Hegek, foltok, szeplők, anyajegyek – angyalcsókok nyoma a bőrön

Szégyelltem nagyon, pedig nem tettem a bőrömmel semmit, nem azért keletkezett, mert agyonszoliztam magam. A fényvédőkkel se állok hadilábon, mégis előbújt az a folt a semmiből.

Egyetlen foltról van szó, mégis kellemetlennek éreztem évekig. Aztán egy nap ráébredtem, hogy ez semmiség. Szóra se érdemes kis esztétikai elváltozás. Nem szabad ezen rágni magam. Nemcsak azért, mert jöhet ennél súlyosabb is, hanem mert belefutottam néhány bátor emberbe. Olyanokba, akik születésük óta küzdenek elváltozásokkal. Olyanokkal is, amiket nem lehet elfedni, és az se segít, ha félrefordítják az arcukat.

Egyik példaképem, aki ebben az énelfogadásban a segítségemre volt, egy észak-karolinai lány, Ciera Swaringen. Cierán több száz anyajegyszerű nyom található. Ez a temérdek anyajegy testének mintegy kétharmadát beborítja. A legnagyobb a köldökétől egészen a combjaiig nyúlik.

Az állapotot egy igen ritka bőrbetegség okozza, amit Giant Congenital Melanocytic Nevusnak (GCMN) neveznek, és minden 500 000 emberből egyet érint csupán. Ciara így született, csecsemőkora óta ez a természetes állapota, és szinte ugyanezen időtől fogva kénytelen elviselni az állapotát bíráló megjegyzéseket és a zaklatást. Mert az emberek, a gyerekek is nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Egy női magazinban erről így nyilatkozott:

„Egy nap, iskolabuszon ültem éppen. Meghallottam, hogy egy fiatal fiú rajtam nevet, gúnyolódik, és foltos kutyának hívott.” Akkor az a csekélyke önbizalma is összeomlott. Úgy érezte, ő más, és soha nem lesz képes megbirkózni ezzel a helyzettel. Soha nem fogadják majd el, mintha valami fontos dolog nem stimmelne vele.

De úgy érezte, hogy szembe kell néznie az állapotával, szembe kell néznie a többi emberrel, és dolgozni azon, hogy ne törje össze a szívét, amikor az emberek megbámulják. Idővel megtanulta a helyén kezelni a negatív megjegyzéseket. Ehhez pedig hatalmas segítség volt szülei támogató magatartása. Ők az első pillanattól kezdve úgy szerették Ciarát, ahogy van. Foltokkal együtt. És még nagyobb segítség volt az elfogadásban és a feldolgozásban, az emberek kegyetlenségének elviselésében a szülői kommunikáció:

ők ugyanis angyalcsóknak nevezték el a foltokat.

Ciara állapota (az egészségügy jelenlegi álláspontja) szerint nem javul, sőt egyre nagyobb teret nyernek a foltok, és mivel rendkívül magas a rák kockázata a GCMN esetén, a fiatal nőnek különleges gonddal kell védenie bőrét. Ő azonban vállalja ezt is, az egészségére fókuszál, és ma már nem csak egy párszáz lelket számláló településen néz szembe az emberekkel, hanem közösségi oldalán meg is osztja történetét, és számos fényképpel üzen másoknak arról, hogy nem kell, nem szabad bujkálni és szégyenkezni az átlagostól eltérő külső miatt. Az angyalcsókokkal borított nő ma már boldog édesanya. 2017-ben egészséges kislánynak adott életet, aki nem örökölte a bőrbetegséget édesanyjától.

Természetesen kezelhetem ezt a történetet naivan is, és hihetem azt, hogy Ciara egyik napról a másikra képes volt elengedni a megszégyenítéssel járó fájdalmakat. De tudom, hogy a zökkenőmentes énelfogadás nagyon hosszú út. Zökkenőkkel, bukkanókkal, megtorpanásokkal és visszakanyarodásokkal teli ösvény. Minden nap hozhat valami jót, és hozhat valami kellemetlen tapasztalást, amivel aktuálisan kell megküzdeni. Mégis szeretem azt hinni, hogy ez a végtelenül bátor lány őszintén képes valódi önbizalmat felmutatni, még akkor is, ha azt naponta kell újra és újra felépítenie önmagában.

Szeretem ezt hinni, mert tudom, hogy az ő magatartása és a világ elé kiállása nagyon sok embernek ad erőt. Nekem is. Miatta merem azt gondolni, hogy angyal csókolta folt ül az arcomon, nem pedig egy szembetűnő anyajegy.

Tovább olvasnál? Abban a pillanatban, hogy megvilágosodtam, elöntött a szégyen – ekcémám története