Abban a pillanatban, hogy megvilágosodtam, elöntött a szégyen: ekcémám története

2009 óta egyre tudatosabban élek, reményeim szerint minden területen. Az életem sokkal egyszerűbb, mióta higgadtan, józansággal igyekszem közelíteni a hétköznapokban felmerülő gondokhoz. A változás persze egy lassú folyamat, olykor túl lassú is, de tanulok, napról napra. Újra és újra csalódottan tapasztalom, még mindig nem tudok néhány dolgot: nehezen megy például az önmagamnak való megbocsátás. Pláne, ha szívemnek kedves területen tévedek, ráadásul ártok is vele magamnak.

Elmesélem egy apró hiba történetét, aminek tanulsága annál nagyobb volt számomra.

Még 2020-ban, mikor már egy jó ideje a pandémia fertőtlenítős bugyraiban senyvedtünk, ekcéma jelent meg a kezemen. Természetesnek vettem, hogy megviselte a bőröm a sok kézmosás, fertőtlenítés. Elmentem a bőrgyógyászhoz, aki felírt egy szteroidos krémet, ami – mint utóbb kiderült – csak tünetileg kezelte a helyzetet: amint elfogyott a krém, visszatért a kellemetlen bőrbetegség. Egyre jobban frusztrált a helyzet, és már nem tudtam mit kitalálni, gondoltam a holisztikus-szemüvegen keresztül is megnézem a szituációt: test, szellem, lélek egységében vizsgálom, miért akar újra és újra leválni a bőr a kezemről...

Testi szempontból tudjuk: az ekcéma egy rendkívül terjedelmes szakirodalommal bíró, bonyolult bőrbetegség, ami ezer úton-módon kialakulhat, és a kiváltó okai is sokszínűek. Számomra egyértelműen a vírushelyzet okozta megnövekedett számú kézmosással állt összefüggésben és csak a kézfejemen jelentkezett. 

Szellemem szempontjából tudtam, hogy a sűrű kézmosás egy szükséges feladat és a probléma megoldása nem ennek elhagyása lesz, valamint azzal is tisztában voltam, hogy gyökerestül kell kezelni a bajt, tehát nem élhetek a bőrgyógyász gyógyszeres krémén életem végéig.   

Lelki szempontból is utánajártam az ekcéma kiváltó okainak és megpróbáltam őszintén átgondolni, vajon üzenhet-e bármit ezzel a bőrbetegséggel a szervezetem. (Leszámítva, hogy egy négyéves „rágja folyamatosan a húsomat”, hogy Vekerdyt idézzem. Nyilván ezt a tényezőt sem kívántam kiiktatni az életemből.) Nem jutottam előre a kérdésben, nem tűnt úgy, hogy bármi pszichés háttere is lenne az ekcémának. 

Ennyi gondolkodás és utánajárás után azt gondolnánk, érkezik a megoldás. Csakhogy nem találtam fogást a témán. A kezem hámlott, ideges voltam, ráadásul egyre jobban nyomasztott, hogy szépségápolási guruként szeretek gondolni magamra, mégsem tudok mit kezdeni a helyzettel... 

Aztán egyik nap valahogy jött a szikra: átnéztem, hogy néz ki a kézmosási rítusom... és láss csodát, ott volt egy allergén a szappanom hozzávalói között. 

Abban a pillanatban, hogy megvilágosodtam, elöntött a szégyen.     

A bőrápolás egyik alappillére, hogy kerülni ildomos az allergéneket, és a bőrirritációt kiváltó összetevőket. Ezzel foglalkozom napi szinten, bőrápoló termékek összetevőlistáit elemzem, és arra nem jöttem rá, hogy a saját kézmosó szappanunkat ellenőrizzem? A kézmosás valahogy kimaradt számomra a bőrápolás kategóriából, és mint kiderült, a szer, amit használtam, tele volt allergénekkel, és potenciális irritáló összetevőkkel. Amint elhagytam az olcsó kék folyékony szappant, és kiváltottam egy számomra megfelelő kéztisztítóval, megszűnt az ekcémám. 

   

Elkönyvelhettem volna ezt a röpke féléves folyamatot és a zárását sikernek is, mondván megtaláltam a megoldást, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogyan lehettem ilyen figyelmetlen a saját területemen! Persze az ilyenfajta önmarcangolás az apró, hétköznapi hiba kapcsán indokolatlan volt, de számomra egy új üzenetet hordozott: rájöttem, a kapcsolatom a hibákkal és a hibázással bizony odafigyelést és fejlesztést igényel.  

Tudom, a hibák kerülgetéséből adó pótcselekvések, az, ha próbálom elkerülni még a rontás esélyét is, több bajt okoz, mint hasznot, de a lelkem nem kapcsolt ilyen gyorsan. Idő kellett, míg elfogadtam, hogy most ez van, máskor meg lesz más. Mostmár nemcsak tudom, érzem is: az önszeretet azzal indul, hogy magunknak is megbocsátunk, és megengedhetjük, hogy hibázunk olykor. Akkor is, ha ez számomra  nehezebb, mint gondoltam.

De hogy a karakterfejlődés történetén túl egy kis kézzelfogható segítséget is adjak, összeszedtem, melyek a szappanok leginkább allergén összetevői: az összetevő lista (INCI) első 7 helyén ne álljon

• szárító alkohol (ez természetesen nem az alkoholos fertőtlenítőkre vonatkozik, azok után érdemes kézápolót használni a kiszáradás ellen),
• parfüm,
• illóolaj

és lehetőleg egyáltalán ne legyen köztük:

• SLS,
• SLES,
• ftalátok, 
• triclosan, 
• cocamidopropyl betaine,
• PEG-80 Sorbitan Laurate,
• Phenoxyethanol, 
• Potassium Sorbate, Bronopol,
• 1,4-Dioxane,
• TEA/DEA/MEA vegyületek,
• és minden formaldehid teljes mértékben kerülendő!

Remek alternatívát nyújthatnak viszont a legminimalistább összetevőjű szappanok, ráadásul a magyar kézműves választék tökéletesen kielégítheti minden igényünket!