Gombolkozzunk ki és be, össze és vissza – stílusosan!

Stílus

Gombolkozzunk ki és be, össze és vissza – stílusosan!

Ki mondja meg, hogy melyik gomb melyik gomblyukba passzol? Ki hozza meg az illeszkedés szabályait a divatban és divaton kívül is? Százan, ezren, annál is többen próbálkoznak, de senki se lehet biztos a dolgában, mert a divat folyton változik. Nincsenek kőbe vésett szabályok – és ez a jó. Ettől válik színes, kreatív játszótérré az öltözködés. És a gombolás, a „hogyan” gombolás ennek igen derűs része.

Mióta ismerjük a gombot?

A gombok igen régiek, már a paleolitikumban is készítettek ilyen apróságokat az emberek, legalábbis vannak nyomok, amelyek arra utalnak, hogy már abban az időszakban is használtak gombokat. A franciaországi, ún. magdeleni korszak leletei között találhatunk rénszarvasagancsból faragott kicsiny korongokat, amik a közepükön át vannak lyukasztva. Átfúrták valahogy az agancsot – és ez igen nagy elszántságra vall. Ezek az agancsgombok a legkezdetlegesebb gombok, melyeket erős boggal kötöttek a ruhára, aminek másik felére hurkot erősítettek, abba a hurokba illeszkedett a gomb. Igyekeztek minél díszesebbre faragni őket, és ez sokszor annyira jól sikerült, hogy némely kutató eleinte vallásos tárgyaknak hitte azokat – pedig mint utóbb kiderült, azok csak gombok voltak, teljesen egyszerű funkcióval. 

Az újkőkorszakban természetesen kőből csiszolt gombokat használtak, továbbra is sima huroktechnikával gombolkodtak az emberek. A bronzkorban érték el aztán a gombok azt a formát, amit mi ismerünk. 

Később kreáltak fémből, fából, csontból, bőrből, fás dióból, mindenféle termésből készült gombot, de aki megengedhette magának azt az úri huncutságot, hogy nemesfémből és drága vagy féldrágakövekből készíttessen magának egy-egy darabot, az bizony meg is tette. Az ezüstgombok használata elég sokáig tartotta magát és nemcsak a legelőkelőbb emberek, de a társadalom alsóbb rétege is szívesen varrt vagy varratott a ruhájára fényesre suvickolt ezüstgömböket.

Ma is lehet még ezüstgombhoz jutni, egy népszerű antikvitásokat áruló online piactéren épp a minap bukkantam hat darab csinos 18. században készített ezüstgombocskára – potom 74.000 forintért árulják. Szerintem menő, de azért nem gondolkozom igazán az ezüst „gombolkozáson”.

Gombok ma – másképp

Nem csak a kisgyerekek gombolhatják félre, vagy összevissza a ruhájukat, néha nagyon is jól jön a tudatos máshova gombolás.

Ennél a vidám rózsaszín-fehér mintás blúznál mindenképp, mert bő rám, ám így, hogy egyel feljebb gomboltam a gombokat, két olyan ráncocskát hoztam létre, ami egyrészt behúzza a derékbőséget, másrészt izgalmas gyűrődéseket mutat.

 

Arra is szuper technikát találtam, hogy lehet egy ennél is bővebb inget mutatósan „félregombolni”. Ezzel a módszerrel garantáltan nőies lehetsz egy oversize blúzban, vagy akár a párod egy ingében is: 

Hátulgombolós játék

Ezt a trükköt Mengyán Eszter barátnőmtől tanultam el, neki igencsak jól állnak azok a kardigánok, amiket simán hátrafordít, és hátul gombol be. Nekem kevésbé áll jól, mert valahogy a mellbőségem ezzel nem passzol, de hoztam Eszterről egy képet. Nézzétek, milyen sikkes is lehet a hátulgombolás.

egyszer így:

 egyszer meg így ugyanaz a kardigán:

 (Fotón: Mengyán Eszter divatblogger, színtanácsadó)

Volt gomb, nincs gomb

Az is izgalmas, ha elfelejtjük a gombokat. Nem kell mindent szigorúan begombolni, néha sokkal menőbb, kicsit kacérabb, de mindenképp játékosabb, ha a westernfilmekből elesett módon inkább csomóra kötjük a blúz alját.

Kijjebb tolom, beljebb húzom

Volt egy kabátom sokáig, amit nem tudtam máshogy viselni, csak egy bővítés után: dupla gombsort vartam rá, így nyertem néhány centit, és a kabát már nem volt szűk. És ki mondja, hogy a dupla gombsor nem nőies, ha egyszer ilyen csodás darabokon köszön vissza ránk? 

Merjetek játszani, gombolkozzunk idén télen ki és be, fel és le, össze és vissza. Így lesz igazán játékos az öltözködés – márpedig a játék adta könnyedségre nagy szükségünk van!

Ajánljuk még:

Lánchíd-játék, temperacsúszda meg a bálna: játszótereket ajánlunk, ahol szülőként is jól érezheted magad

Szerintem a gyerek meg én vagyunk az élő bizonyítékai annak, hogy létezik játszótérturizmus. Valahol átadnak egy ígéretesnek tűnő, új tematikus, kézműves játszóteret, és már megyünk is megnézni, még ha az ország másik végében van is. Legutóbb a frissen megnyílt, reformkorra épülő játszótérre látogattunk Budapesten a tizenkettedik kerületben. Sokadik játszó volt ez, amibe beleszerettünk – megkerestük hát az alkotó Ilona-malom Műhelyt, hogy megtudjunk néhány műhelytitkot, és feltegyünk pár kérdést, ami mindenkit érdekel, aki valaha megfordult már egy ilyen téren.

 

Már követem az oldalt

X