, egy egyszerű téglalap az egész. Icipicivel hosszabb füllel, hogy ne csak kézbe tudjam majd vinni, de a vállamra is felakaszthassam.

 

Nem béleltem ki, nyárra minek? A strandra szánom, a törölköző, napszemüveg, könyv, szendvics nem csúszik ki a lyukakon, az apróságok, pénz, igazolványok strandra nem jönnek velem, vagy ha mégis, akkor azokat úgyis egy zárható neszeszerbe rakom. Lehet, hogy nemsoká horgolok egy mellé illő kisebb szütyőt, amit majd jól kibélelek, hogy se a pénz, se az ajakbalzsam ne pottyanjon ki.

A nyakánál azért befűztem egy sajt anyagából fonott zsinórt, hogy ha mégis messzebbre merészkedek a tatyóval, ha netalán tömegközlekedéssel utazom, össze tudjam húzni a száját.

Egyébként pont annyi fonalam maradt még, hogy az egy szem kislányunokámnak (fiúból több is van) is horgolhatok egy apró válltáskát. Ő ugyanolya táskabolond, mint én vagyok, és ha nyáron nálam parkoltatják le a szülei, együtt villoghatunk a városban a színes táskáinkkal.

Látom azért, hogy az én tudományom sehol sincs másokhoz képest, látok én olyan csodákat a neten, hogy leesik az állam. Mert szerencsére más is szereti a horgolt dolgokat. A színes, szellős, szép táskákat, hátizsákokat, apró övtáskákat, bugyellárisokat. Mert

horgolni jó, horgolni menő.

Hordható darabokat készíteni pedig még menőbb. Főleg akkor, ha esetleg újrahasznosított vagy bontott fonalból dolgozunk. Esetleg eredetileg horgolt, kötött anyagokat szabunk újra és a horgolás adja azt a pluszt, ami még kell a „zöld” darabokhoz.

Azt csak halkan súgom meg azoknak, aki figyelik a táskatrendek változékonyságát, hogy ebben az évben a húsz évvel ezelőtt trend dívik: visszakacsintanak ránk a farmer- meg a horgolt táskák a divatoldalakról. Újra divatba jött a horgolás és szerencsére talán újra értékén is kezeljük majd mindazt, ami kézzel készült. Akkor is, ha más dolgozik azzal, akkor is, ha mi magunk veselkedünk neki egy-egy darabnak.

Egy ilyen színes horgolt táska elkészítése nem ördöngösség. Inkább döntés kérdése. Érdemes legalább egyszer kipróbálni, nekiszaladni a horgolásnak, kalandozni a fonalak világában, kézbe kapni a horgolótűt. Lehet, hogy aztán többé nem ereszt az élmény, és nagyüzemben gyártjuk a családnak meg a barátoknak a szebbnél szebb dolgokat. 

Fotók: Kassai Tini