Így lehet újra puha a frottírtörölköző – filléres módszerek kellenek csak hozzá
Olcsón és méregdrágán is lehet törölközőket vásárolni, ki-ki pénztárcája szerint válogathat a kínálatból. Ám bármennyit is fizetünk egy törölközőért, előbb utóbb elveszíti puhaságát, ha nem bánunk vele megfelelően.
A józan észt képviselni a versengésre épülő gyereknevelésben: kik azok a medúzaszülők?
Úgy tűnik, egy olyan szülői nevelési trend került előtérbe a közösségi felületeken, amely egyébként ismert régóta, csak éppen eddig nem nevezték el.
Megállítható a nők hajhullása ötven év felett?
Akadnak szerencsés nők, akik nyolcvanéves koruk felett is dús és fényes frizurával büszkélkedhetnek. Lehet, hogy a testük, szervezetük más területein nem volt velük annyira kegyes az idő, de a hajuk – az őszülést leszámítva – megőrizte tömegét, vastagságát és fényét.
Dinnyébe zárom a nyarat, meg a gyerekkoromat
Dinnyébe zárt nyarak, dinnyébe zárt gyerekkorok képe tűnik fel előttem, mikor az év utolsó dinnyeszelete után nyúlok. Minden. Áldott. Évben.
Bababömböltető verseny Japánban – meg az én életemben
Azt olvasom, hogy idén újra bababömböltető versenyt tartottak Japánban. Ezen az eseményen a kicsiket démonmaszkokban ijesztgetik, hogy minél hangosabban bömböljenek. A hagyomány szerint minél hangosabban, minél erőteljesebben sír egy gyerek, annál egészségesebben fog felnőni.
„A szivacsos melltartót viselő óvodások témája nem ízlés kérdése” – Véleménycikk egy megosztó trendről
Óvónő ismerősöm mesélte a minap, hogy új trend ütötte fel a fejét: négy-öt éves kislányok szivacsos topokban, melltartóban érkeznek az oviba. S az a baj, hogyha az egyik elkezdi, a többi folytatja, hiszen megy otthon a kunyerálás: ha másoknak lehet, legyen nekem is...
Hurrá, iskolában a gyerek! Jöhet a rimánkodás, hadakozás, utasítás...
A napokban elöntötte az internetet a sok meme, hogy milyen jó, végre itt az iskola, végre eltűnnek a gyerekek, végre lesz egy kis nyugalom, végre „csak” a munka van. Végre, végre, végre szabadságot ad, hogy külön lehetünk. Míg egyrészt nagyon is értem ezt az örömöt – mert aki nevelt már gyereket, tudja: néha el kell szakadni, hogy ép ésszel túléljünk, meg jó szívvel tudjunk aztán örülni egymásnak –, másrészt annyira, de annyira hálás vagyok, hogy már nem kell iskolába indítanom a gyerekeket, és nem kell a szabad nyár után az iskolai kötöttségekkel hadakoznunk. Nyárbúcsúztató, iskolaköszöntő, erőt adó írást hoztam hát: túl lesztek ezen!
Hogyan lehet otthonossá tenni azt a lakást, ami nem a miénk?
Albérletben élek immár tizennégy éve, és nem is ugyanott – volt költözés, volt cuccolás sokszor. Mindig mást tanultam belőle.
Letépem a fejed, és hasonló kommunikációs csemegék az utakon
A minap egy barátnőmmel autóztunk, és olyan helyzetbe keveredtünk, hogy azóta is dúlnak bennem a kérdések.
Igenis oké lehet, ha a gyerek pórázon, „ketrecben” van
Örök dilemma és meg is osztja az embereket, hogy egy kisgyerekes szülő milyen védelmi eszközöket vessen be a gyerek biztonsága érdekében. Legyen járóka vagy sem, kell-e babakarám vagy sem. És persze később, már utcán van-e létjogosultsága a gyerekre csatolt hevedernek-póráznak vagy sem?
Az unoka gyógyító teret hoz létre csupán azzal, hogy létezik
Sokat beszélünk arról, hogy milyen jó hatással vannak a nagyszülők a gyerekekre és fordítva, szinte megfiatalodnak a nagyszülők a kicsi gyerekek körüli feladatok okán, és persze attól is, hogy szükség van rájuk. Energiát ad, hogy nem öregedhetnek meg igazán, mert akkor nem tudnának úgy tenni-venni, futkosni a gyerekek körül.
