Azért utazunk, nyaralunk és telelünk, hogy feltöltődjünk és pihenjünk, de Murphy még ekkor sem hagy élni minket: általában fáradtabban térünk haza, mielőtt elindultunk volna. Ha ez rád is igaz, akkor a katonás hátraarc helyett inkább azt tanácsolom, készíts egy kis teát, helyezkedj kényelembe, és szánj az életedből 5 percet az alábbi eszmefuttatás elolvasására.

Az álmatlanság globális probléma, minden harmadik embert érint valamilyen szinten. A helyzet súlyos, az inszomniával kapcsolatos tehetetlenségérzet pedig frusztráló. Érdemes elsősorban az okokat megszüntetni, vészhelyzet esetén azonban nem árt tisztában lenni pár technikával, amik segítségével akár ki is cselezhetjük az álmatlanság szörnyét. Én is számtalan trükköt, tanácsot fogadtam már meg és vetettem is el, ezzel kapcsolatos tapasztalataim következnek! 

Valamiért az van a fejekben, hogy csak a súlyfelesleggel, önértékelési problémákkal küzdők döntenek amellett, hogy változtassanak életmódjukon; diétába, esetleg személyre szabott étrend követésébe kezdjenek. Pedig higgyétek el, ez nem így van.

Egy lélegzetelállító park, történelem, Beethoven: több ok nem is kell egy hétvégi kiránduláshoz!

Az a helyzet, hogy a rendetlenség káoszforrásai – vetetlen ágy, lomhalmok, reggeli mosatlan, szennyes ruhakupacok – a rendszeretők életében is ugyanúgy megtalálhatóak. Pedig a rendszeretők és a rendet meg is tartók nem varázslók, még csak különleges szupererővel sem rendelkeznek, ami a rendrakási készségeiket illeti, egyszerűen csak ragaszkodnak pár egyszerű szokáshoz, amivel az otthon még a robotpilóta, rohanós időszakban is tiszta, rendezett marad.

Az adatvédelem nemzetközi napja van. A hekker-támadások száma világviszonylatban napról napra növekszik, ráadásul a csalók egyre kifinomultabb módszereket, változatos technikákat használnak. Hogyan ismerhető fel az átverés, mit tehetünk az online biztonságunk érdekében? Egy kellemetlen tapasztalat okán utánajártam. 

Már egészen kiskoromban azt képzeltem, hogy az írózsenik önmagukból táplálkoznak: lassanként hámozzák le magukról a bőrt, hogy a csontig hatoló lényeghez érjenek, és mindenki számára átérezhetővé tegyék. Számomra ez az irodalom. A mestermű kritériuma. A magnum opus. A teljesség igénye nélkül öt életrajzi filmet hoztam a világ legnagyobb alkotóiról, hogy az írózsenik titokzatos életének egy szeletébe betekintést nyerjünk.

Ha azt mondom, adaptogén növény, akkor általában kérdő tekinteteket kapok válaszként.

24 évesen, egy aprócska teázóban kóstoltam meg életemben először a matchát. Elég volt egy csésze belőle ahhoz, hogy a túlárazottnak hitt zöld trutymó miatti szemforgatást egy wow-élmény váltsa fel.

Már egészen kicsi korom óta őszinte, odaadó tisztelettel nyúlok a régiségekhez. Nagymamámtól örököltem ezt, hiszen ő is a múlt szerelmese volt, újságírói pályafutása mellett néprajzi gyűjteményét is egyre bővítgette. Azt az örökséget rám hagyta: antik könyvek, íróasztalok, porcelánok, festmények, ülőgarnitúrák, szuszékok, kerámiák és textíliák hadát. Mindene volt a régiség, pontosabban a régi érték, nekem pedig feltett szándékom ezt ápolni és őrizni. Ezért is döntöttem úgy, hogy az oxidálódott sárgaréz tárgyaiba új életet lehelek, kiszabadítom őket a sötétbarna, helyenként zöldes páncélból, hogy újra aranysárga színben pompázzanak. És ez nem volt kis vállalás, mint utóbb kiderült.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra a hétvégék egyre nagyobb kihívást jelentenek. Csillapíthatatlanul mehetnékem van kávéházakba, színházakba, titkos kilátóhelyekre – igazából bárhova, a lényeg, hogy menjek. Elhatározásom erejét jól mutatja, hogy még az esős, borús idő sem tántorított el a legutóbbi úti célomtól, a hópáncélba zárt Szalajka-völgytől. Most virtuális sétára invitállak a Bükk-vidékére, hátha kedvet kapsz ahhoz, hogy élőben is megcsodáld az alvó természetet. 

A „használt” már nem ciki, kínos vagy ósdi, hanem tudatos, menő és fenntartható. Ez nemcsak a ruhákra, a könyvekre vagy az elektronikai berendezésekre érvényes, hanem a bútorokra is.