Sopron sok mindenről híres, hiszen tudjuk: Sopron a hűség városa, Sopron a Kékfrankos borok városa, Sopronban van országunk egyik legszebb Főtere. Ami számomra a legmegkapóbb, az a várost magába fogadó, Sopront átszövő, azt ölelő természet. Sopron, ahogy én tapasztaltam, együtt lélegzik az erdőkkel és elevenné válik ettől a különleges, csendes lüktetéstől – és ezáltal valami olyan nyugalmat ad, amire most talán sokunknak különösen szüksége van.

Egy ideje figyelem a különböző, magukat spirituálisnak valló oldalakon megjelenő, a világ bukásával foglalkozó híreket. Észrevettem, az összesen azt mondják, hogy: „mindmeghalunk”. Hogy az ufó, a meteor, a világvége már a küszöbön van... 

Ezt olvastam valamelyik nap a neten, és tudtam, miről beszél az, aki torkig volt már a befőzéssel és ezzel a mondattal hozta lendületbe magát. Egyébként nagymamáját idézte szó szerint.

Valamiért nehezen engedik el a háziasszonyok a hipererős öblítők használatát, pedig néhány apró kis trükkel, odafigyeléssel öblítő nélkül is lehet friss, üde illata a mosott ruhának

Paradicsommagokat mostam az este. Az egyik fiamnál egyetlen, magról kelt bokron hatalmas mennyiségű paradicsom termett. Telis tele van mézédes, mini paradicsomokkal a bokor, alig győzik befőzni, dunsztolni, télre tartósítani a termést.

Megosztó kérdés, mikor teszünk jót a környezettel, ha a műanyag szemetet az utolsó darabig szelektíven gyűjtjük, elősegítve az újrahasznosítását, vagy akkor, ha mi magunk is megpróbálunk új funkciókat adni a hulladéknak. Mert műanyag palackból ezerféle dolgot lehet készíteni, ám egyáltalán nem biztos, hogy tényleg zöld az az ötlet, amit leutánzunk vagy mi magunk találunk ki.

Minden egyes tárggyal, amit megmentünk a pusztulástól, amit felújítva még hordani, viselni tudunk, amit körforgásban tartunk, azzal óvjuk környezetünket. Ezért is újítok fel bármit, ami megtetszik. Mutatom a legújabb kedvencemet.

Van nekünk, magyaroknak egy olykor elfeledett, de újra és újra teret kapó egyszerű és rendkívül finom fogásunk: a zsíroskenyér vagy a zsíros deszka. Nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné.

Régóta nem kell cipelnem a vizet hazáig, de lélekben én vízhordó gyerek maradok.

Az egyik legnagyobb kihívás az anyaságban az, hogy valahogy meg kellene őrizni a nőiességünket akkor is, amikor gyerekeket szülünk és gondozunk. Van, akinek ez könnyen megy, másoknak kevésbé, de az utóbbinak is van oka. Ne ítélkezzünk!

A lekvárfőzés az nem egy könnyed instasztori. Biztosan nem az, ha az ember olyan szilvalekvárt akar főzni, amiben megáll a kanál és aminek még öt év után sincs semmi baja, csak keménnyé érleli az idő.

Egy ismerősöm azt kérdezte tőlem a minap, tudok-e segíteni abban, hogy négyéves kislánya valahogy bekerüljön a modellvilágba, mert – ahogy az illető fogalmazott – a gyereket rendkívül érdeklik a ruhák, és jól bírja a kamerát.