Kutatások szerint tovább élnek azok a nagyszülők, akik vigyáznak, vigyázhatnak az unokákra. Ha ez igaz, akkor száz évig is fogok élni, és ha akkor is vigyázhatok a gyerekekre, akkor ezt egy cseppet sem fogom bánni.

Azt olvastam, azért ne segítsünk a gyereknek a leckeírásban, mert ezzel önállótlannak neveljük őket.

Néha nem csak praktikus dolgokat közlünk, néha éppen céltalan csacsogással jelezzük szeretetünket.

Sokat olvashatunk a kapszulagardróbról, de számomra egyre vonzóbb a kapszulakonyha. A hely, ahol nincsenek felesleges tárgyak és minden kézre esik.

„Na, az enyém biztosan nem fog ilyet csinálni!” Hallottam olykor olyantól – és nem feltétlenül az én gyerekeimre vonatkozóan –, aki még nem kóstolt bele az anyai élet kihívásaiba. Pár év múlva pedig szemtanúja voltam, ahogy letépi a gyerek a függönyt. Persze az édesanyja szeme láttára, aki a rongálást érdemi reakció nélkül hagyta.

Egyre többször futok bele olyan történetekbe, ahol az egyik fél ugyan látszólag benne van egy transzparens, legális kapcsolatban, de titokban egy láthatatlan kedvessel folytat véget nem érő, megnyugvást vagy izgalmat hozó párbeszédeket. Csak a cseten csalárd, nem teljesen….

A kellős közepén vagyunk a krumpli felszedésének, aki még nem tette, az se hagyja már sokáig a földben a kincseket.

Egy nemrég napvilágra került cikk szerint a tetovált emberek jelentős részének mentális problémái vannak. A szerző egy amerikai egyetem kutatásával igyekszik alátámasztani állítását. 

Nem egyszer belefutottam már abba, hogy egy nagy szerelem végén vagy éppen egy válás kellős közepén baráti jótanácsok és vigasztaló mondatok zúdulnak a felekre.

Vannak tárgyak a lakásban, amelyek titkos útra kelnek, amikor nem figyelek oda. Biztos vagyok benne, hogy résen vannak, és amint leveszem róluk a kezem, útnak erednek, és más, számukra egzotikus helyre vándorolnak.

Minden faluban van egy olyan öreg néni, akitől félnek a gyerekek, pedig nincs azzal a nénivel a világon semmi baj – csak titkok lengik körül.

A barátnőim között van kettő, akik egymással teljesen szembemenő életformát választottak maguknak. Az egyik vidéken él, tyúkokat tart és céklát pucol a konyhában, azt se bánja, ha százfelé fröcsög a leve. A másik meg városban él és az utóbbi években egyre inkább a minimalizmusra törekszik.