Az élelmiszer-pazarlás a háztartásokban nagy százalékában tetten érhető. A túlköltekezés és a halmozás ezen a fronton is viszik a pálmát, jelentős mennyiségű és értékű élelmiszer kerül úgy kukába, hogy már a beszerzésekor tudhattuk, esélyünk sem lesz azokat megfőzni, elfogyasztani.
Aligha átlátható teljes egészében, milyen hatások formálják öltözködésben is megjelenő ízlésünket. Milyen mondatok terelnek minket erre vagy arra, milyen érzelmek támogatják választásainkat vagy adnak erőt valami elutasításához...
Ki kezdte, ki lépett előbb, ki hívott meg a kapcsolatra kit, hol volt az a pont, ahonnan már nem volt visszaút? Ki tudja? De az talán feltételezhető, hogy egyetlen kislány sem tervezi azt, ha felnő, majd szerető válik belőle.
Talán mindenkinek megvan az a közösségi oldalakon megjelenő, a karanténban való összezártságot érzékletesen megmutató, nagy derültséget kiváltó mém, amikor egy nő azért teremti le a párját, mert az hangosan pislog.
Anyaként ezer hatás ér mindannyiunkat, fiatal anyaként pedig igazi információkáosszá válik a rengeteg, egymással nagyon sokszor ellentmondó jó tanács. De van három, ami nekem tényleg nagyon bevált.
Van ugye az a bizonyos fiók mindenki otthonában. A lomos, a kacatos, a kincsgyűjtő. Az a fiók, amit először húzunk ki, ha keresünk valamit. A Valamit.
Ha valaki azt hiszi, a legélesebb viták forrása a konyhában az, hogy ki hogyan készíti a mézes-mustáros, áfonyás szarvassültet, az téved. A legélesebb viták a legélesebb tárgyakon mennek: a késeken.
A szülők a lehető legjobbat szeretnék a gyerekeknek: arra törekszenek, hogy olyan intézménybe járassák őket, ami egyrészt valóban inspiráló és fejlesztő a gyerek számára, másrészt jó közösségélményt ad. De mit tehetünk, ha a gyermekünk nem tud része lenni a közösségnek?
Elborítanak mindent a hírek, és már nem is tudom, mi a rosszabb: a félelem a Covidtól, vagy az, hogy a járvánnyal kapcsolatos hírek eltorlaszolnak mindent. Beszűkültek a lélekhez vezető fénygyűjtő csatornák.
Egy előző cikkemben fedeztem fel ezt a helyes kis szót: „faiatlamembre” – írtam, ami sok mindent jelenthet, én tudom csak egyedül, hogy igazából fiatalembert akart jelenteni.
Azt mondják, a halogatás az inkább fiatalokra jellemző tulajdonság, és ahogy idősödik az illető, javulhat ez a helyzet. Én ezt a kijelentést nem tudom megerősíteni: ahogy jómagamon így ötvenévesen, úgy hasonló korú más embereknél is azt tapasztalom, hogy a halogatás, az még mindig megy.
Akad jónéhány „főzeléknövény”, aminek az a sorsa, hogy a fazékba kerüljön, mert nagyon sokan csak is főzve-sütve fogyasztják – és úgy is finomak, de szerintem nyersen még finomabbak.
