Ma már egyre többen keresik az egészséges étkezés lehetőségét, számos speciális, diétával is felérő étrendet próbálnak ki, miközben szem előtt vannak azok az alapanyagok, amelyek fogyasztása elősegítené az egészséges táplálkozást.

Sok kisgyerek születik mostanában körülöttem, és én boldogan figyelem a családokat. Én úgy látom, hogy az anyává válás az egy folyamat. Bár sokan mondják ennek ellenkezőjét, szerintem a baba születése közben nem születik meg az anya azonnal. Az anya születése az egy hosszú, akár hónapokig is elhúzódó időszak lehet. Kemény vajúdással, könnyekkel és nagy bizonytalanságokkal tarkított út.

Ösztönösen vonzódunk azokhoz a történetekhez, ahol a hős kihívásokkal és küzdelmekkel teli, hosszú úton jut el a sikerig. Nagy Marietta ötvösművész esetében is kalandos volt az út, mire megnyithatta saját műhelyét. Megkértem, meséljen a formanyelve kialakulásáról és az önmegvalósításhoz vezető, göröngyös ösvényről. Míg beszélgettünk, az indák, levelek, szirmok és rügyek lágy vonalain hosszan elidőzött a tekintetem.

Elmúlt megint egy olyan karácsony, ami nem volt tökéletes, és jelentős megkönnyebbülést érzek, hogy túl vagyok az ünnepeken. Tartok tőle, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Hova lett a feltöltődés, a pezsgés, az új erő? 

A konyhában írok, háttal a munkapultnak. Hallom, hogy a pirítóst most dobta ki a gép. Oda is éghetne, akkor legalább érezném, hogy pirult valami kenyérféle a sütőben.

Amikor ismerős, fiatal lányok meglátják, hogy kötök vagy horgolok, két kéréssel csapnak le rám szinte egy időben. Az egyik, hogy tanítsam meg őket kötni, a másik, hogy kössek nekik is valamit, de iziben.

Ahányszor zumbázó embereket látok, mosolygó embereket látok. Érdekelt, hogyan lehet fogcsikorgatás nélkül, ennyire szabadon, örömmel telin és lazán tenni az egészségünkért. Figyelem: élveboncolás következik – zumbaórán jártam!

Azt mondják, a gyerek fejlődésének két nagy ellensége van: az állandó szülői tiltás, valamint a mindent megengedő, hányaveti, nemtörődöm lazaság.

Van, aki imádja, más képtelen elviselni a gyapjúholmikat a bőrén. Pedig egy finom szálakból szőtt, 100%-os vagy kevert szálas gyapjúpulcsi igazi éke lehet a gardróbnak. Én ezerszer jobban szeretem a gyapjút, mint a műszálas holmikat. Nagyon jól tartja a hőt, és nem izzadunk úgy bele, mint a műanyag alapanyagú ruhadarabokba.

Nosztalgia a részemről a hó után sóvárgó izgalom, de bevállalom: nekem az a tél, ami igazi havazás nélkül múlik el, az egy pici csalódást okoz.

A korpás fejbőr erősen viszket, és a ruhára hulló, ott vastagon megálló korpapikkelyek igazán taszító látványt nyújtanak, így nem csoda, hogy mindenki szabadulna a problémától. Különösen, hogy az erőteljes korpásodás bizonyos együttállások mellett a haj hullásával jár...

Ha a betegség diagnosztizálása viszonylag friss fejlemény, akkor időbe telik, mire a szülő kialakítja az új táplálkozási szokásokat, amikkel elkerülheti a gyermek a cukrot. A karácsony és a karácsonyvárás jobbára az édességekről szól: Mikulás-csoki, szaloncukor, habkarikák, sütik... Nehéz ellenállni még a felnőtteknek is, nemhogy a gyereknek, aki addig szénhidrátban gazdag nasihoz szokott.