34 éve élek az anyaországban. Kolozsváron születtem. Szerény tapasztalataim szerint ma Magyarországon nagyjából négyféle magyar lélek létezik Erdéllyel kapcsolatban. A negyedik kategória a teljesen tudatlan, akit nem érdekel Erdély, a magyar történelem vagy a nemzeti összetartozás, ők nyilvánvalóan ezt az írást sem olvassák el, úgyhogy hozzájuk nem próbálunk szólni. A másik három viszont sokkal izgalmasabb.
Vannak akik bármikor útnak indulnak, és úgy érkeznek meg Kolozsvárra vagy Csíkba, mintha haza mennének. Nincs félsz, nincs feszültség bennük, csak természetes otthonosság. Őket megérintette a történelem igazságtalansága, mély nyomot és fájdalmat hagyott bennük, de az együvé tartozás érzését nem szüntette meg. Aztán vannak akik éppen azért nem mennek, mert túl mélyen érinti őket a veszteség. Fáj nekik a kimondatlan múlt, és fáj az a sajátos, nehéz szépség is, amit Erdélyről gondolnak. Ezért úgy érzik, nem bírják elviselni közelről. Számukra Erdély nem úti cél, hanem gyászhely, és ezért inkább elkerülik. És aztán létezik egy harmadik réteg is: ők azok, akiket évtizedeken át formáltak olyan hangok, amelyek szerint az erdélyi magyarok valamiképpen „akadályai” a saját előrejutásuknak. Akik elhitték, hogy a határon túliakra fordított figyelmet vagy támogatást az “itthoniaktól” veszik el. Ők ellenszenvből nem mennek, mert meggyőzték őket arról, hogy Erdély távoli, idegen, és nem az ő történetük része.
Mindhárom látásmód ugyanabból a gyökérből ered: abból, hogy Erdély a magyar lélek számára nem egy egyszerű hely a térképen, hanem érzelmi táj – kinek otthon, kinek seb, kinek félreértett idegenség. És talán épp ezért lenne fontos, hogy minél többen személyesen is találkozzanak vele.
Kolozsvárnak különös bája van télen is: a történelmi belváros, a középkori templomok, a macskaköves utcák, a kávéházak, és az élénk magyar közösség együtt teremtenek olyan adventi atmoszférát, amely egyszerre nosztalgikus és élő, melegséget adó és ünnepélyes.
Mátyás király szülőháza
Kolozsvár – egyszerre örökség és egy fiatal, vibráló város. Erdély szíve a történelem és a kultúra rajongóinak igazi paradicsoma: Hunyadi Mátyás és Bocskai István szülővárosa, az unitárius vallás bölcsője, itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt, itt fejezték le Báthory Istvánt. 80 országgyűlés helyszíne volt, és a történelem folyamán a magyar értelmiség egyik legfontosabb központja. Kolozsvár nélkül nem lehet magyar történelemről beszélni.
A város - gazdag történelmi múltja, lenyűgöző építészeti remekművei és pezsgő kulturális élete miatt - a ma látogatójának is különleges. Belvárosa gyalogosan könnyen bejárható és átlátható, egy adventi hétvége alatt nagyon sok minden megnézhető. Mátyás király szülőházának utcájában egyik kávéház és étterem éri a másikat, és miközben megnézik Kolozsvár egyik legrégebbi épületét, nagy királyunk 15. századi gótikus szülőhelyét, ebédelhetnek is bármelyik hívogató helyen, hiszen Kolozsvár a különböző konyhák gasztronómiai kincsesbányája is.
A főtéren található Szent Mihály-templom Kolozsvár egyik legismertebb jelképe. A 14. században épült gótikus templom 80 méteres tornya Erdély legmagasabb templomtornya. A belső tere is gazdagon díszített, az ólomüveg ablakok és a csodás faragások a gótikus építészet remekei. A templom előtt található Mátyás király híres lovasszobra. Fadrusz János alkotását 1902-ben állították fel, a műalkotás pedig nemcsak a király emlékét őrzi, hanem a város büszkeségének is számít. A Házsongárd történetét olvasóink már ismerik, korábbi cikkünkből. A temető, amely a belvárostól sétatávolságra található szintén megtekintésre érdemes. És az odavezető út során ne hagyják ki a Farkas utcát sem, amely számtalan történelmi és építészeti kincset rejt. A Főtér másik oldalán is érdemes sétálni egyet, az egykor volt Magyar utcán. És ha itt járnak, térjenek be a Vallásszabadság házába is. Aki pedig szeretné Kolozsvárt madártávlatból is megcsodálni, menjen fel a Fellegvárra. Az egykori erődítmény maradványai mellett a domb tetejéről lélegzetelállító kilátás nyílik a városra.
Az advent Kolozsváron nem pusztán vásár vagy fények — hanem a közösség ünnepe is. A decemberi időszakban számos magyar szervezésű esemény is lesz, kultúra, zene és hitélet keveredik az adventi hétköznapokban. A Kincses Kolozsvár Egyesület honlapján minden rendezvényről tájékozódhatnak. Az Állami Magyar Színház előadásait itt találják.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy eljutni Kolozsvárra sajnos még ma sem olyan nagyon egyszerű. A határ után sajnos nincs autópálya, ezért a Királyhágón átvezető út keskeny és lassan járható, viszont gyönyörű.
Most, a decemberi fények és vásárok idején különösen érdemes útnak indulni, és magukkal vinni gyermekeiket is. Kolozsvár utcái, templomai, adventi vásárai és fényárban úszó terecskéi egyszerre mesélnek a történelemről és az otthonosságról. Itt a gyerekek nem csupán könyvekből tanulják meg, mi is a magyar múlt: minden kő, minden ház és minden fény ad egy élő leckét, amely a szívükbe írja a kultúrát és az összetartozást. A város nem csupán egy gyönyörű külföldi adventi vásár helyszíne. Ennél sokkal több: Kolozsvár élmény, történet és tükör. Aki egyszer megtapasztalja, másképp látja a múltat, a jelent és az összmagyarságban elfoglalt helyét is.
Fotók: Farkas Boglárka
A csend, ami beszél
Séta a Házsongárdi temetőben
