Van nekem egy nagy barna folt a jobb orcámon. Eleinte nagyon zavart. Ha szóba elegyedtem valakivel, igyekeztem úgy fordulni, hogy ne lássa a másik a foltomat.

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy egy gyereknek be ne álljon a szája. Én gyerekként folyton folyvást csacsogtam, és sokkal gyakrabban hangzott el felnőttek szájából, hogy maradjak már csendben egy percre, mint fordítva.

Pontosan öt éve, 47 éves koromban ültem életemben először nagymotorra. Benzintyúk vagyok, a hátsó ülés az enyém, ám ott az első pillanattól kezdve otthon érzem magam.

Sokan azonnal a harmadik megjelenésére gondolnak, pedig az a legtöbb esetben csak a következménye az eltávolodásnak, nem pedig előidézője egy kapcsolat halálának. A kutya máshol van elásva.

Elképzelni se tudnék magamnak egy olyan párkapcsolatot, ahol a másik fél hátat fordít nekem. Nem azért mert haragszik – ilyen előfordulhat – hanem azért, mert nem akar beszélni velem az érzelmeiről.

Sok mindent kapunk a konyhánkba őseinktől, ha szerencsések vagyunk. Érzelmi szálak kötnek bennünket ezekhez a tárgyakhoz, és ez így van nagyon jól.

Meggyőződésem, hogy mindenből, de szó szerint mindenből lehet ékszert készíteni. Az ezzel kapcsolatos vágy és késztetés szerintem egyidős az emberiséggel. Már az ősember is kereste a lehetőséget arra, hogy ékesítse magát. Én most épp a textileknél tartok.

Sokféle válástörténetet hallottam már, de ez utóbbi, amivel nem olyan régen szembesültem, igazán meglepett. Létezik, hogy két egymást szerető ember azért váljon el, mert az öregedés előbb érte utol egyiket, mint a másikat? Igaz lehet ez a megközelítés, vagy valami egészen más áll egy-egy ilyen magyarázat mögött?

Szeretek mosni, mert ma már ez az egyik legkönnyebb háztartási munka. De nem volt mindig az, és ugyan számomra is hihetetlen, de volt olyan korszaka az életemnek, amikor magam is kézzel mostam.

Sok ezzel a témával foglalkozó írást olvasok, a mindennapi életben is sorakoznak a példák erre is, meg az ellenkezőjére is.

Nem lehetett csak úgy továbbgörgetni a közösségi oldalon a képeket... azonnal magukra vonták a szememet Viola Melinda munkái: neszeszerek, apró ékszerek, táskák. Hadd mondja el maga az alkotó, hogy mi az a kreatív út, ami a környezettudatossághoz is közelebb vihet.

Ezer éve ismerem Sziszit. Ő az a lány, aki nem öregszik meg sosem, mindent túlél, és mindig talpra esik, történjen vele, körülötte bármi. Egy intézetben nevelkedtünk kamaszként, a szemem láttára ettek a tenyeréből a kóbor kutyák, és nem volt olyan macska, amit ne akart volna „hazahozni”, belopni az intézeti-kollégiumi szobába, amin amúgy már 8-12 lány osztozott.