Saját készítésű, filléres ajándékok vagány nagymamáknak karácsonyra

A soron következő technikák révén nagyon gyorsan elkészíthető ékszerek közül elsősorban a karkötőkre fókuszáltam. Tavaly karácsony előtt készítettem többfélét. A pandémia óta több időm volt a kreatív ajándékokra, de a mostani pörgős, munkával teli szakaszomban is vannak már terveim. Igazából mindig több ötletem van, mint amennyire időm jut, de például ennek a karkötőnek egy verzióját egészen biztosan elkészítem.

Amikor feltámad bennem a lendület, igyekszem azokból az alapanyagokból dolgozni, amik éppen itthon vannak, mert mire beszerezném a spéci egyéb hozzávalót, vagy a lelkesedés fogyna el, vagy az időből csúsznék ki.

Ezért is készült nálam szaloncukros karkötő tavaly:

 

Kellékek, alapanyagok:

• maradék farmeranyag
• fonalak
• gyöngyök
• szaloncukorpapír
• kapcsok, patent
• olló
• dekupázs ragasztó
• tű

Tavaly ezt az angyalkás karkötőt a karácsonyi hangulatra terveztem. Kifejezetten azért vettem ilyen szaloncukrot, mert beleszerettem ebbe a kedves arcú angyalba. A karkötő elkészítése pedig hihetetlenül egyszerű. A csuklóméretemre vágtam egy darab farmert, duplán, mert a két réteg közé ragasztottam a szaloncukorpapír angyalkáját.

Dekupázs ragasztóval alaposan átkentem, hogy tartósabb, vastagabb legyen a minta (de azért látszódjon szépen), így ráadásul egy rugalmas anyagot kaptam, ami nem olyan sérülékeny, mint a szaloncukor-csomagolás. Egyébként az angyalkás papír se papír, hanem valamilyen műanyag, tehát alapvetően nem szakad, és víz se árthat neki.

A karkötő záródását patentbeütéssel oldottam meg, de varrható patent vagy akár egy gomb is megteszi. Bármi, ami otthon a varrós dobozotokban fellelhető. 

Idén ennek a karkötődizájnnak a testvérét szeretném elkészíteni. Egy unokás képet fogok a két réteg közé dolgozni. Míg újrapótlom a dekupázs ragasztó készleteimet, a képpel haladtam: kinyomtattam karkötőméretre. A kép talán nem egy sztárfotó, de azt hiszem, átjön a lényeg. Ezt a csuda jókedvet akarom viselni sok éven át.

 

Farmer és saját kezűleg horgolt kis szalag, plusz gyöngyök és szép fémrózsa a dísze a következő karkötőnek. Lehet játszani a fonal színével, vagy aki nálam ügyesebben horgol, annak nem okoz gondot valami jópofa minta se. Ez horgolással együtt körülbelül egy óra alatt elkészült. A farmeranyag ugyanaz a maradék nadrágszár, mint az angyalkásnak. 

 

Ez a kedves kis kék karkötő a minimalizmus jegyében született. Nagyon szeretem a kéknek ezt az árnyalatát. És az extra kis dísz, az apró gyöngy a közepén pedig valódi kincs: tenyésztett igazgyöngy ezüst szerelékkel. Leszakadt egy ezüst karkötőmről pár éve, a varrósdoboz mélyén várta, hogy ékszerészhez vigyem, de én visszaforrasztás helyett most adtam neki egy új lehetőséget. Ezt a karkötőmet nagyon szeretem. Bármely korosztály számára jó lehet. Farmerhez, tornacipőhöz éppúgy illik, mint egy nőies ruhához.

 

Szintén horgolással készítettem a most következő karkötőt. Imádom a fehéret kékkel kombinálni és ez a darab azért a szívem csücske, mert télen a nyarat, a vízpartot hozza közel, a tenger kékjét idézi fel, nyáron meg pont fordítva, a jeges téli világ hangulatát adja vissza.

 

Ennek a karkötőnek az alapja egy turiban három fillérért vásárolt bőröv. Direkt azért vettem meg pár hónapja, mert a lyukacsos bőrben azonnal láttam fantáziát. Sokat dolgozom valódi bőrrel, sok anyagot mentek így meg, de a vastag bőr időnként kifog rajtam: nehéz megmunkálni, formára szabni, lyuggatni. Ez a darab készen kínálta magát. Pár strasszkövet varrtam rá, a záródását rugalmas ezüstgumival oldottam meg, így különböző csuklóméretekre is passzol.

 

De hogy bebizonyítsam, nem csak karkötőkben tudok gondolkodni, és karácsonyra akár egy-egy vidám nyaklánc is menő lehet, mutatok két vidám, vagány nagyiknak való darabot.

Az elsőhöz nem kell más, mint egy parafadugó és néhány strasszkő. Én olyat használtam, aminek apró karmai vannak, és csak simán beszúrtam a parafába. De lehet ragasztani is vagy gyöngyökkel díszíteni a parafát, sőt láttam dekupázs technikával mintás parafakorongokat is. Én ezt a nagyon egyszerű, a parafa anyagát szabadon hagyó verziót választottam. Valamikor valahol láttam ilyet, és beleszerettem ebbe a minimalista nyakláncba. Viaszolt bőrzsinórra aggattam a medálkákat.

Készítettem hozzá egy gyűrűt is. Rengeteg gyűrűalapom van itthon, de néha a megunt darabokat is újragondolom. Simán „átszabok” kész bizsukat, ha arra van szükségem.

 

Bevallom, ez a nyaklánc nálam a kedvencek kedvence, viselem télen-nyáron, csizmához, szandihoz, sokszor farmeringhez, trikókhoz veszem fel. Feltűnő, játékos és nem mellesleg igazi újrahasznosított darab. Régi farmercímkéket vagdostam, szerelékeztem fel.

 

Egyébként még nem késő ékszeralkatrész webshopokat betámadni pár marék ilyen olyan szerelékért, kapcsokért, szerelőkarikákért, ékszerdrótért. És egy jó fogó is csodákra képes, bár a legtöbb háztartásban van fogó, az ékszer készítéshez nem árt egy-két kicsi, a finomabb darabokkal is jól bánó szerszám.

Én mindenkinek azt javaslom, hogy bátran vágjon bele a személyre szabott ajándékok elkészítésébe. Higgyétek el, nem fogtok mellélőni. Még egy kissé sete-suta, de szívből készített, az ajándékozott személyiségére, ízlésére igazított ajándék is nagyobb örömet okoz, mint a készen vásárolt, ezerszám készült ajándéktárgyak. Minél személyesebb és minél inkább törekszünk a hordható ajándékokra, annál jobb. Biztos vagyok benne: a fenti ékszerek sem tetszenek mindenkinek, de tudom: az én sajátos, hippi stílusomhoz illenek. A stílusról pedig egészen kiforrott véleményem van, és azt hiszem, meg tudom ítélni, legközelebbi szeretteim milyen ajándékoknak örülnek majd, mivel van értelme dolgoznom. 

Ezért szeretem azokat a kis ékszereket, amikbe valamilyen emléket, egy fényképet, egy szép, régi gombot, egy megmaradt gyöngyszemet vagy egy régi ruhából szabott textildarabot használunk fel. Valamit, ami segít emlékezni, közel hozni, megőrizni a szeretetet két ember között. Karácsonykor még inkább.