Szeretek vendégségbe menni és vendégeket fogadni is. Bírom a váratlanul beállító vendégsereget is, nem jövök zavarba a hirtelen érkezőktől. Van mivel kínáljam őket. Ha mással nem, akkor jó szóval és egy pohár vízzel mindenképp – és olykor az is pont elég, mert ha minden jól alakul az életünkben, a vendégeskedés nem a fogyasztásról szól.
Olvasom, hogy egy házba beköltözött egy tücsök, és az a tulajdonost módfelett zavarja, aludni se tud a hívatlan lakótól. Azt kérdezi, mit tegyen. Nem tudom, mert bár éltem tücsökkel, sosem akartam kiebrudalni a házból. Életem egyik legszebb tele volt, amikor tücsök költözött hozzánk, és éjjelente nálunk hegedült.
Azt mondják, az erősíti a házasságot, ha a felek egymás között fogalmaznak meg egymásról kritikát, és kifelé, nyilvánosan csak dicsérik a másikat. Fordított esetben egyik is, másik is joggal érezheti úgy, hogy kiadják, elárulják őt – ez alááshatja a kapcsolati bizalmat. De mi van a háttérben, miért szidja mások előtt a szerelmét valaki?
Felsőoktatásban, bizonyos szakokon, de csapatépítő foglakozásokon is gyakran felteszik a kérdést, hogy ha egy lakatlan szigetre kellene költözni, mit vinnél magaddal.
Lehet-e, szabad-e szerelem nélkül házasodni? ?Működőképes-e, biztonságos-e az a házasság, ahol csak az egyik fél szerelmes? Talán mindenki mást gondol a kérdésről, engem mégse tudott senki meggyőzni, hogy szerelem nélkül is jó ötlet lehet házasodni...
Egyre többször hallom, hogy nem is annyira jó, ha az ágyban reggelizünk, mert van, aki kínnal éli meg ezt a „szeánszot”. Lustálkodásnak tartja, esetleg feszeng, ki ne boruljon a kávé, vagy régi idők rossz élményeit idézi fel benne a helyzet. Én azonban kifejezetten kedvelem ezeket az ágyban reggelizős, lusta hétvégéket. Mert ez jellemzően azt is jelenti, hogy hétvége van, ráérünk, nem kell sehova rohanni, öltözködni, teljesíteni: az élet könnyű és szép. Ez a gondtalanság átragad a gyerekekre és a szép élmény összetartozást hoz magával.
Egy szicíliai játszótéren megtiltotta a város vezetése a mobiltelefonok használatát. Egy bejáratnál elhelyezett tárolóba kell tenni őket, így a szülők kénytelenek a gyerekeikre figyelni, és átélni ezeket a pillanatokat. Nevezzük ezt mondjuk slow játszóterezésnek.
Ha lenne egy varázsvasalód, amivel azt tűntetsz el, és azt teszel bele az anyai lélekbe, amit csak szeretnél, mihez kezdenél vele?
Sopron sok mindenről híres, hiszen tudjuk: Sopron a hűség városa, Sopron a Kékfrankos borok városa, Sopronban van országunk egyik legszebb Főtere. Ami számomra a legmegkapóbb, az a várost magába fogadó, Sopront átszövő, azt ölelő természet. Sopron, ahogy én tapasztaltam, együtt lélegzik az erdőkkel és elevenné válik ettől a különleges, csendes lüktetéstől – és ezáltal valami olyan nyugalmat ad, amire most talán sokunknak különösen szüksége van.
Egy ideje figyelem a különböző, magukat spirituálisnak valló oldalakon megjelenő, a világ bukásával foglalkozó híreket. Észrevettem, az összesen azt mondják, hogy: „mindmeghalunk”. Hogy az ufó, a meteor, a világvége már a küszöbön van...
Ezt olvastam valamelyik nap a neten, és tudtam, miről beszél az, aki torkig volt már a befőzéssel és ezzel a mondattal hozta lendületbe magát. Egyébként nagymamáját idézte szó szerint.
Valamiért nehezen engedik el a háziasszonyok a hipererős öblítők használatát, pedig néhány apró kis trükkel, odafigyeléssel öblítő nélkül is lehet friss, üde illata a mosott ruhának