Amire csak a nokedliszaggatás taníthat meg
Állítólag a férfiak instacelebek helyett olyan lányokat keresnek, akik tudnak nokedlit szaggatni. Most nem mennék bele ennek az elvárásnak a jogosságába, és abba sem, milyen elvárások korszerűek, vagy éppen hol csúszunk el ezek megvalósításában, de egy dolgot szeretnék leszögezni: a nokedliszaggatás igenis hasznos tudomány. Többet ad, mint gondolnánk.
Zöld ruhatár, kapszulagradrób? A szelektálást megelőzi a „hol vásárolok” kérdése
Nehéz helyzet, ha az egyik legjobb barátnőnk harcos öko-blogger, de szeretjük a szép ruhákat is.
Mint a borsó meg a héja – Anya maradtam az üres fészekben
Hónapok óta készült a költözésre, nem ért váratlanul a dolog, és persze addig is sokszor aludt máshol, mégis, amikor hivatalosan úgy lépett ki az ajtón a lányom, hogy az többé nem az otthona, akkor nekem egy időre megfagyott a szívem.
Kapuzárási világgá szaladás helyett maradjunk inkább együtt!
Egyre több nő dönt a válás mellett a negyvenes, sőt ma már az ötvenes évei elején. De miért?
„Figyelem a lányom, benne az anyám. Nem tudom, mit örököltem, de azt tudom, mit adok tovább”
Egész életemben éles szemmel figyeltem magam a tükörben. A tükörben feltűnő arc mögött azt kerestem, aki nem én vagyok, hanem a NŐ, aki révén létezem.
„A tökéletes sem elég jó, ha nincsenek extrák” – Így (ne) válaszd ki Az Igazit
Tényleg ennyire fontos lenne, hogy kinek mi van a zsebében?
Mákos tészta sok mákkal, grízes tészta lekvárral – élet a tésztaforradalom előtt
Bár egyre kevesebbet (vagy spéci lisztből gyúrtat) eszem, de valaha imádtam a tésztát. Azt az IGAZIT.
„A brokkoli a barátod!” – Így szoktassuk rá a gyerekeket a zöldségevésre!
Én gyerekként is szerettem a spenótot, de ezzel sajnos nem mindenki van így.
Nők, avagy a többkarú, de végkimerült istennők: 17 dolog, amiért hálásak lehetünk
Nézem az egyik menyemet, csípőjén ül a kisebbik gyereke, a kétéves kislány. A kicsi előre-hátra hajolgat anyja testén, ki-ki billen egyensúlyából, az anyja rutinból hajol vele, csípőt fordít, igazítja vissza a megfelelő tartásba. Észre se veszi, mit csinál. Közben kinyitja a hűtőt, leguggol, tejet vesz elő. Fél kézzel szekrényt nyit, bögre után nyúl, fél kézzel bekapcsolja a sütőt, közben odaadja a másik gyereknek a már megkent zsemlét. Mindenhol ott van egy keze. Pedig neki is csak kettő van.
Egy nagyszülő kérése minden anyához és apához: legyetek ti is gyerekek!
Most nem érek rá! – hányszor hallottam ezt gyerekként, ma is ott zizeg a fülemben az elutasító mondat és a türelmetlen hangsúly. És hányszor mondhattam én is ezt a saját gyerekeimnek, néha ugyanazzal a türelmetlen hangsúllyal, visszaemlékezni se tudok...
