Sercli vagy gyürke – ti hogy hívjátok a kenyér végét?
Pontosítok, hogy hívjátok a kenyér végit? Mert az se mindegy, hogy vége vagy végi van egy kenyérnek, amit otthon szegünk meg és osztunk szét.
„Nem randevúra, hanem házassági szerződést kötni mentünk” – Sebez vagy véd egy ilyen megállapodás?
Nem vagyok jogász, és soha nem kötöttem házassági szerződést, nem kérte ezt tőlem senki és magam sem éreztem úgy, hogy ilyenféle biztosítékkal kell megvédeni a vagyonomat.
Nagyi-bank, avagy hogyan adj vagy ne adj az unokának zsebpénzt?
Nem kérdés, a nagyik kérés nélkül is szívesen oda-odacsúsztatnak egy-egy ezrest az unokáknak. A kérdés az, hol a határ és mi lehet ennek az egészséges formája és menete. Nemcsak a zsebpénznek, hanem bármilyen nagyitól érkező pénzadománynak.
Tárgyak, amiket a szorongás pakol a táskánkba: egy cipekedő anya jegyzete
Fiatal nőként – és főleg anyaként – gerincroppantóan nagy táskákat cipeltem. Mára azonban elkoptak belőle azok a tárgyak, amiket cipelnem kellett és azok is, amikről azt hittem, megállna nélkülük az élet.
Te visszafogadnád azt, aki elhagyott? Kizárt egy új esély?
„Beleszeretett másba, elárult, elköltözött a férjem. De a költözés után pár hónappal egyszer csak megjelent. Kezében virágcsokor, és könyörgött: bocsássak meg neki. Én nem tudom, mit tegyek, adjak neki esélyt, nyissunk új fejezetet, vagy csukjam be az orra előtt végleg az ajtót?” – olvastam egy ötvenes hölgy posztjában a interneten.
Higgyünk az idősek bölcsességében: takarékoskodjunk úgy, mint ők
Sok kérdést felvet az, mikor úgy döntünk, ideje takarékoskodni kicsit, hónapról hónapra félre tenni. Az első kérdés rendszerint az, hogy (ugyan már) miből? A másik, hogy mekkora összeget érdemes félretenni?
Télen-nyáron pulcsit adtam volna a gyerekeimre, csak hogy érezzék a szeretetem
Kamaszként télen is körömcipőben jártam, meg derékig sem érő kiskabátban. Fáztam, mint az udvarra kivert kutya és irigyeltem azokat a lányokat, akikre rászólt, rámordult az anyjuk: öltözz melegen, drágám!
Közös fészek, külön kassza – Normális, ha el vagyunk számoltatva egy párkapcsolatban?
Ma már nem mindig egyértelmű, hogy minden, a háztartásba behozott fillér közös – a legtöbben szeretnék megőrizni pénzügyi szabadságukat akkor is, ha közös lett az ágy, közös az asztal.
Tömör gyönyör, avagy hol van a bunkóság határa?
Nehéz dolog az önelfogadás, pláne, ha az első alkalommal, mikor rövidnadrágot húz valaki, máris a földbe döngöljük.
Kevesebbet ér az a szerelem, ami nem viharként érkezik?
Sokan, amikor a szerelem szóba kerül, hatalmas, vad, nagy áradásként gondolnak rá, ahol a találkozás első pillanatától kezdve röpködnek a pillangók. Nagyon sok szerelem tényleg ilyen. Heves. Óriási érzelmekkel induló csodás időszak mindkét fél számára, amely ha képes átfordulni majd szeretetbe, erős alapokat ad a közös élethez.
Panaszkodni a kapcsolatról olyan, mintha savba áztatnád a szerelmet
Az óvatlanul kiteregetett panasz nagyobbat üthet, mint szeretnénk. Mert tegyük a kezünkre a szívünket: mesélünk olyan sokat, olyan hevesen és olyan őszintén a barátainknak akkor, mikor valami jó történik a párkapcsolatunkban, mint akkor, mikor éppen nyomja valami a szívünket?
A társkeresésre ráérünk, de a kapcsolatot építeni már túl nagy meló, igaz?
Az online társkeresőkre a nők jórésze szerint a férfiak csak hódítani járnak fel és húsra vadásznak, a nők meg megtaposott önbecsülésükre keresnek vigaszt. Szerintem mindkét megközelítés sarkos és túlontúl tipizáló. De mégis azt gondolom, van annak oka, hogy nehezen alakul komoly kapcsolat az itt keresők között.
