Akik erre a világra születtünk, mindannyian szerencsések voltunk és vagyunk. Vagyis mindenkinek van köze a szerencséhez. Ezt ne felejtsük: akkor sem, ha van, aki kézzelfogható módon szerencsésebb másoknál.
Ki mondja meg, hogy melyik gomb melyik gomblyukba passzol? Ki hozza meg az illeszkedés szabályait a divatban és divaton kívül is? Százan, ezren, annál is többen próbálkoznak, de senki se lehet biztos a dolgában, mert a divat folyton változik. Nincsenek kőbe vésett szabályok – és ez a jó. Ettől válik színes, kreatív játszótérré az öltözködés. És a gombolás, a „hogyan” gombolás ennek igen derűs része.
Több, egymásnak ellentmondó véleménnyel is találkoztam már a gyerekkel együttalvás témakörében. Van, aki teljesen elutasítja, más köztes megoldásokat keres, megint más meg úgy véli, nincs is annál jobb, mint magunk mellé emelni a pirinyó babákat és összebújni velük.
Szeretek vendégségbe menni és vendégeket fogadni is. Bírom a váratlanul beállító vendégsereget is, nem jövök zavarba a hirtelen érkezőktől. Van mivel kínáljam őket. Ha mással nem, akkor jó szóval és egy pohár vízzel mindenképp – és olykor az is pont elég, mert ha minden jól alakul az életünkben, a vendégeskedés nem a fogyasztásról szól.
Olvasom, hogy egy házba beköltözött egy tücsök, és az a tulajdonost módfelett zavarja, aludni se tud a hívatlan lakótól. Azt kérdezi, mit tegyen. Nem tudom, mert bár éltem tücsökkel, sosem akartam kiebrudalni a házból. Életem egyik legszebb tele volt, amikor tücsök költözött hozzánk, és éjjelente nálunk hegedült.
