Nem biztos, hogy értő fülekre találok ezzel a véleményemmel, de szerintem tíz perc katicabogár-nézegetés többet fejleszt a gyereken, mint egy hónapnyi akármilyen különóra.

Egy kisvárosban élek, ahol azt hihetnénk, mindenki mindenkit ismer – de ez nem igaz. Az a falu viszont ilyen volt, ahol felnőttem, és egy másik is, ahol évekig éltem. Ott mindenki ismerte egymást és a szomszédok még azt is tudták, kinek mi fő a fazekában: pénteken mindenhol bableves.

Több, egymásnak ellentmondó véleménnyel is találkoztam már a gyerekkel együttalvás témakörében. Van, aki teljesen elutasítja, más köztes megoldásokat keres, megint más meg úgy véli, nincs is annál jobb, mint magunk mellé emelni a pirinyó babákat és összebújni velük.

A kismamák sok mindent hallanak, és sok mindent gondolnak a babával közös életről. Elhiszik, hogy minden megváltozik majd, de azt talán nem, hogy tényleg minden megváltozik, és ez a változás örök időkre szól.

Szeretek vendégségbe menni és vendégeket fogadni is. Bírom a váratlanul beállító vendégsereget is, nem jövök zavarba a hirtelen érkezőktől. Van mivel kínáljam őket. Ha mással nem, akkor jó szóval és egy pohár vízzel mindenképp – és olykor az is pont elég, mert ha minden jól alakul az életünkben, a vendégeskedés nem a fogyasztásról szól.

Olvasom, hogy egy házba beköltözött egy tücsök, és az a tulajdonost módfelett zavarja, aludni se tud a hívatlan lakótól. Azt kérdezi, mit tegyen. Nem tudom, mert bár éltem tücsökkel, sosem akartam kiebrudalni a házból. Életem egyik legszebb tele volt, amikor tücsök költözött hozzánk, és éjjelente nálunk hegedült.

Azt mondják, az erősíti a házasságot, ha a felek egymás között fogalmaznak meg egymásról kritikát, és kifelé, nyilvánosan csak dicsérik a másikat. Fordított esetben egyik is, másik is joggal érezheti úgy, hogy kiadják, elárulják őt – ez alááshatja a kapcsolati bizalmat. De mi van a háttérben, miért szidja mások előtt a szerelmét valaki?

Felsőoktatásban, bizonyos szakokon, de csapatépítő foglakozásokon is gyakran felteszik a kérdést, hogy ha egy lakatlan szigetre kellene költözni, mit vinnél magaddal.

Lehet-e, szabad-e szerelem nélkül házasodni? ?Működőképes-e, biztonságos-e az a házasság, ahol csak az egyik fél szerelmes? Talán mindenki mást gondol a kérdésről, engem mégse tudott senki meggyőzni, hogy szerelem nélkül is jó ötlet lehet házasodni...

Egyre többször hallom, hogy nem is annyira jó, ha az ágyban reggelizünk, mert van, aki kínnal éli meg ezt a „szeánszot”. Lustálkodásnak tartja, esetleg feszeng, ki ne boruljon a kávé, vagy régi idők rossz élményeit idézi fel benne a helyzet. Én azonban kifejezetten kedvelem ezeket az ágyban reggelizős, lusta hétvégéket. Mert ez jellemzően azt is jelenti, hogy hétvége van, ráérünk, nem kell sehova rohanni, öltözködni, teljesíteni: az élet könnyű és szép. Ez a gondtalanság átragad a gyerekekre és a szép élmény összetartozást hoz magával.

Egy szicíliai játszótéren megtiltotta a város vezetése a mobiltelefonok használatát. Egy bejáratnál elhelyezett tárolóba kell tenni őket, így a szülők kénytelenek a gyerekeikre figyelni, és átélni ezeket a pillanatokat. Nevezzük ezt mondjuk slow játszóterezésnek.

Ha lenne egy varázsvasalód, amivel azt tűntetsz el, és azt teszel bele az anyai lélekbe, amit csak szeretnél, mihez kezdenél vele?