Aki társasjátékozik, rossz ember nem lehet

Aktív

Aki társasjátékozik, rossz ember nem lehet

Ezer olyan indokot fel tudnék sorolni, amiért a társasjátékozás terápiás hatású, de álljanak itt csak a legfontosabbak: nemcsak közösségi élményt, hanem indirekt tanulási lehetőséget biztosít, miközben gyönyörű hídként szolgál a generációk között. Ahogy Fodor Ákos a Magánszabály c. haikujában fogalmazta: „Veszteni?nyerni?/ – ne, soha!/csak játszani szeretnék. Mindig.”

Gyerekkoromban volt egy rituálém. Öt-hat éves lehettem, amikor édesapám megtanított sakkozni, és attól a naptól kezdve a csillogó fabábuk, a „sakkmester” édesapám és énköztem titkos szövetség köttetett. Ez a szövetség annyiból állt, hogy hosszú-hosszú éveken át minden este lejátszottunk egy partit, és ha azt mondom, hogy minden este, akkor azt úgy is értem, kivétel nélkül. Míg a tanítvány le nem győzte a mesterét. És még azután is, rendületlenül.

Cipeltem már sakktáblát kávézóba, társasjátékoztam hajnalig egy szilveszteri estén, és elevenen élnek bennem azok a gyerekkori nyaralási emlékképek is, amikor az UNO-nak köszönhetően a generációs különbségek is megszűntek. A sakk szeretete tehát általános játékszeretetté vált, és bölcsebbé tett.  

A társasjáték, mint a közösségépítés tetőfoka: baráti-, családi- és önterápia

Igen, önterápia is, a „társasjáték” elnevezés ne tévesszen meg senkit. Angolul már „board game”-nek, azaz „táblás játéknak” hívják, ami fogalmi szempontból nem zárja ki, hogy játszani egyedül is lehet – sőt. Kell is. Megdöbbentő felismeréseket hoz.

Én már megtapasztaltam, milyen, amikor megpróbálok kilépni önmagamból, miközben magam ellen sakkozok.

Éreztem már azt a megmagyarázhatatlan erőt és boldogságérzetet is, amit egy kétórás, anekdotává váló családi/baráti társasozás képes nyújtani. Nincs olyan nap, amikor ne keresnénk kapcsolódási pontokat, hisz génjeinkbe van kódolva a kötődési ösztön, a szemünk előtt lebeg a cél, hogy közösségi tagok legyünk – ugye nem leplek meg, ha azt mondom, ezt az igényt is kielégíti a társasjáték.

Szórakozva fejlődés, indirekt tanulási mód

Dunát lehetne rekeszteni a társasjátékozás életre szóló hozadékaival: fejleszti a koncentrációs képességet, növelheti a műveltséget, stratégiai és logikai gondolkodást tanít, pallérozza a verbális kommunikációt, az együttműködési, improvizációs képességet, hozzásegít a flow-élményhez és megtanít könnyebben kezelni a kudarcokat. Ráadásul az Edinburghi Egyetem tudósai arra jutottak, hogy a rendszeresen társasozós, kártyázós emberek a hetvenes éveikben jobb eredményeket érnek el a memóriateszteken.

Önismereti gyakorlat

Azt szoktam mondani, hogy a társasjáték olyan, mintha egy kiterjesztett valóságjáték lenne, hiszen a táblán zajló események hatására fel-feltörő érzelmeket, tanulságokat, tapasztalásokat, döntési helyzeteket (szinte) valósnak éljük meg. Ez pedig nagy segítséget adhat az önismeret fejlesztéséhez. Biztos te is gondolkodtál már, hogy vajon érzelemvezérelt vagy inkább logikus gondolkodású, kompetitív, kooperatív vagy konfrontatív személyiség vagy-e.

Hogy megtudd a valós választ, elég csak egy estét társasjátékkal töltened, majd reflektív szemlélettel átgondolni az érzéseidet, lépéseidet, viselkedésedet, a kihívásokra és a problémahelyzetekre adott reakcióidat – megdöbbentő felismeréseket fog hozni.

Nemcsak a hatalom mutatja meg az igazi személyiséget – a játék is.

A társasjáték: élménycsomag 

Akik még nem kaptak rá a társasjátékozás ízére, most adjanak újabb esélyt a játékok birodalmának a térhódításra. A társasjáték-kínálat majdhogynem végtelen, nem létezik olyan piaci rés, amit a játékipar ne szolgálna ki. Mindenkire vár egy tökéletes, saját igényeire szabott társasjáték, ami képes lesz arra, hogy a legmélyebb flow állapotot is előidézze. Csak meg kell találni.

Ajánljuk még: 

EBBEN A SPORTÁGBAN BÁRKI JÓ LEHET! ISMERJÉTEK MEG A PÉTANQUE-OT!
BÁRCSAK LENNÉNEK ASSZONYI DOLOGTILTÓ NAPOK! – EGY HAGYOMÁNYÉLTETŐ
„HA EGY JOBB VILÁGBAN SZERETNÉNK ÉLNI, AKKOR RIVALIZÁLÁS HELYETT SEGÍTENÜNK KELL EGYMÁST” –

 

 

 

 
X
Már követem az oldalt