Az advent a csöndes várakozás ideje. Idén arra hívjuk Önöket, hogy velünk együtt járják végig ezt a különleges utat: minden reggel megnyitunk egy új “ablakot” az egy.hu adventi kalendáriumában, ahol történetekkel, gondolatokkal, hagyományokkal és lelket melengető írásokkal kísérjük el olvasóinkat egészen karácsonyig.
Ahogy közeledik az ünnep, naponta útravalót adunk: egy gondolatot, egy hagyományt, egy történetet, egy karácsonyi helyszínt vagy finom recepteket. Nyissák ki velünk a kalendárium ablakát minden nap, és hangolódjunk együtt az ünnepre! A mindennapi rohanásban egy ablaknyitásnyi csend és figyelem mindenkinek jóleshet.
A korai keresztény egyházban advent egészen másképp nézett ki, mint ma. A 4–5. században Hispániában és Gallia területén még elsősorban böjti időszak volt, amelyet imával, lemondással, önvizsgálattal töltöttek.
A mai ember hajlamos a decembert a rohanással azonosítani: ajándékok, bevásárlás, feladatok, határidők. Advent mégis arra tanít, amit Joseph F. Kelly is hangsúlyoz a karácsony eredetéről írt könyvében (The Origins of Christmas): a várakozás nem passzivitás, hanem aktív figyelem. Éppen akkor tud megszületni bennünk valami fontos, amikor a csendnek teret adunk. A várakozás megtanít minket arra, hogy a fontos dolgok lassúak, hogy nem kell mindennek azonnal megtörténnie, hogy a szépség időt kér, és hogy a lényegtelen lassan magától lehullik.
Advent meghittségét nem csak a fényfüzérek adják, hanem az önmagunknak is megengedett csend.
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a béke és meghittség majd eljön, ha minden kész: rend van a lakásban, rend van a fejünkben, végeztünk a feladatokkal. De a béke ritkán érkezik így. Inkább ott születik, ahol teret adunk neki. Ahol leülünk, fellélegzünk, és nem akarunk többé mindent egyszerre kézben tartani.
Advent azt is üzeni: a béke nem cél, hanem útitárs, és a megérkezéséhez csendre és lassításra is szükség van.
Milyen jó lenne, ha egész évben tudnánk, hogy a legfontosabb ajándék nem a csillogó csomag, hanem az együtt töltött, tartalmas idő. A szeretteinkre való odafigyelés, a közös pillanatok, a csendes beszélgetések és az apró gesztusok sokkal többet érnek a mindennapokban is, mint a decemberi rohanásban összesűrített látványos ünnepi készülődés, aminek a végén hullafáradtan alig várjuk, hogy mindenki pihenni menjen. Ha csak az év utolsó hónapjában koncentrálunk az egymásra figyelésre, könnyen elkerülhetjük az adventi időszak lényegét is: a szeretet és a jelenlét nem szezonális, a lélek ünnepi „felöltöztetése” máskor is értékes. Egész évben gazdagíthatja kapcsolatainkat és belső világunkat.
Legyen ilyen a mi közös adventünk. Ha máskor nem, hát legalább most álljunk meg egy-egy percre minden nap, nyissuk ki közösen a kalendárium ablakát, és várakozzunk együtt a fényre.
A kalendárium zárásaként, december 24.-én egy karácsonyi cikkel jelentkezünk, amelyben szerzőinkkel közösen mesélünk saját ünnepvárásainkról.
