Amennyiben reggelente dermedt tagokkal kecmeregsz ki az ágyból, és kell néhány perc, mire megfelelő módon mozgatni tudod kezed-lábad, ha minden lehajolásnál felszisszensz, akkor valószínűleg itt az ideje, hogy úgy igazából újra, vagy életedben először rendszeresen mozogni kezdj.
Szinte a teljes életemet tanyán, falun töltöttem – vidéki embernek érzem magam, és ugyan (kis)városban élek jó pár éve már, a munkáim jelentős része pedig Budapesthez köt, a lelkem azért vidéki maradt.
Az egyik közösségi oldalon küldték a kis humorosnak szánt bölcseletet, ami mielőtt hozzám eljutott, már gyorsan körbefutotta a virtuális teret: „Minden jól nevelt gyerek mögött van egy mosolygó anya, aki otthon torkaszakadtából üvölt.” És ez szerintem nagyon nem jó.
Most akkor kell a zacc vagy sem? – kérdezi minden vasárnap reggel a párom, mert egyrészt szívén viseli házi arcápolási rutinom sikerét, másrészt kissé következetlennek bizonyultam ezen a téren, és szegény sose tudja, éppen mit várok, hova tegye a zaccot. Néha a szobanövények földje miatt gyűjtögetem, máskor arcradír készítésére kell, így időről időre számonkérem rajta, ha meggondolatlanul, kérdés nélkül ki meri dobni az értékes alapanyagot.
