„Csak egy falatot egyél már, na. Ebben nincs cukor!”

„Ja, hogy nem csak a cukrot kerülöd? A tejet se bírod? Jaj szegény! Akkor egyél húst. Na nehogy azt mondd, hogy azt se eszel, mert mindjárt elájulok. Hát akkor mivel kínáljalak most? Nem vagyok felkészülve ilyen flancos ízlésre.”

Mindenki jobban tudja nálunk, hogy kell gyereket nevelni?

„Na, az enyém biztosan nem fog ilyet csinálni!” Hallottam olykor olyantól – és nem feltétlenül az én gyerekeimre vonatkozóan –, aki még nem kóstolt bele az anyai élet kihívásaiba. Pár év múlva pedig szemtanúja voltam, ahogy letépi a gyerek a függönyt. Persze az édesanyja szeme láttára, aki a rongálást érdemi reakció nélkül hagyta.

Nem történt semmi, csak beszélgettünk, az még nem megcsalás!

Egyre többször futok bele olyan történetekbe, ahol az egyik fél ugyan látszólag benne van egy transzparens, legális kapcsolatban, de titokban egy láthatatlan kedvessel folytat véget nem érő, megnyugvást vagy izgalmat hozó párbeszédeket. Csak a cseten csalárd, nem teljesen….