Hiába süt a nap erősen, és izzik a fejünk felett úgy, mintha sose akarná abbahagyni, a nyári esték is megkívánják a fényeket: de másként lobog az a tűz, amit mi keltünk életre.

Köztudott, mennyire egyszerű, de okos, mértékletességet adó szabályok alapján tervezték a heti menüt az asszonyok a régi világban. De mik is voltak ezek pontosan?

Nem minden nap a nyaralásról és a boldogságról szól, de minden napban van olyan jó, amit értékelni kell, ami boldoggá tehet.

Éveken keresztül takargattam a hasam, sose hordtam bikinit. Nem szerettem mutogatni magam, mert az első várandósság megtépázta bőröm szépségét.

Szeretettel, öleléssel nem lehet elkényeztetni egy gyereket – stabilan hiszek ebben, dacára annak, hogy tucatnyian akartak meggyőzni az ellenkezőjéről, mikor gyerekeimet gondoztam. 

Csalogassuk ki a gyerekeket a digitális csigaházakból – ez lesz nekik a legjobb, és ezért nekünk is. Még ha egy időre meg is haragszanak, és nem is értenek egyet velünk.

Amióta csak ruhát öltött magára az ember, el is kezdett mosni. Valaha csak vízzel mosott és vízzel öblített, más lehetőség nem volt. Most meg azt gondoljuk, az a ruha nem is tiszta, ami nem illatos. Biztosan szükség van öblítőre és van-e környezetbarát változata?

Sárga ruhában ragyogni egy bézsbe öltözött tömegben erőt igényel. De ha meglépjük, amit meg kell, mi magunk is lendületet nyerünk.

Milyen mesét meséljünk a gyerekeknek? Meseíróként a népmesékre teszem a voksomat, életre-halálra azt ajánlom, mert a népmeséknél jobb, befogadhatóbb és gyengéd üzenetekkel tanítóbb formát nem ismerek.

Harminckilenc éves voltam, amikor úgy döntöttünk egy szintén újságíró barátnőmmel, hogy nekivágunk a Caminónak, Szent Jakab zarándokútjának, ami Santiago de Compostelában ér véget. Félig munka, félig kaland, félig meg spirituális kiruccanás lett az utazás. Máig merítek az ott megélt tapasztalatokból.

A magyar konyha egyik igazán kedvelt étele a bundás kenyér. Mindenki ismeri az alapreceptet, kenyér, tojás, aztán valamilyen zsiradék a kisütéshez, só. Olcsó és laktató étel, ami sokféleképpen variálható.

Aki felnőttkorig terelgetett négy gyereket, olykor (ritkán) azt hiszi, felkészült nevelésügyekben. Aztán megszületnek az unokák, megmutatja magát az elmúlt évtizedek hatása, és rájövünk: mi sem vagyunk már a régiek. A gyerek után meg futni, szaladni, leginkább repülni kellene.