A „megfogadom, hogy lefogyok” helyett inkább elhatározom, hogy egészségesebben fogok élni

Ünnep

A „megfogadom, hogy lefogyok” helyett inkább elhatározom, hogy egészségesebben fogok élni

Amikor szilveszterkor éjfélt üt az óra, ölelkezünk, koccintunk, örömmel köszöntjük az új évet – és sokan gyorsan elmormolják magukban a következő esztendőre érvényes fogadalmukat. Én már egy ideje nem teszem – igazából egyre sem emlékszem, amit egyáltalán elkezdtem volna. A változás és változtatás bennünk kezdődik, s csak akkor lesz eredményes, ha tudatosan kitartunk.

Nem szoktam újévi fogadalmat tenni. Eddig bármikor is tettem, sosem tartottam be, jellemzően másnapra már nyoma sem volt az emlékezetemben. Beláttam, hogy nem tudom, hogyan kell csinálni, hogyan kell úgy újévi fogadalmat tenni, hogy az valóban megvalósuljon. Sokáig amolyan bridgetjones-i fogadalmak jutottak csak az eszembe, mint hogy leadok x kilót, rendszeresen sportolni fogok, nyárra tökéletes lesz az alakom, és természetesen szerelmes leszek, végre megtalálom álmaim férfiját, akivel majd holtomiglan-holtáiglan…

Aztán meguntam, nem is hittem, hogy ezen múlna – miért válna valóra bármi csak azért, mert egy egyébként valóban izgalmas és misztikus napon nagyon erősen gondolok rá?

Tenni is kell érte. Nem elég kitalálni, hogy mit szeretnénk az új évben. A felismerés és a döntés az első lépés ahhoz, hogy esélyt adjunk egy valóban sikeres fogadalomhoz. Maradjunk a fogyókúránál (mert ez a téma elég közel áll hozzám, és mert ez a fogadalom az egyik legnépszerűbb). Tegyük fel, hogy december 31. utolsó és január 1. első másodperceiben nagyon koncentrálunk arra a kijelentésre, hogy „idén lefogyok”,

hogy „az új évben tényleg elérem, hogy tökéletes alakom legyen nyárra”, vagy valami ehhez hasonlóra.

És aztán mi történik? Van konkrét tervünk ennek megvalósításához? Tudjuk, milyen étrendet és edzéstervet fogunk követni? Utánajártunk annak, hogy az tényleg hatásos-e? Nekünk való-e? Az életmódunkba, a hétköznapjainkba beilleszthető-e? Rengeteg kérdés, pedig csak egy fránya kívánságunk van: szeretnénk néhány fölöslegesnek tűnő kilótól megszabadulni. De ha például azt fogadnánk meg, hogy az új évben türelmesebbek vagy együttérzőbbek leszünk, akkor is hasonló a helyzet: vegyük végig, hogy miért fontos ez számunkra, hogyan változtatná meg a mi és környezetünk életét, hogyan vihet ez bennünket előre, hogyan és miért lehetnénk ezáltal boldogabbak?

Ne akarjunk nagyobbat a reálisnál. Bizonyára ismerjük magunkat annyira, hogy tudjuk,

mi az, amit meg tudunk csinálni, ami kivitelezhető, és mi az, amit képtelenek vagyunk követni, amibe tuti belebukunk.

Tervezzünk hosszú távra, ne két hétre! Vagy mi lenne, ha nem a kilókra koncentrálnánk, helyette inkább csak azt fogadnánk meg, hogy az új évben egészségesebben fogunk élni? Odafigyelünk az étkezésre, kevesebb szénhidrát, több sport. Már majdnem olyan, mint egy fogyókúra, mégsem tűnik drasztikusnak, és a kudarc lehetősége is minimálisabbnak tűnik. Számomra mindenképp.

Ha meghoztuk a döntést a változtatásról, és arra is van tervünk, hogyan fogjunk hozzá – elkezdődik a neheze. Pontosabban január első napjaiban nekünk magunknak kell elkezdenünk, megtennünk az első lépéseket. Ne halogassuk, ne toljuk a hónap végére, februárra, vagy majd a tavaszra, hanem vágjunk bele! Haladjunk lassan és türelemmel.

Ha kell, nyugodtan módosíthatunk, senki nem fog megharagudni, ha a heti négy edzést lecsökkenthetjük háromra – szem előtt tartva, hogy a kívánt eredményt esetleg később érjük el, vagy máshol kell cserébe szigorítanunk. Sokak szerint csak elkezdeni nehéz, ami igaznak is tűnik addig, amíg néhány alkalom után egyszeriben valahogy nincs időnk futni, nincs időnk előre főzni, gyorsabb és olcsóbb valami pékárut venni vagy „csak” egy szelet csokit septiben befalni – néhány hét, de akár csak néhány nap múlva is

újból a „start” mezőn állunk, ráadásul még ki is maradunk néhány körből, mert kinek van kedve újra belevágni?

Tudatosan és kitartóan haladva jó eséllyel sikerülhet betartanunk az újévi fogadalmunkat. Főleg, ha nem valami légből kapott kívánságunk van, hanem olyasmi, amit valóban szeretnénk, s amiért teszünk is. Ha kell, áldozatot hozunk, mert idén komolyan vesszük. És igen, megvan a kockázata, hogy egy jól átgondolt és felépített terv dugába dőljön, de majd egy kis kesergés után újratervezünk. Nem adjuk fel, még aznap belevágunk, természetesen a szükséges módosításokkal együtt!

Mert fogadalmat, ha nem is újévit, az év bármely napján tehetünk. Az egész elhatározás és döntés kérdése. Tény, hogy a januári váltásnak, a változásnak és változtatásnak, a megújulásnak és valami új kipróbálásának megvan a maga reményteli varázsa. Két hete megszületett az elhatározásom. Bele is vágtam. Nem fogadok az eredményre. De remélem, és mindent megteszek azért, hogy hosszú távon is működjön – és teljesebbé váljon általa számomra az életem.

Nyitókép: Jan Sedivy/Unsplash

Ajánljuk még: 

AKI TÁRSASJÁTÉKOZIK, ROSSZ EMBER NEM LEHET
A LEGNEHEZEBB ÉS LEGSZEBB FELADAT, AMIT AZ ÉLET ADHAT: NŐNEK LENNI!