Nyakunkon a karácsony és szinte biztos, hogy a legtöbben már törjük a fejünket, mit s adhatnánk ajándékba a családtagoknak. Olyan nehéz mindenkinek a lehető legjobbat, az igazán neki valót megtalálni. Persze, nincs tökéletes ajándék, de olyan ajándékok azért léteznek, amelyek nem építik, hanem rombolják a kapcsolatokat.

Eltelt a nyár, a vénasszonyok nyara is kifutott, itt a hideg idő, én pedig még mindig húzom a lában. Még mindig meg-megérzem, hogy félreléptem – akkor is, ha tilosban nem jártam soha. Csak ürgelukba léptem.

Egész életünket szabályok irányítják, viselkednünk kell már egészen kicsi korunktól kezdve, mert ez óv meg olyan hibák elkövetésétől, amelyek következményei megnehezítenénk az életünket. S különben is, kontrollt is kell tanulnunk önmagunk felett. Jól tudjuk ezt szülőként, nagyszülőként is, így gyereknevelésnél is cél, hogy a szabályokat idejekorán a gyerekek fejébe véssük. Mégis, néha fontos lazítani, szabályokat felrúgni.

Évek óta küzdök azért, hogy a mozgás, a rendszeres sportolás stabilan jelen legyen az életemben. Hatalmas kihívás ez számomra. Hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerül valamelyest becsempésznem a hétköznapjaimba a mozgást, csak ahogyan mások, én is az idővel állok hadilábon.

Mitől lett a Vuk oly népszerű? Mi a titok, ami miatt ma is könnybe lábad a szemünk, ha a kis vörös rókára gondolunk?

Megszámlálhatatlanul sok cikk foglalkozik azzal, hogy a megcsalásnak vannak jelei, és tanácsot is adnak, mire figyeljünk. Sok cikk arról is szól, hogy ha valaki tényleg szereti a másikat, ha tényleg figyel a másikra, akkor észreveszi ezeket a jeleket. Vagyis, ha valaki nem látja őket, akkor nem szeret eléggé, nincs benne eléggé a kapcsolatban? Kassai Tini lejegyezte egy olvasónk történetét, mely arról tanúskodik, hogy nem mindig vannak jelek.

Dédó a legtöbbször „gondolomformán” főzött. Én meg mellette tanultam ügyködni a konyhában, hát én is a gondolomformán főzök. Kezdő háziasszony koromban jó ideig mérlegem se volt, nem szaladhattam minden egyes ebédnél a szomszédba méregetni, hány deka liszt, lencse kerül az ételbe, hát volt is okom arra, hogy szemre, érzésre bánjak az alapanyagokkal meg a fűszerekkel.

Ülök a lakótelepi lakásban, kint sötétedik, én bent töröm a diót. Magam szedtem, egy részét a sárból, azokkal nem is tudom, mi legyen, törés közben is szemetel, összehomokozza a dióbelet. Külön rakom, szárogatom, törölgetem. Nem jó az, ha a diós kalácsba evés közben ropog a homok a fogunk alatt, kidobni mégsem tudom. Ahhoz túl sok benne az érték, az emlék, az élet.

Immár hét unokám van, ha minden erőmet összeszedném se tudnék folyamatosan jelen lenni mindegyikőjük életében egyenlő intenzitással, folyamatosan. De igyekszem. Munka mellett, párkapcsolat mellett, saját élet mellett. Immár bűntudat nélkül.

November 5-én az esti órákban nem mindennapi fényjelenség kápráztatta el hazánk lakóit – mármint azokat, akik jó időben voltak jó helyen, és nem húzódtak még be otthonaikba. Egy rendkívül erős és tetszetős fényjáték, egy ezen a szélességi fokon nem túl gyakori sarki fényjelenség tűnt fel az égbolton. Idén nem először, és úgy tűnik, nem is utoljára. Dr. Hegedűs Tibor csillagászt, a Szegedi Tudományegyetem Bajai Observatóriumának vezetőjét kérdeztük a látott és a jövőben látható csodákról.

Furcsa ez az ősz, nem engedi betörni a hideget, de azért megszórja esővel a fákat, nyirkos faleveleken csúszkálok városszerte a meleg párában. Idegen ez a meleg október, november, de már hallom az ellenvetéseket – volt ilyen régen is, semmi se állandó, a természet tréfálkozik csak velünk, kapaszkodók után vágyakozó emberekkel. Csakhogy szerintem a jellemző időjárás, amit elveszteni látszunk, épp ilyen kapaszkodó volt. Mert a nyár az forró, a tél az hideg, a tavasz illatos és fényes, az ősz meg hűvös és a nyirkos kellene legyen egy normális világban. Tudja ezt a néni is, aki legyen bármilyen ez az ősz, csak söpör és söpör.

Általánosan elterjedt nézet, hogy a kreativitás olyan jellemző, amellyel valaki vagy rendelkezik, vagy nem. Nem lehet kicsit kreatívnak lenni a közvélemény szerint – csakhogy ez alapvetően téves megközelítés, amivel igencsak sokat ártunk gyerekeinknek. Szerintem.