Semmi baj nincs ezzel, rendszerint ez a vége a januárra időzített fogadalmaknak. Ennek pedig sok oka van. A január a legkevésbé alkalmas hónap arra, hogy valami igazán nagy dologba kezdjünk, hiába van ekkor az évforduló, hiába van naptárszerinti újrakezdés, valójában a mi ritmusunk nem alkalmazkodik ehhez a fordulóhoz olyan szorosan, mint azt gondoljuk.
A január még igazán sötét hónap, ahol nehéz derűvel és reményekkel tekinteni előre. Fázós hónap, semmi kedvünk kimozdulni. Hogyan is gondoljuk, hogy majd január 3-án futócipőt húzunk (pedig előtte soha) és rajtra készen, nagy lendülettel az egészséges életmódra térünk át, ha előtte hónapokig punnyadtunk és sajnáltuk magunkat?
Mert mi történik január első hetében?
Megesszük a maradék káposztát és a megszáradt süteményeket. Mert sajnáljuk azokat kidobni, és mert nem túl környezetvédő magatartás csak úgy szemétbe dobni a felesleget. Szóval reggelire bejglit eszünk egy kis maradék majonézes salátával. Pedig már megírtuk a reformált bevásárlólistát vagy online már elküldtük a rendeléseket, talán már csomagolják is nekünk az étrend-kiegészítőket meg a menő superfoodokat. Recepteket böngészünk, és aztán ráébredünk, hogy a legtöbb recept túl sok, számunkra addig ismeretlen összetevőt ír elő, vagy olyan alapanyagokat, amik a mi pénztárcánknak hosszú távon túl drágák.
Ráadásul, bár mi szeretnénk futni, újrakezdeni, de a párunk még pár napig itthon maradhat (félig home office-ra váltott a cége), így inkább vele együtt tovább alszunk még egy fél órát – pedig az eredeti elképzelés szerint már rég a friss levegőn szednénk a lábainkat.
De nem csak a didergős, sötét januárral van a baj. Azzal is, hogy a kutyafuttában meghozott fogadalmak már születésük pillanatában sem életképesek. Nincs igazi, elszánt és tudatos elhatározás a fogadkozás mögött csak valami kósza reménycsíra, hogy ebben az évben majd másként lesz. Az idén lesz az az év, amikor lefogyunk, letesszük a cigit vagy végre mozogni kezdünk.
Csakhogy az élet nem így működik. A dátumhoz vagy életeseményhez kötött fogadalmak nem igazán váltják be a hozzá fűzött reményeket, főleg akkor nem, ha azt hónapokkal, évekkel előtte már dédelgettük. Minél tovább dédelgetjük őket, annál inkább úgy hisszük, már szinte meg is valósultak. Lesz egy ismerős érzés azzal kapcsolatban és nem törekszünk nagy erőkkel a megvalósításra...
Ha valaki azt mondja, „majd januártól másként lesz”, esetleg azt halljuk, „amint betöltöm a negyvenet, mozogni kezdek”, akkor gyanakodhatunk, hogy megette a csuda az egészet. Dehogy lesz változás. Nem történik majd semmi se januárban, se a szülinapról szülinapra tologatott fogadalmak után. A valódi elhatározás ugyanis nem igényel semmilyen dátumot.
Hogy sikerülhet mégis változtatni?
Néhány alapszabály a sikerhez:
- Aki komolyan gondolja, az egyszer csak hoz egy döntést.
- Ezután kijelöl egy célt
- Megfogalmazza magában a szükségletet – pontosan definiálja, miért van valóban szüksége arra a változtatásra
- Tudatosan felméri, hogy azt a célt mennyi idő alatt lehet elérni
- Aprólékosan megtervezi a célhoz vezető lépéseket
- Felméri az erőforrásait
- Ha kell, célra fókuszáló erőforrásokat szerez, hogy teljesíteni tudja terveit
- Szembenéz előre a buktatókkal
- Egyeztet a célokról a családtagokkal
- Képes asszertív módon kommunikálni a változtatásról, le tudja vetni magáról a kétkedő kérdéseket vagy a környezet ellenállását
- Mások segítségét kéri, vagy olyan partnereket keres, akik ebben képesek támogatni őt
- Felveszi a kapcsolatot sorstársakkal, információkat szerez.
- Nem egy, de akár ötféle verzióban gondolkodik előre
- Gyakorlati szemmel is ránéz a tervekre, kiszűri az esetleges hibalehetőségeket
- Nem tervez túl nagyot, nem akar gyors eredményeket elérni
- Kijelöli azokat a szakaszokat, ahol megpihenhet, vagy ahol megjutalmazza majd magát.
Ehhez az úthoz azonban nincs szükség speciális napokra vagy évfordulókra. Csak szükségesnek kell érezni a változást, zsigerileg is, valóban akarni, mert akkor menni fog, nem fordítunk hátat, nem tántorítanak el a bonyodalmak. Tisztában vagyunk nemcsak azzal, hogy nehézségek várnak ránk, de azzal is, hogy milyen jellegű nehézségekkel kell majd szembenéznünk, és azokon milyen eszközökkel juthatunk majd túl. És ebben az esetben tejesen mindegy, hogy az év melyik szakaszában vagyunk.
Nyitókép: Ella Olsson / Unsplash
Ajánljuk még:
ELÉGEDETLEN VAGY MAGADDAL? NE LÉGY, NINCS ITT AZ IDEJE
A „MEGFOGADOM, HOGY LEFOGYOK” HELYETT INKÁBB ELHATÁROZOM, HOGY EGÉSZSÉGESEBBEN FOGOK ÉLNI
GYORSHAJTÁSÉRT FIZESSEN BE 90 EZRET! – EGY CSALÁSKÍSÉRLET TÖRTÉNETE
Nagymosás – ha munkát rakunk bele, kevesebb vegyszer kell és kevesebb lesz a szemét
Valamelyik nap beszélgettem hazánk egyik környezetvédelemmel foglalkozó neves bloggerével, aki évek óta arra törekszik, hogy minél kevesebb szemetet termeljen a családja. A beszélgetést megelőzően végignéztem az oldalán pár videót, amely a mosás mindennapi gyakorlatába vezeti be az érdeklődőket.
