Kassai Tini

Várandós anyukák felé a tapasztaltabb nőktől gyakori felszólítás az: „Addig aludd ki magad, amíg teheted!” Nem vagyok híve a direkt tanácsoknak, de ha van valamilyen bölcsesség, aminek minden szavával egyetértek, akkor ez bizony az.

Nincs számomra kedvesebb virágillat a szegfűénél. Ha a közelükbe érek, mintha be tudnám szippantani az egész virágot olyan nagyokat, olyan mélyeket szippantok. Mert szeretném elrakni az illatot. Forgatnám mézbe, cukorba vagy pálinkába, csak maradjon télre is belőle egy kicsi

Valójában semmit se ad, csak úgy csinál, mintha adna. Morzsákat szór eléd, és te elhiszed, úgy hiszed, hogy szeret. Úgy tesz, mintha fontos lennél. Néha kérdez is, attól te lázba jössz, és észre se veszed, hogy a válaszodra már nem figyel. Nem sokat számítasz neki, mégis közel tart. Mégse engedi, hogy menekülj. 

Azt olvasom, hogy elbocsátottak egy dolgozót, mert az első nap rákérdezett, mikor kapja majd az első fizetését. Nem itthon történt a dolog, de tapasztalataim szerint akár hazai példa is lehetne. Mert a mentalitás azért meglehetősen ismert a munkavállalók körében szerte a világon. Sok cég ugyanis határtalan lelkesedést, a munka iránti ezerszázalékos elköteleződést vár a leendő dolgozóktól úgy, hogy cserébe a bérezést (is) homály fedi. 

Sokmindent elfelejthetünk az évek során, de azt, hogy gyerekkorunkban milyen virágok nyíltak a szülők vagy nagyszülők udvarán, a kertben, talán soha.

Ismerjük a szeretetnyelv fogalmát talán mindannyian. Azt is tudjuk, adódhatnak gondok abból, ha a párkapcsolatban élő két fél szeretetnyelve eltér egymástól. Akadnak azonban gesztusok, amelyek képesek átlépni ezt a speciális akadályt és tisztán üzennek egymás megbecsüléséről és a szeretetről.

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy egy gyereknek be ne álljon a szája. Én gyerekként folyton folyvást csacsogtam, és sokkal gyakrabban hangzott el felnőttek szájából, hogy maradjak már csendben egy percre, mint fordítva.