Tündeékszerek ezüstből és aranyból – interjú Nagy Marietta ötvösművésszel

A fantáziavilág menedéke

Gyerekként a gyerekközösség perifériáján voltam egy mozgásszervi betegség miatt. Sántaságom megbocsáthatatlan bűn volt a korosztályom szemében, így első kézből ismerhettem meg a (mai szóval) „bullying” jelenséget. Nem véletlenül fordultam a könyvek felé. Így került kezembe Tolkien A Gyűrűk Ura című könyve. Életem legmeghatározóbb olvasmányélménye volt. 31 éve minden évben többször újraolvasom – olyan, mintha hazatérnék. 

Az indulás, a kohó

Akkoriban nem volt még internet, filmekhez, illusztrációkhoz korlátozottan fértünk hozzá, így a fantáziám a könyvben szereplő tárgyak elkészítése felé fordult. Az akkor számomra elérhető képzések közül a tűzzománc-dísztárgykészítő szakma állt érdeklődésemhez a legközelebb, így belefogtam érettségi után. Gyorsan kiderült, hogy a képzés színvonala alacsony, így egy tanárom segítségével egy gyulai ötvösmester, Veér Magdolna inasa lettem, és a budapesti legendás Práter utcai iskolában megkaptam a szükséges elméleti képzést is. Ötvös-aranyművesként végeztem.

Családomban én vagyok az első ötvös, a meg nem értett művészlélek, így nagyon nehéz volt az indulás. Bár dolgoztam a szakmámban is, de 16 évig zálogházat vezettem alkalmazottként. Közben megszülettek a gyerekek, lakást vásároltunk, hitelt fizettünk. A szerszámok, eszközök szaporodtak, az üzleti terv folyamatosan ott futott a háttérben, és mindenféle túlzó szakmai önérzetet félretéve visszafordultam egy kedvezőbb árú és nem engedélyköteles fém, a vörösréz felé.

 

Komoly tapasztalatokat szereztem vörösréz ékszereimmel mind a tervezés-készítés, mind az értékesítés és ügyfélkapcsolatok terén. Több kiállításom is volt, és két alkalommal sikerült megszervezni és lebonyolítani az Orgona ága elnevezésű ékszertervező-pályázatot is, ahol iskolás gyerekek terveztek anyának, nagymamának ékszert. Korosztályonként kettőt elkészítettem, és a kiállítás után a gyermekek átadhatták szeretteiknek. Ezekre végtelenül büszke vagyok!

A fiókban is gyűltek a tervek, kollekciók. Kisfiam 3 éves volt, amikor elindítottuk a másodállású vállalkozást a vörösréz ékszereim számára, és hamarosan minden speciális engedélyt beszereztem a nemesfémékszerek készítéséhez, javításához. Bedolgoztam alvállalkozóként más cégeknek, majd a pandémia felforgatta a mi életünket is. Időnként megkérdezik, hogy mazochista vagy csak nagyon bátor voltam-e, amikor 2020. szeptember 1-jén, életemben először a saját műhelyem ajtaját nyitottam ki. Természetesen úgy gondolom, bátor voltam, ugyanakkor végtelenül belefáradtam már a korábbi munkámban, amit csak tetézett a Covid körüli bizonytalanság.

43 évesen, kifizetett hitellel, millió tervvel és tapasztalattal, igazából egy műhelynyi felszereléssel és a ma már vidéken ritkaságnak számító javítási tapasztalattal, családom támogatásával léptem tovább. E lépés szükségessége belülről feszített, és itt volt az ideje, hogy meglépjem. 

Mithrillion 

A névválasztásom tükrözi azt is, hogy az origóm a fantasy. Nem tudom és nem is akarom letagadni. Ezért is lett a név: Mithrillion Műhely. Természetesen A Gyűrűk Ura a forrása, mivel ép lelkem és szellemi egészségem köszönhetem Tolkien professzor művének. A „mithril” Középfölde különleges fémének a neve, mely ezüstszínű, erős, mégis könnyű. Királyok, tündék féltett alapanyaga. A „-lion” az egyik tünde nyelven valakinek, valaminek a gyermeke. Mondogatták nekem marketingesek, hogy nehéz kimondani, megérteni, leírni, tehát hibás a névválasztás, de bevallom, nem érdekelt. És műhely, hiszen itt munka van, fémmel dolgozok.

A legszebb, számomra is flow-t adó ékszereim ebben a könnyed témában készülnek, bár túlmutatnak már a fantasyn, és ezeket örömmel keresik alkalmi, elegáns ékszereknek is.

 

Sokszor piszkos, hangos. Imádom!

