Nemrég egy tiktokker vetette fel a gondolatot, milyen jó lenne egy olyan negyedet kialakítani, ahova a gyerekeknek tilos lenne belépni. Egy abszolút gyerekmentes övezetet kívánna, mert nem jók a tapasztalatai. A bejegyzést megelőző alkalommal például egy uszodában volt, ahol a vízbe ugráltak a gyerekek. Sivalkodtak is.

Dédónak és talán a vele egy faluban élő teljes generációnak szerencséje volt abból a szempontból, hogy a gyerekek, az unokák a közelben maradtak. Dédó összes leszármazottja egy faluban élt. Ráadásul szoros maradt a rokoni kapcsolat, mindig volt valaki, aki rányissa az ajtót a család legidősebb tagjára.

Van az én otthonomban sámli. Három is. Igazi sámli, nem olyan úrimódi puff – olyat gyerekkoromban csak az igazán módos házakban, a gyönyörű bútorokkal berendezett szobákban használtak, nekem pedig mai napig nincs kedvem költeni rá. De Dédó sámlija talán örökre velem marad.

Nem minden sírás zsarolás, de nem is minden könny az őszinteség szivárványos tükre. De ki tudhatja, mi rejlik a zokogás mögött, és vajon mit tehet, mit mondhat egy férfi a sírós viták közepette?

Vannak gyerekek, akikkel a reggeli rutin felér egy földkörüli utazással. Mert se ébredni, se öltözni, se enni, se indulni nem akarnak. A szülők tehetnek erről?

Évek óta próbálom a műanyaghulladék-termelésemet visszaszorítani. Ennek egyik alapköve volt, hogy elhagytam a tusfürdők használatát, amire már egyébként is szüksége volt a bőrömnek is.

Jóval többször foglalkozunk az időskorú emberek nehézségeivel, mint azokkal szépséges pillanatokkal és megélésekkel, amelyek számukra megadatnak.

Kinek neveljük az elsőt, és hogyan a sokadik gyereket?

Nem én vagyok a legpedánsabb háziasszony a környéken, de a molyok se azért támadták a lakást, mert sok volt a por, vagy nem raktam sorba a magazinokat az asztalon. Bárhova beveszi magát, ahova befér, az ablakon keresztül, szellőztetés közben is berepül, és ha rést talál, nyugalmat, akkor bizony petézni fog. Ráadásul igen szapora ez az istenadta teremtmény.

Zene füleimnek az élet minden hangja. Akkor is, ha kevés, ha szinte nincs. Például télen, amikor hiánycikk a zümmögés.

Sok olyan közmondásunk van, aminek aligha törődünk a jelentésével – de olykor nem is az elsődleges jelentés a lényeg, hanem hogy felismerjük-e annak üzenetét a saját életünkben. Összeszedtem néhány jól ismert közmondásunkat, és próbáltam azokat a saját életemre vonatkozóan lefordítani.

Nagyon szeretnék egy kertet magamnak. Ha az valamikor ismét megadatik, akkor az egészen biztos, hogy a veteményes mellett tartanék egy tucat néma kacsát is – úgy, ahogy egykor tettük.