„El kellene engedni a sterilre fertőtlenített ruhák mítoszát” – az alacsony hőfokú mosás dicsérete
„Mosás 40 fokon? Micsoda óvatlanság!” – írja az internet népe. De igaza lenne annak, aki így gondolja? Szerintem nem feltétlenül.
„Mosás 40 fokon? Micsoda óvatlanság!” – írja az internet népe. De igaza lenne annak, aki így gondolja? Szerintem nem feltétlenül.
A régi kor embereinek egyik leglátványosabb tehetsége abban rejlik, hogy szinte a semmiből is képesek voltak főzni. Ez a képesség valójában nemcsak a konyhaművészetre korlátozódik, de ott nagyon jól megmutatkozik. Aztán az élet minden területén segítségünkre van háború előtt, alatt és után is.
A társkeresés egyik legfőbb buktatója, hogy nem adunk elég időt és figyelmet az „egy-nek”. Pontosabban egynek sem, mert van mellette második, harmadik, sokadik jelölt.
Egyszerre ijesztő és elképesztő tapasztalat, amikor egy szülőt a saját kisgyereke megüti. Főleg akkor tűnik ez különösen visszás helyzetnek, ha a szülő soha, de soha nem élt ezzel az elfogadhatatlan „nevelési eszközzel”. Mit lehet ilyenkor csinálni, mi a megfelelő reakció? Nekem ezt egy nagymama mutatta meg.
Nemcsak nagy, kicsi hazugságok is vannak, ellenben azok is nagy erővel bírnak. Ahogy az őszinteséggel is lehet bántani – de nem kötelező. Sőt!
Rögtön bevallom: én nem tudom, milyen a tökéletes tükörtojás, mert én nem tökéletesen szeretem, hanem másként: így is, úgy is.
Vajon mi mozdítja egy ember kezét a lopásra? Ezen gondolkodtam, miután megnéztem a Csecsebecsék című, Netflixen látható sorozatot. Aztán kutatást végeztem ismeretségi körömben és úgy tűnik: semmiféle trauma, sem különösebb elhajlottság nem kell ehhez. Mintha átlagos lenne, mennyien, mennyi mindent lopnak.
Nagyon fájdalmas, olykor válságot hozó történés egy család életében a válás. Piszkos kis titkok, hazugságok övezhetik, nem egyszer emberi gyarlóság kavarog a mélyén. Éppen elég nehéz a felnőtteknek megbirkózni a kialakult helyzettel, a felszínre került fájdalmakkal meg az okozott sebekkel. Ezért is gondolom, hogy a gyerekeket a lényeges dolgokon túl, azon felül, ami őt, őket konkrétan érinti, felesleg beavatni.
Nyitott ablaknál dolgozom, árad be a hőség. Lehúzhatnám a redőnyt, de nem akarok nyomasztó sötétségben dolgozni. Inkább számolom a perceket, mikor kúszik arrébb a Nap. Ebben bízhatok, mert arrébb megy majd, tapasztalatból tudom. Percre pontosan tudom, a lakáson belül mikor ragyogtatja fel a fényt a bútorokon, mikor kúszik át a kanapéra, a párnákra, melyik képet világítja meg a legszebben a falon.