A műhely, bármilyen kicsi is, én vagyok. Úgy tudtam kialakítani – valóban évek munkájával –, hogy megélhetést biztosíthat a számunkra. Egy álom vált ezzel valóra. Természetesen komoly kompromisszumokat kell kötni, hiszen nem csak azt készítem, amit szeretnék, sőt! A kisvárosi ötvösök átlagos munkái töltik ki időm nagyobb részét. Javítani tudok és merek is, amire egyre nagyobb az igény az ügyfelek részéről az idősebb korosztály nyugdíjba vonulásával, elvesztésével. A saját ékszereim mellett a klasszikus és hagyományos igények szerinti öntvényeket is készítek. Boldog és büszke vagyok, ha valaki ismeretlenül rácsodálkozik az ékszereimre, és tündeékszereknek nevezi őket. Megesett, hogy tünde nyelven köszöntött egy vásárban egy lány: „Csillag ragyogta be találkozásunk óráját”.

31 éve formálódik bennem a saját stílusom, de igazából csak mostanság lett annyi anyagi erőforrásom, hogy szabadon elkészíthessem a saját tervezésű ékszereimet. Az én szerelemékszereim elmaradhatatlan díszei a levelek és az indák. Helyénvalónak érzem az indáim ívét és a leveleket, bennem így él a saját harmóniám. Néha olyan, mintha nem is én alkotnék,

hanem az anyag akar formát ölteni, és engem választott ki közvetítőnek.

Ezek a flow-élmények sajnos ritkák, de értékük éppen ezért felbecsülhetetlen.

Saját ékszereimet egy ideje ezüstből készítem, de egyre több visszatérő megrendelőm szavaz bizalmat és rendeli meg aranyból az eredeti Mithrillion stílusú ékszereit, ami végtelenül megtisztelő, hiszen az aranyból, 100%-ban kézi munkával elkészített ékszer értéke és ára igen magas. Az aranyékszerekbe jellemzően valóban drága drágakövek kerülnek: fekete gyémánt és valódi tengeri gyöngy volt az utolsó kettő.

 

Az ezüst alapanyagára kedvezőbb, és nagyon szép keretet ad kedvenc másodrendű drágaköveimnek, a labradoritnak, a holdkőnek és az ametisztnek. Az első kettő igazán huncut és hálátlan kövek, mert különleges fényük közel fotózhatatlan. Nagyon szeretek meteoritokkal, meteoritszeletekkel dolgozni, de mostanában drágakövet megszégyenítő áron érhetők el ezek a több milliárd éves csodák. Sok ékszerem készül hematittal, rózsakvarccal, gránáttal, lápisszal, és most került sorra pár larimár is. Arra is van példa, hogy a megrendelő saját követ hoz.

A Covid előtt biztosítottam lehetőséget arra, hogy az érdeklődők akár saját maguk is elkészítsék ékszereiket, szívesen adtam át a technikákat workshopokon. A járvány ennek komoly akadályává vált. A nyitott kézművesműhelyeket szüneteltetem, és kétségessé vált az újraindításuk is. Ez erősen a jövő zenéje még, mivel az elmúlt majdnem két évben a kézművesműhely számára fenntartott asztalokra és helyekre a műhely bővítésekor gépek és munkaállomások kerültek (viaszmintázás, hengerek), és a kisfiam is leköltözött a hobbielektronikával és alkalmanként az online oktatással. Hivatalos szakmai képzést nem tarthatok, mivel nincs mestervizsgám. Sajnos jelenleg nincs mestervizsga az országban, pedig örömmel indulnék neki, hiszen ez még hiányzik a nagy tervből.

 

Az ötvös szakma megérdemli a figyelmet

Hogy tartanék-e inast? Ha mester lennék, akkor se mernék bevállalni ilyet a mostani körülmények között, és nem csak a vírusra gondolok. Sokunk nagy bánata a mestervizsgáztatás hiánya, és még nagyobb az ötvösképzés körüli bizonytalanságok sokasága, de vannak, akik dolgoznak a mestervizsgáztatás újraindításán A Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Egyesülete (NEKSZOE) nagyon komoly erőfeszítéseket tesz az állami szakmai képzések megóvására, de mint annyi más kétkezi szakmát, a mi szakmáinkat is veszély fenyegeti. Több, felnőttek számára fenntartott fizetős és jó „esti” szakmai képzés van az országban, de a klasszikus, nappali tagozatos, nagyon komoly gyakorlati képzést is biztosító képzés csak kevés. Gyermekeim még kicsik a pályaválasztáshoz, és bár reménykedek benne, hogy valamelyikük az ötvös szakma valamelyik irányát választja, szabad a döntésük.

 

Ami biztos, hogy ha bármelyikük erre indul, megtanítom őket javítani és a tudással járó felelősség súlyát is vinni, mert egyre kevesebben mernek kész, szeretett ékszerekhez nyúlni. Gyakran kapok designerektől felkérést az ő saját ékszerük méretre állítására, javítására, mert nem merik vagy tudják maguk megcsinálni. Ez valahol elkeserít, bár messze nem vagyok még abban a korban, ahol az aggasztana, miként fogom tudni átadni a szakmai tudásom. Én még egészen az út elején járok, kapok segítséget, tanácsot is – a legtöbbet Csillag Kati pécsi kolléganőmtől és Pétersz Tibor csongrádi mestertől, valamint a NEKSZOE tagságától.

Ez az út nem volt egyszerű, de a helyemen vagyok

Úton, de a helyemen, a magam útján. Szerencsének nevezik az emberek, hogy azzal foglalkozhatok, amivel szerettem volna, azzal, stabil háttérrel, de sokkal inkább tudatos munka és lemondások, kompromisszumok sora a mai, kiváltságosnak ítélt helyzetem. Úton vagyok, a magamén, mert elkészítem az álomékszereimet, és ez nagyon rendben van, még akkor is, ha kevés a rájuk szánható időm. De végtelenül sok hiányosságot és tanulnivalót látok magam előtt vállalkozóként, amik kiküszöbölésére és elsajátítására időre lenne szükség, és energiára. Ez a sok tennivaló pedig ahhoz szükséges, hogy ez a fene nagy önállóság ne csak időleges legyen, hanem fenntartható maradjon. Időből pedig nagyon kevés van nálam, családi gondokból kifolyólag.

 

 

Ékszerek, amik magukra „húzzák a szemet” 

Mindig örülök neki, ha az ékszereim magukra vonzzák valakinek a tekintetét, mert ez azt jelenti, hogy értéket teremtek, de azt még inkább szeretem, amikor valakinek a lelkét vonzzák az alkotásaim.

A mottóm pedig a következő: hiszek az Egyediben, életben tartom a Hagyományt, és teret engedek a Fantáziának! A lélekhez szóló ékszereim rendszerint a Hagyomány és Örökség témakörben készülnek el (rózsafüzérek, olvasók és egy bizonyos keresztmedál).

Én nem vagyok a szó szoros értelmében, egyházhoz tartozóan vallásos, de a tagadhatatlanul keresztény kultúrkörhöz köthető, mélyen gyökerező értékrendünk teljesen egyértelmű számomra.

Sokáig aktív hagyományőrzőként vettem részt egyesületek munkájában, így nekik is készítettem ékszereket, tárgyakat. Egy ilyen munkám volt 6 éve az első vörösréz forrasztott-kovácsolt keresztmedál. Rusztikus, elnagyolt felületűnek tűnik, antikolva, mintha valóban ősi lenne. Ez a medál szinte azonnal elkészült ezüstből, amikor a megfelelő engedélyek birtokában ezüst alapanyaghoz juthattam. Ajándék lett egy számomra fontos személynek. És ez a medál egyszer csak elkészült aranyból is, mondhatni az egyik első arany megrendelésem volt, egy édesapának! A készítése felért egy lelki gyakorlattal, mert korábban felfoghatatlan utat jártam be az alkotás közben. Nem a keresett flow-élmény volt, hanem erőteljes lelki élmény, számvetés a múltammal, az utammal.

Hálára tanított, mert belém hasított a „honnan hova” érzés: a motortekercselőtől kapott hulladék vörösrézhuzal és 3 fogó állapottól az út a műhelyig.

Az édesapának beszámoltam az élményről, amikor átadtam a medált. Rám nézett, és annyit mondott, megfizethetetlen értéket adtam az ő ékszeréhez. Én életre szóló leckét és lökést kaptam a folytatáshoz.

Ha jó, amit csinálsz, annak folytatása lesz

Egy szabad hétvégén készült el a Tündérhold nyakék ezüstből, amit nagyon gyorsan követett a Harmatcsepp Andreának, és egyszer csak beállított hozzám Gréta, a telefonján a lementett képpel, hogy ő a nagymamai örökségéből ezt az ékszert szeretné, aranyból. Nehéz volt palástolnom meghatódottságomat bizalma láttán, mivel igenis bizalom kell ahhoz, hogy ne katalógusból rendeljen valaki egy komoly értékű, egyedi aranyékszert. Nem volt kétséges a számomra, hogy az ékszer hibátlanul elkészül, de olyan jól sikerült, hogy Gréta már elvitte az egyedi fülbevalót is, és már most kérte, gondolkodjak a gyűrűn, és szerezzem be hozzá a valódi gyöngyöt.

Hogy jó úton vagyok, azt tudom, érzem. Hogy hova jutok, azt nem tudom megmondani. Elég későn indultam el rajta, mert a család megalapozása és a gyerekek érdekében sokáig voltam alkalmazott, de még bőven van időm messzire jutni.